IskolaKülföldTanulás külföldön

Közösségi szolgálat és önkéntesség

Önkéntes voltam Belgiumban

Nemcsak itthon, de külföldön is végezhetsz önkéntes munkát, ha elmúltál 18 éves. Meglehetős önállóságot és szervezőkészséget igényel, de ha belevágsz, nem bánod meg.

Az elmúlt év nyarán 2 hetet töltöttem önkénteskedéssel, Belgiumban, egy erdőben. Egy hiperaktív és autista gyerekkel foglalkozó szervezet tartotta szokásos évi nyári táborát. Ez a flamand szervezet óvódástól kamaszokig, sőt akár óvodás korától végig kísérve a kamasz korig foglalkozik a gyerekekkel. Évközben is tartanak kirándulásokat, találkozókat, és a szervezetet működtető tanárok, pszichológusok segítik a gyerekek iskolai életét is, korrepetálással, fejlesztéssel, mindebben természetesen a szülővel együttműködve.

A belga tábor
A táborban a gyerekek életkorilag 3 csoportra vannak osztva, és a csoportoknak van saját nevük is, mint például: dinamók – utalva a kifogyhatatlan energiákra. A táborhelyen minden csoportnak megvan a maga területe, ahol a programjaikat tartják és a sátraik állnak (mindenki, a pici óvódások is sátoroznak). A három csoport alapvetően mást csinál a nap során, más játékokat, más feladatokat, de persze nem teljesen elszeparáltan egymástól és van sok közös program is. A táboroknak minden évben van egy kerettörténete – tavaly ez az időutazás volt –, amit a vezetők találnak ki. Minden csoportnak van 3-4 vezetője, akik az egész lebonyolításáért felelnek. A vezetők a már említett tanárok, egyetemisták és sok a régi gyerek is, akik a legnagyobbak közül is kiöregedvén, mostanra „moni”-k lettek (monitoringból rövidítve).

Az én feladatom a legidősebbek, a 14-16 évesek csoportvezetőinek a segítése volt: csináltunk előadást, fociztunk, túráztunk, éjszakai túrát szerveztünk az utolsó pillanatban, tüzet raktunk, reggelit csináltunk, strandra mentünk – hagyományos tábori programok. A lényeg: végig ott lenni a gyerekekkel, együtt lenni velük, terelgetni őket, sokat beszélgetni.

A beszéd volt az, amit előre nem igazán tudtam elképzelni, hogy hogyan is fog működni, mivel nem beszélek hollandul, de a nagyobb gyerekek hihetetlen jól beszéltek angolul. Így ez lett természetesen a közvetítő nyelv. Egymás közt persze hollandul beszélt mindenki, ami miatt - bár eleinte nagyon figyeltem, mintha esélyem lett volna bármit is érteni - kénytelen voltam visszavonulót fújni.. Később azért mertem szólni, hogy inkább beszéljünk angolul. Annál is inkább, mert a táborban nem én voltam az egyetlen külföldi önkéntes, két cseh és két orosz fiatal segédkezett még ott.

Mi a teendő, ha külföldön akarsz önkénteskedni?
És hogy mi hogyan kerültünk oda? Az egész tulajdonképpen nem akkor veszi kezdetét, amikor megérkezik az ember, hanem már sokkal előbb. 

Én már régebb óta gondolkodtam valami külföldi nyári önkéntes munka lehetőségen, de akkor még nyelvtanulás céljából, ám akkor még nem múltam el 18 éves, ami általában minden ilyen jellegű program esetében alapfeltétel. Többször keresgéltem az interneten, és sokszor futottam bele már nem élő linkeket felsorakoztató weboldalakba, ami igen lelombozó. De szerencsére tavaly tavasszal az Útilapu nevű magyar szervezet honlapján találtam végül egy linket, ahol regisztráció után máris hozzá lehet férni egy adatbázishoz, ami az SCI nemzetközi szervezet táborait tartalmazza: egy leírást, hogy mi a feladat, mikor lenne a tábor, milyen típusú embert várnak, a szállás-, étkezési lehetőségek. Miután kiválasztottam a nekem tetszőket, egy rövid motivációs levelet kellett írni, és jelentkezni. Aztán egy pár héten belül megkaptam a választ, hogy mehetek.

A kiutazást az önkéntesnek magának kell megszerveznie. Először is a repülőjegy, aztán a google meg busz, meg vasúti menetrendek segítségével összeállítani az útvonalat, kikeresni a csatlakozásokat, és persze ott van az emberben, hogy a helyszínen úgyse megy majd ilyen simán. Úgyhogy tényleg meglepődtem, mikor végül sikerült a korábbi reptéri buszt, ezért a korábbi vonatot és így tovább, elérnem. Merthogy a reptértől még jó pár órányira volt a tábor helye. 

A vonaton máris ízelítőt kaptam a nyelvi akadályok leküzdhetőségéről, egy középkorú nő megpróbált szóba elegyedni velem, látva nagy csomagjaimat, hogy hova is igyekszem. Miután kiderítettük, hogy franciául, hollandul én nem értek, angolul, németül ő nem beszél, hát maradt az olasz, amelyen ő beszélt, én értettem. Miután leszállt, azért megkönnyebbültem, de örültem az akadályok legyőzésének, a távolság lebírásának, úgyhogy máris nagyobb önbizalommal álltam az újabb dolgok elé, a belga erdő közepén.

Ez a két hét nagyon jó élmény volt a számomra. Nyilván szerencsém is volt, hogy egy már bejáratott, jó hangulatú táborba, közösségbe érkeztem. Az utolsó nap tartott grill party, ahol a gyerekek, vezetők, szülők, tanárok, önkéntesek együtt ettünk, megnéztük egymás rövid kis szösszeneteit, elénekeltük közösen a tábori dalt, nagyon jó lezárása volt első külföldi önkénteskedésemnek. Sok tapasztalatot is gyűjtöttem, hogyan találjam fel magam egy ilyen új, valamennyire mégis ismerős helyzetbe belecsöppenve. És már azt is tudom, mit csináljak másképp legközelebb. Mert, ha lesz lehetőségem, biztos lesz legközelebb.  

2012 február 20. Szabó Panna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás