IskolaMérés és értékelésA tanuló értékelése

Magyarázom a bizonyítványunk…

Január 15-én véget ért az első félév az iskolában. Az elkövetkező egy-két hétben az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés: Na, és milyen lett a bizonyítvány? Vannak, akik büszkén mutogatják a félévi értesítőt, mások szégyenkezve hallgatnak vagy Karinthyt is felülmúlva igyekeznek mentségeket találni az eredményükre. 

A félévkor kapott jegyek ugyan - bár bizonyítványként emlegetjük - inkább tájékoztató jellegűek. Ettől függetlenül komolyan kell venni az első négy-öt hónap értékelését. A bizonyítvány nemcsak a gyereknek visszajelzés arról, amit csinált - vagy éppen nem csinált - szeptembertől januárig, hanem tükröt tart a pedagógusok és a szülők elé is. Ha elégedettek vagyunk a gyerek bizonyítványával, örüljünk vele együtt, feltétlenül dicsérjük meg, biztassuk a hasonlóan eredményes folytatásra. Ha nem, akkor sincs vége a világnak.

Az értesítőben talált jegyek nem pusztán a gyerekről, a gyerek tudásáról árulkodnak. Ha azok az elvárhatónál, a reméltnél gyengébbek, az valamennyi érintettet csalódással, elkeseredéssel, szégyennel, talán dühvel tölt el. A bukás vagy a rossz eredmény ritkán jön teljesen váratlanul, a legtöbbször tudták vagy sejtették a szülők is, hogy mire számíthatnak. Bármit is érzünk ilyenkor, felül kell azon emelkedni, és higgadtan végiggondolni, milyen okok vezettek idáig, és ki mit tehet azért, hogy a jövőben az eredmények javuljanak.

Fontos tisztázni, megérteni, mik voltak az előzmények, miért ment most ilyen rosszul. Elengedhetetlen egy nyugodt légkörű beszélgetés a gyerekkel, amikor csak erre figyelünk, tényleg meghallgatjuk, amit ő mond, és ő meghallgatja, amit a felnőtt gondol. Semmiképpen ne intézzük el annyival, ami történt, hogy „többet kellett volna tanulnod”, „neked semmi más dolgod nincs, mint tanulni”, „ha mindent megtettél volna, most nem tartanánk itt”. Mert ez ugyan valószínűleg igaz, de a megoldáshoz önmagában nem visz közelebb.

A kiabálás, ledorongolás, prédikálás csak olaj a tűzre. A bátrabb gyerek - főleg a kamasz - esetleg nyíltan szembeszáll a szülővel, és fejére is olvassa annak „bűneit”. A kevésbé bátor pedig magába roskad, bezárkózik. A végeredmény ugyanaz: sértettség, elkeseredettség, meg nem értettség mindkét oldalon.

Egy alapos beszélgetéstől természetesen még nem megy jobban a matek vagy a fizika, nem tud a gyerek jobban olvasni, nem lesz szorgalmasabb. De megtapasztalja azt, hogy nehéz helyzetben is segítségre számíthat a szüleitől. A legtöbb diákot minden látszat ellenére bántja a rossz bizonyítvány, vágyik a jobbra. Szeretné, ha elégedettek lennének vele, és ő is elégedett lehetne magával.

Sokféle okból lehet megbukni, és az okoktól függően különböző a gyógymód is. A szakemberek szerint a háttérben nagyon sokszor az irreális szülői elvárás áll. Akkor is, ha ez direktben nem hangzik el, legfeljebb az év közben hozott jegyekre adott reakciókból olvasható ki. A gyerek megpróbál ezeknek megfelelni, mert vágyik a szülei elismerésére és szeretetére. Ám a teljesíthetetlen elvárások miatt folyamatosan kudarcokat él át, és eljut odáig, hogy „nem vagyok elég jó, nem szeretnek”.

Ötödik és kilencedik osztályban kiugróan magas a bukások aránya. Ennek gyakran az az oka, hogy sokkal magasabb követelményeket támaszt a felső tagozat, illetve a középiskola, mint amelyikből oda került a gyerek.

