Magyar magántanulók Bajorországban? Tilos!
Az ottani törvények szerint, akármilyen eredménnyel tanult eddig szülőhazájában, a bajorföldön akárcsak átmenetileg is letelepedni kívánó családok gyermekeit kizárólag szakmunkásképző iskolába írathatják be. A Kölöknet egyik olvasója-látogatója megpróbálta felvenni a harcot ez ellen...
A németül még nem megfelelő szinten beszélő és értő migráns magyar származású tanulóknak, akiknek szülei talán csak átmenetileg, néhány évre vállalnak munkát Bajorországban, a Bajor Szabad Állam törvényei szerint az eddigi, gyakran jeles gimnáziumi tanulmányi eredményeiktől függetlenül az érettségit csak hosszas és rendkívüli bonyodalmak után nyújtó, egyetemi továbbtanulást nem biztosító szakmunkásképzőbe kell beiratkozniuk.
Németországban igen szigorúan ellenőrzött iskolakötelezettség van, ami azt jelenti, hogy kötelező az iskolaépületben való tartózkodás; ez alapvetően eltér a magyarországi tanulmányi kötelezettségtől: azaz, amikor egy magyarországi iskolába vizsgakötelezettséggel beiratkozik a tanuló, de év közben kérvénnyel engedélyezve magántanulóként akár otthon is tanulhat. A sokszor akár délután fél 4-ig is tartó, nem a megszokott szellemi és társadalmi környezetet nyújtó bajor szakmunkásképzőkbe való kényszerítés hátraveti a tehetséges magyar fiatalokat, érdektelenséget, sőt nem ritkán depressziót okoz – a nyelvtanulást pedig a korlátozott és szűk, többnyire szleng kifejezéseket tartalmazó ifjúsági nyelvkincs miatt végképp nem szolgálja.
Ezeknek a zömében Magyarországon változatlanul magántanulóként is beiratkozott fiataloknak létszükséglet magyarságuk megtartása, ennek érdekében egy megfelelő, kétnyelvű, a magyar oktatási rendszerhez alkalmazkodó, a későbbi továbbtanulást nem korlátozó tanintézmény létrehozása Bajorországban elengedhetetlen lenne.
A Magyarországi Montessori Egyesület tagjaként, kiegészítő menedzserképesítéssel és gimnáziumi tanári diploma birtokában kezdeti lépésként felvettem a kapcsolatot Dr. Andreas Szabados nyugalmazott infektológus orvoskutatóval, aki az exilmagyarok valamikori képesítő intézményében igazgatótanácsi tag volt. Számos tanácsot és háttérinformációt kaptam tőle. Báró Harald Karlinski von Carlowitz, az Inn-Schulen korrepetitor intézet tulajdonosa érdeklődéssel hallgatta terveimet, s felajánlotta indulásként a csatlakozási lehetőséget.
A Montessori-pedagógiáról
Maria Montessori szerint a gyermek a fejlődés valamennyi szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis van egy intenzív érdeklődési területe. Ha a pedagógus felismeri ezt, a gyermek spontán aktivitására építheti az egész pedagógiai folyamatot. Ennek hogyanja a Montessori-pedagógia lényege. Az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, melyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, s a szabad, önálló munka érdekében valamennyi eszköznek önellenőrzésre is módot kell adnia. Szintén a szabad, önálló munka feltétele, hogy a pedagógus bemutassa a gyermekeknek az adott eszköz használatát, hogy utána zökkenőmentesen használhassák azt.
Bővebben korábi írásunkból tájékozódhatnak.
Így alapítottuk meg – igényfelmérő jelleggel – 2014 áprilisában az egyelőre önkéntes munkában vezetésem alatt álló fiókintézetet (Inn-Schule Selige Gisela / Boldog Gizella Inn-Iskola). Lényege ennek a vállalkozásnak az volt, hogy felkészülési lehetőséget nyújtott a Magyarországon beiskolázott, érvényes magyar diákigazolvánnyal és magyarországi állandó lakcímmel rendelkező, de Bajorországban tartózkodó magántanulóknak általános iskolás kortól egészen érettségiig naponta néhány órában korrepetálás, házifeladat-ellenőrzés és vizsgafelkészítés formájában, két nyelven: magyarul és németül. A magyarországi anyaiskolákkal vállaltam a rendszeres kapcsolattartást, s az általuk előírt formában és időbeosztással haladtunk a tárgyak irányított, de önálló feldolgozásában.
Az "Inn-Schule Selige Gisela" tehát egy osztatlan, tulajdonképpen "kihelyezett", Montessori-napköziotthonos rendszer volt, egy későbbi, önálló iskolává válás lehetőségével a kedvező fekvésű vasúti és oktatási központ, Mühldorf am Inn területén.
Már az első héten 4 tanuló jelentkezett a 3., 5., 8. és 10. évfolyamból. Meglepetésemre rövidesen egy szlovákiai magyar nyelvű gimnáziumból jött testvérpár is pályázott – mivel minden általunk szabott feltételnek megfeleltek irataik, őket is felvettük. Ekkor merült fel a többi határon túli magyar oktatási intézménnyel való együttműködés lehetősége.
Az érdeklődés egyre nagyobb volt, különösen a 2014. szeptemberétől kezdődő tanévre.
2014. május 19-én került sor a számomra érthetetlen és felfoghatatlan rendőri intézkedésre, amelynek hátterében a mühldorfi bajor Schulamt állt. Lényege: a gyerekek – bárhol van az állandó lakcímük –, ha életvitelszerűen élnek Bajorországban, akkor a bajor iskolakötelezettség vonatkozik rájuk. Intézményünk nem felel meg az előírásoknak, Bajorországban elismert tanári diplomám nincsen, tananyagban nem követem a bajor tanrendet. Megjelentek a gyámügy és a helyi népességi hivatal munkatársai is. Ha rólam lenne csak szó, küzdöttem volna tovább, de mivel a kis- és fiatalkorú gyerekeket nem lehet egy számukra idegen országban ilyen helyzetnek kitenni, ezért a tanításról azonnal lemondtam, s a gyerekeket a helyileg illetékes általános és szakmunkásképző iskolába küldtem. Mindannyiunkat, szülőket és gyerekeket egyaránt nagyon megviseltek az események.
A vélemények megoszlanak. Többen biztatnak, többen szidnak a kezdeményezésem miatt. Jogilag semmi kifogásolhatót nem vétettem, talán úgy foglalhatom össze, hogy naiv voltam. Esetem azonban egy súlyos és égető problémára hívja fel a figyelmet: arra, hogy
a magyar vendégmunkások tehetséges gyerekei állami szinten szorulnak segítségre.
