IskolaMás szemmelPedagógus szemmel

Ken Robinson előadásai

Az iskola megöli a kreativitást

Egyre több oktatással foglalkozó szakember emeli fel a szavát azért, hogy ne ártsunk a gyerekeinknek a múltból fennmaradt iskolarendszerek konzerválásával. Minél inkább a múlt szerint szabályozunk, annál inkább elveszítjük a jövő biztosítékát jelentő kreativitást. Ken Robinson szellemes előadásaiban erről beszél, ajánljuk minden kedves Kölöknet olvasónak!

Sir Kenneth Robinson ötletes rajzos előadásában arról beszél, hogy a mai oktatási rendszerek az ipari forradalom idejéből maradtak ránk, és túl kellene lépni a múlt mítoszain, hogy a gyermekeink a 21-dik század elképesztően gyors és beláthatatlan változásaihoz alkalmazkodni tudjanak. A tesztek a konformitást segítik és a sztenderdizálás erősödésével egyre több a hiperaktív gyerek. Ahelyett, hogy élni tanítanánk a gyerekeinket, szedáljuk őket, hogy figyelni tudjanak az unalmas órákon az iskolában. A művészetek és a csoportos tanulás segíthet abban, hogy a gyerekkorban még meglévő divergens gondolkodás és a kreativitás ne tűnjön el a felnőttkorra.

A rajzok rendkívül szellemesek és részben magukért beszélnek. Mindazonáltal a könnyebb megértésért lefordítottuk a szöveget, amit itt találhatnak meg.

Ken Robinson a TED egyik konferenciáján – ami magyar feliratozással is olvasható – arról beszél, hogy az iskola megöli a kreativitást.

Rendkívül szellemes és vicces előadásban taglalja, hogy át kell gondolnunk az oktatási elveinket. A mai oktatási rendszerek még az ipari forradalom tömeges munkaerő iránti igényeit voltak hivatottak kiszolgálni. Mivel ebben a célrendszerben a munka a legfontosabb, ennek rendelődik alá minden.

Ezért inkább lebeszéljük a gyerekeinket arról, hogy olyan haszontalan dolgokkal foglalkozzanak sokat, mint a zene, vagy a rajz (miközben azzal se feltétlen tud elhelyezkedni, amit az iskolában tanul). Mindenhol a világon ugyanaz a hierarchia a tantárgyak közt: a legfontosabb a matematika, legutolsók a művészetek. „De – kérdi Ken Robinson – miért ne tanulhatnának táncolni is a gyerekek mindennap, ahogy a matekkal is teszik? Hiszen nemcsak fejük van, hanem testük is.”

Az oktatás rendkívül akadémikus mindenütt, mintha a célja az lenne, hogy mindenütt professzorok garmadáját hozza létre, pedig ez utóbbi nem feltétlenül az élet csúcsa, pusztán csak a létezés egyik formája. Ahogy Ken Robinson, aki maga is egyetemi tanár, csipkelődve megjegyzi: „A professzorok a fejükben léteznek, a testükre pedig úgy tekintenek, mint a fejük szállítóeszközére”.

Pedig az intelligencia ennél jóval bonyolultabb: szétágazó, dinamikus és különböző. Rengeteg gyereket, aki nem tud a padban nyugodtan ülni, ahelyett, hogy pl. tánciskolába vinnék (és lehetne belőle sikeres táncos vagy koreográfus) rásütik, hogy hiperaktív és megpróbálják legnyugtatni. Ezáltal kiöljük a kreativitást a gyerekeinkből. Ken Robinson szerint pedig ma már a kreativitás ugyanolyan fontos, mint az írástudás. Mert aki fél a tévedéstől, fél attól, hogy hibázik, az soha nem fog semmi eredetivel előrukkolni. De miután az iskola és a munkahely is stigmatizálja a tévedést, fokozatosan „kioktatjuk” a gyerekeket a kreativitásból.

Az előadás során tucatnyi viccet süt el az előadó, amit a magyar hallgató is élvezhet, lévén magyar felirat is segíti a hallottak minél mélyebb megértését.

A Kölöknet ajánlja minden olvasójának, mulassanak jól!

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás