IskolaMás szemmel

Hogyan neveljünk Nobel-díjasokat?

Büszkén szoktuk emlegetni, hogy Magyarország élen jár az egy főre jutó Nobel-díjasok arányát illetően – tehát okos nemzet a magyar. Az eredményesség másik oldalát, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyének mögött meghúzódó oktatási rendszert és annak szerepét azonban ritkábban emlegetjük. Hogyan nevelkedtek a kivételes tehetségek a 20. század elején, és hogyan nevelkednek ma? Milyen esélye van ma az okos gyerekeknek Magyarországon? Mai cikkünkben erre keresünk választ.

Magyar tehetséggondozás a 20. század elején

A 20. század elején Magyarország nemzetközi szinten is a tehetséggondozás egyik központjának számított. Ugyan némi elitizmus jellemezte ezt a rendszert, viszont egyedülálló módon innovatív és az egyénekre, a sajátos tehetsége fókuszáló technikákat alkalmaztak a tanárok ebben a korszakban. Gyarmathy Éva cikkében kiemeli, hogy Rátz László (1863-1930) a Fasori Evangélikus Gimnázium egykori tanára erőteljesen hatott a tehetséges matematikusok, fizikusok és kémikusok munkájára.

Újító szemléletű oktatási módszerének köszönhetően válhatott Nobel-díjassá Wigner Jenő (fizika), Neumann János (matematika) és Harsányi János (közgazdaságtan) is. Mivel statisztikailag szinte lehetetlen, hogy három díjazott is egy iskolából kerüljön ki, a tanár és a módszerek hatása biztosan szerepet játszott fejlődésükben. Rátz Lászlóhoz hasonlóan több pedagógus is úgy gondolta, hogy az egyéni bánásmód, a személyre szabott fejlesztés vezet igazán sikerekhez. A méltán híres sárospataki gimnázium is ennek köszönhette hírnevét.

Mérhető a tehetség?

Ugyan a 20-as, 30-as években sem volt tökéletes az iskolarendszer (a már említett elitizmus mellett a lányok is hátrányosabb helyzetben voltak a fiúkkal szemben), sikerei mégis tetten érhetők. A változás szele az idő elteltével azonban több irányból is megérintette Magyarországot. Ha csak a tehetséggondozásban megjelenő új trendeket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a nyolcvanas években, jelentős késéssel ugyan, de átvettük a „tudományosabbnak” tűnő, mechanisztikus szemléletet. Ennek értelmében megszűnt az egyénre fókuszáló hozzáállás, a mérhető, pontosan detektálható tehetségek felkutatása lett a cél.

Ekkor terjedt el még jobban az IQ, és az ehhez hasonló tesztekkel beazonosítható tehetségek gondozása. Noha kétségtelen, hogy az efféle tesztek mérnek bizonyos tudást, korántsem jelenti azt, hogy a magas IQ a kivételességgel is együtt jár. Szép példát mutat erre Gyarmathy is, aki elemzésében bemutatja a 20. század elején élt Lewis Therman kutatását. A pszichológus és csapata 1500 kiemelkedően magas IQ-val rendelkező diák tanulmányát követve azt tapasztalta, hogy míg közülük egyetlen személy sem lett Nobel-díjas, a tesztbe be nem került, ám tanáraik által kiemelkedőnek tartott egyén a későbbiekben hazavitte a rangos díjat. Jogos tehát a kérdés: mérhető egyáltalán a tehetség? Ha nem, akkor hogyan fedezzük fel?

A tehetség nem csak százalékban mérhető

Mielőtt választ adnánk, fontos kitérni arra, hogy mi is az a tehetség. Sokan úgy vélik, hogy a maximális, vagy ahhoz közeli pontokat elérő, a kritériumoknak megfelelő, vagy azt meghaladó teljesítménnyel bíró diákok a tehetségesek. Ez viszont csak részben igaz. A tehetségnek ugyan része az intelligencia, de nem elhanyagolható szempont a belső motiváció és a gyakorlás sem. Ahogy Malcolm Gladwell Kivételesek című könyvében rámutat, 10 000 óra szükséges ahhoz, hogy valaki szakértője legyen egy témának, ez pedig csak kellő motiváció során érhető el. Emellett pedig azt is érdemes figyelembe venni, hogy a családi háttér is fontos szerepet játszik, hiszen nem csak a jómódú gyerekek tehetségesek, viszont nekik nagyobb esélyük van arra, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek.