A középiskolai bukás hátterében a nem megfelelő iskolaválasztás is állhat. Ha szorgalmasan, rendszeresen tanult a gyerek, és a második félévben sem javul az eredménye, akkor lehetőségként felmerülhet, hogy egy másik középiskolában folytassa a tanulmányait.

Egy másik, akár bukáshoz vezető ok, hogy néhány kivételtől eltekintve, sem az általános, sem a középiskolákban nem tanítanak tanulni. Ha egy gyerek megismeri és használja a számára megfelelő tanulási módszereket, legalább egy jeggyel javíthat az átlageredményén.

Megesik, hogy egy gyerek teljesítménye egyik napról a másikra, látható ok nélkül romlani kezd. Erre oda kell figyelni, és ki kell deríteni, mi állhat a háttérben. A kamaszok lehetnek szerelmesek, de előfordulhat, hogy új tanárt kapott az osztály, vagy konfliktusok vannak az osztályban, meghalt valaki a családban, esetleg veszekednek vagy válnak otthon a szülők. Ilyenkor egy érzékenyebb gyerek számára egyáltalán nem fontos a tanulás.

Ha az otthoni beszélgetés során felszínre kerülnek a nem megfelelő iskolai teljesítmény okai, tegyünk is azért, hogy a következő félév már eredményesebb legyen. Tisztázzuk, mit várunk el a gyerekünktől, nézzük meg, mi az, amit ő maga megtehet a javulás érdekében. Lehet például szorgalmasabb, rendetlenkedhet kevesebbet az iskolában, a számítógépezés vagy tévézés mellett fordíthat több időt az aktív tanulásra. Semmiképpen nem szerencsés, ha a szülő nagyon szigorúan bünteti a rossz bizonyítványt. A barátoktól, edzéstől, szabadidős programoktól való teljes eltiltás, a számítógép és a tévé lelakatolása csak ellenállást vált ki a gyerekből. Ésszerű korlátozásokat persze célszerű bevezetni, különben semmi sem változik.

Szükséges lehet felkeresni az osztályfőnököt vagy a szaktanárokat. Ők segíthetnek a kudarc okainak tisztázásában, és javaslataikkal hozzájárulhatnak a probléma megoldásához. És az is fontos, hogy lássák az iskolában, hogy a gyermekünk számíthat szüleinek a támogatására. Ha korábban nem tettük volna, érdeklődjünk gyakrabban a gyerek tanulmányi előmeneteléről, magaviseletéről, szorgalmáról (ehhez a közoktatási törvény és az iskolák működését szabályozó 11/1994. miniszteri rendelet szerint is joga van a szülőnek) – ne érjük be az ellenőrző aláírásával vagy az elektronikus napló nézegetésével és a szülői értekezletekkel. Ha úgy látjuk jónak, járassuk korrepetálásra a gyerekünket.

Ha ebben a nehéz helyzetben azt érzi a gyermek, hogy a szüleinek fontos, hogy törődnek vele, nem hagyják magára, akkor könnyebben túlteszi magát a csalódáson, és nagyobb az esélye annak, hogy év végére javítson a mostani jegyeken.

2011 január 19. Tajti Éva

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2011 január 25.
Mónika
Teljesen egyetértek az íróval:a bizonyítvány -főleg alsóban- a tanár, a szülő és a diák közös tükre, és alapvetően meghatározhatja a diákok iskolához, tanuláshoz való hozzáállását. Azért nagyon fontos a viszonylag reális értékelés, amelyik valódi teljesítményen alapszik, mert a túlzott, alaptalan dicséret vagy a könnyebben megadott érdemjegy is lehet ugyanolyan káros, mint a túl szigorú tanár vagy szülő magas elvárása.Szerintem ezt a többé-kevésbé reális visszajelzést nehéz megtalálni tanárnak és szülőnek is
Kölöknet hozzászólás
aláírás