IskolaMérés és értékelés

Tanárok, szülők, gyerekek

Kié a bizonyítvány?

Ki vizsgázik, kik vizsgáznak? A tanár, a szülő, a gyerek? Kinek a sikere, kinek a kudarca az eredmény? A gyerekek januárban kapják meg félévi bizonyítványukat. Alsóban még szövegesen értékelik a gyerekeket, felsőben már osztályzatokkal, de pár szóban ezt is kiegészíthetik a pedagógusok személyes benyomásaik alapján.

A tanár is megméretik!

Ahhoz, hogy a pedagógusok személyre szabott, árnyalt véleményt tudjanak adni az összes tanítványukról, nagyon jól kell ismerniük az osztályukba járó gyerekeket. Miben erősek, miben van szükségük támogatásra, miben kiemelkedőek, vagy mit kell többet gyakorolni. Fontos látni a fejlődés tendenciáját is. Egyénileg megfigyelni, ki-ki honnan-hová és milyen ütemben jutott el. Emellett visszajelzést kell adni a gyermekek közösségben betöltött szerepéről, az emögött álló tulajdonságairól. Tehát a részletes, hiteles, árnyalt, személyre szabott egyéni értékelés a pedagógus lelkiismeretes, figyelmes munkájának fokmérője, ahogy részben a tanár munkáját minősíti a gyerekek tanulmányi eredménye is. Mit ért el, mennyire eredményes az osztálya, mennyire sikerült az általa tanított tantárgyakat megszerettetni?

A szülőé a bizonyítvány?

A szülők is úgy érezhetik, hogy a gyermek teljesítménye az ő teljesítményük egyben. A család értékrendje, viselkedésmintái, elvárásai meghatározóak, így az eredmény sem lehet tőlük független. Ezért a szülők olykor meglepő érzékenységgel reagálnak gyermekük bizonyítványára. Különösen komoly sokkhatást válthat ki, ha az iskolai osztályzat, értékelés másmilyennek mutatja a gyerek képességeit, intelligenciáját, mint amilyennek a szülő érzékeli. Ilyenkor lehet, hogy a szülő elfogult, rosszul ítéli meg a gyerek képességeit és befektetett munkáját, de az is felvetődhet, hogy az adott iskolában nem tudnak jól érvényesülni a gyerek képességei.

Mi van a háttérben, amikor a szülői elvárásokat nem a gyerek valóságos képességei irányítják?

Lehetséges, hogy a szülő saját, meg nem valósult vágyai határozzák meg a gyerekkel szembeni elvárásokat.
Gyakran versengés (a rokonokkal, ismerősökkel) hajtja a szülőket, és emiatt nem képesek a gyerek igényeit, lehetőségeit figyelembe venni.
Előfordul, hogy a családon belüli érzelmi viszonyok, aránytalanságok akadályozzák az elfogadást és a reális értékelést (például kedvenc gyerek, nem vér szerinti gyerek).
Nehéz a megfelelés akkor is, ha különösen sikeres vagy híres szülők állnak a háttérben.

Vizsgáznak a tanulók is

A bizonyítvány mindenképpen tükröt tart: javíthatja vagy ronthatja, módosíthatja az önképet, önbecsülést. Hozzájárulhat az osztály hierarchiájában és a családban elfoglalt pozícióhoz, a gyerek tekintélyéhez, elfogadottságához, ezzel együtt jó vagy rossz érzéseihez. A sikerélmény szárnyakat adhat, a kudarc pedig újabb kudarcot szülhet, és kihat az élet más területeire is. Ezért nagy a pedagógus és a szülő felelőssége. Fontos, hogy reális elvárásokat támasszanak; ha ez sikerül, nem okoz különösebb meglepetést a bizonyítvány.

Amikor fontos reagálni

Vannak váratlan, hirtelen teljesítményromlások, amelyeknek érdemes utánajárni. Szinte bizonyos, hogy valami történt a gyerekkel. Érdemes átgondolni a családi vonatkozásokat is, hiszen válás, haláleset, családi átrendeződés (új családtagok érkezése, szeretett családtagok távozása), tartós betegség is kiválthatja a problémát. A szülők elleni kimondhatatlan negatív érzések kifejeződése is lehet egy váratlanul pocsék bizonyítvány, ’Na, most próbáljatok büszkélkedni velem!’ alapon.

Ha a család egyáltalán nem szokott reagálni a bizonyítványra, szintén előfordul, hogy a gyerek, kifejezett tesztelési szándékkal, mindent alulmúló eredménnyel áll elő. Fontos, hogy bármennyire is csalódást okoz a gyerek teljesítménye, a felháborodás és a kritika kifejezése mellett érezze a szeretetünket. Akkor is, ha az adott teljesítményt nem tudjuk szankció nélkül hagyni. És néha nem árt, sőt segít, ha eszünkbe jut saját, ifjúkori bizonyítványunk összképe is.

2010 január 20. Horváth Magdolna

 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2010 február 22.
Nocomment
Nagyon sok baj van az oktatással.Már az első osztályba lépő gyerekekkel,aki különböző óvodákból és képességekkel érkeznek.Nincs számfogalmuk /1-6/,mert óvodában csak játszani kell és az óvónénik sajnos nem játékosan fejlesztik őket,hanem csak legeltetés folyik.A tanítók már nem képesek az órán egyéni fejlesztére,frontálisan tanítanak,az első két hónap után már végig ülnek 45 percet és nem mozgatják őket.Szakmai felkészültségük meg katasztrófális,mert nem veszik figyelembe az életkori sajátosságukat,könyvből tanítanak,olyan nyelvezetet használnak,amit 6-7 éves gyerek csak elenged a füle mellett. Semmi egyéni szellemi termékük,a viselkedésük,dührohamaik,üvöltözésük meg mindennapos.Mit várunk akkor a diákoktól??? Iskolaigazgató válaszolta egy budapesti iskolában a szülői fórumon,hogy mit akarunk ennyi fizetésért csak ilyen pedagógusok maradnak a pályán,mert máshova nem kellenek.No comment.
2010 január 30.
Mackóék
Régen rossz, ha biziosztáskor derül ki, hogy mi is a helyzet valójában....
2010 január 27.
Manguszta
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a megfelelően informatív osztályzáshoz nagyon fontos az, hogy a tanár tudjon jól kérdezni. És a tanári munkában talán ez a legnehezebb. Emlékszem, hányszor volt olyan eset mondjuk a gimiben, hogy a tanár üvöltve ismételte ugyanazt a kérdést már nyolcadszor, a gyerek állt, mint Bálám szamara, és csikorogtak a fejében a fogaskerekek, hogy vajon mi a nyavalyára is kíváncsi a tanár. Elég lett volna átfogalmazni a kérdést... Ezzel nem a tanárokat akarom hibáztatni, távol álljon tőlem, csak ugye sokszor foglalkoznak a cikkek azzal, hogy az otthoni környezet a "hibás" (ez igaz), a gyerekek lustasága a "hibás" (ez is igaz), nem a gyerek képességeihez mérten történik az osztályzás (klasszikus példa azok a tesztlapok, amelyeknél a tankönyvből kiragadott mondatok adják a "pontos" választ, míg a többi 4-ből még 2 válasznak is van igazságtartalma...). Viszont ezt talán nem feszegetik a cikkek eléggé, hogy a kikérdezés legfontosabb eszköze, a jó kérdésfeltevés mégis mekkora jelentősséggel bír.
Kölöknet hozzászólás
aláírás