Ezzel szemben a hátrányosabb régióban, vagy családi környezetben élő diákok tucatja számára nem nyílik meg a lehetőség arra, hogy fejlessze képességeit. A tehetség ugyanis nem minden esetben bukkan fel önmagától, gyakran a jól képzett pedagógus hozzáértésére van szükség annak megtalálásában. Ráadásul a tehetség nem feltétlenül terjed ki minden témakörre, nagy valószínűséggel csak egy-egy tantárgy esetében detektálható a kiemelkedő képesség, ami eltérő megoldási módszerekkel és látásmóddal jár együtt. Amennyiben egy ilyen diák a konformizmus csapdájába kerül, tehetsége sem képes kibontakozni a későbbiekben.

A tehetségpontok tehetetlensége

Forrás: http://tehetseg.hu/tehetsegterkep

Ma Magyarországon a nemzetközi szemléletváltás ellenére is a mechanisztikus felfogás uralkodik. Rámutat erre Gyarmathy Éva is, elemzéséből jól látható, hogy milyen problémákkal kell megküzdenünk a tehetséggondozás terén. Úgy véli, hogy a hálózatosodás elméletét követő Géniusz Program egy újszerű megoldást próbál adni a tehetséggondozás kérdésére, a tehetségpontok kialakítása azonban nem hozta el a várt eredményt.

A szerkezet magját képező együttműködés ugyanis az egyszerűsített finanszírozás miatt inkább versenyt, semmint közös munkát szül, a tehetségpontok módszertana pedig nem hozott módszertani újítást sem. Ugyan a tehetségpontok eloszlása országos szinten viszonylag arányos, programok, képzések és jó gyakorlatok tekintetében még érzékelhetők a területi különbségek. Ezen szempontok alapján a délnyugati és délkeleti országrészek még mindig alulreprezentáltak.

Ugyan a hálózatos forma forradalmian új megközelítést sejtet, a benne rejlő tartalom azonban még jelentős módosításra szorul, ami nélkül nem érhetők el jelentősebb sikerek. Ahhoz, hogy felismerjük a tehetséges diákokat, a hálózat terjesztésére, és a szemlélet módosítására is szükség lenne. A gyerekek képességeinek és igényeinek felmérése, valamint a tehetségek megfelelő képzése nélkül ugyanis nem csak kevesebb Nobel-díjas, de kevesebb jó szakértő is fog kikerülni az iskolákból.

Géniusz program

A Nemzeti tehetségprogram részeként kialakított Géniusz Program tehetséggondozó szervezetek hálózata, amely Csermely Péter, magyar hálózatkutató elképzelésein alapszik. Mivel a hálózat több, mint pontjainak összessége, a tehetségkutatás efféle szerkezetű felépítése elméletben lehetővé tenné, hogy a tagintézmények együtt hatékonyan tudjanak fellépni a szakmai fórumokon. A Géniusz Programon belül Magyarországon, és a környező országok magyarlakta részein is létesültek ilyen intézmények. Kétharmaduk közoktatási intézmény, egyharmaduk civil szervezet, de egyházi és önkormányzati finanszírozású tagjai is vannak a hálózatnak. 

Források

Gyarmathy Éva: Tehetség és tehetséggondozás a 21. század elején Magyarországon

Gyarmathy Éva: A tehetséggondozás változási kényszere

2014 március 06. Csánó Szabina

 
Kölöknet hozzászólások  
(2 hozzászólás) 
2014 március 10.
G. Ilona
És számos tehetséggondozó pályázat is létezik, pl. az Új Európa Alapítvány is több irányvonalon mozog. Művészeti/tudományos pályázatuk is van, de ha jól látom most épp a fiatal sportolók vannak soron: http://bit.ly/sportpalyazat2014
2014 március 08.
Munkácsy Zsuzsa
Ajánlom a tisztelt szerző figyelmébe az elmúlt két év programjait: bár a cikk a Géniusz projektre hivatkozik, a tehetségsegítő hálózat fejlődése nem állt meg a Géniusz 2011-es (!) lezárultával. Érdemes lenne áttekinteni a Tehetséghidak programban megmozgatott több száz tehetségpont és tehetségsegítő tanács, mintegy 20 ezer diák aktivitásait. Még akkor is, ha könnyebb egyetlen korábbi cikket szemlézve írni, mint a szerteágazó gyakorlat sokszínűségét elemezni, de legalább megismerni. A Kölöknet szerkesztőinek is ajánlom szíves figyelmébe a 2012-2013-as esztendőt és a tehetseg.hu honlapot.
Kölöknet hozzászólás
aláírás