Hazai kérdések – külföldi válaszok
Rövidebb nyári szünet a lemorzsolódás megakadályozásáért?
A közoktatásban igen nagy változások zajlanak éppen, elég sok téma terítékre kerül, olyanok is, amelyekkel mostanában más országok is foglalkoznak. Nálunk egyelőre úgy tűnik, hogy a tanév beosztásának bástyái bevehetetlenek. Érdekes azonban látni, hogy ez a téma más országokban is terítékre került, van, ahol még csak koncepció született, máshol már változtattak is. A fogadtatás azonban mindenhol vegyes.
A Kölöknet korábban már foglalkozott a nyári szünet hosszának kérdéskörével, egy amerikai kutatás eredményeit mutattuk be, amely szerint a nyári szünet csak elmélyíti a különböző szociális hátterű gyerekek közötti különbségeket. Az esélyegyenlőség biztosításának szándéka vezette a francia oktatási minisztert is, aki az elmúlt években azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a túlterheltség miatt fáradt diákok teljesítménye romlik és egyre nagyobb méreteket ölt a lemorzsolódás.
Az Európai Unió ún. lisszaboni céljai között az iskolai lemorzsolódás csökkentését is deklarálták, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy minél kevesebb diák kerüljön ki úgy az oktatási rendszerből, hogy nincs befejezett középfokú végzettsége. Franciaországnak ezen a téren nem sikerült jelentős eredményeket felmutatnia, évente közel 150 ezer lemorzsolódó tanulója van, ők pedig nem rendelkeznek azokkal az alapkészségekkel, amelyek egy sikeres életpályát vetíthetnének eléjük.
Megoldási javaslat francia módra
Az oktatási miniszter a probléma megoldására egy bizottságot hozott létre még tavaly, amely a nyáron elő is állt a javaslataival. Ezen javaslatok egy része a tanévnek egy teljesen új beosztását vázolja fel, több iskolai napot és rövidebb vakációt ajánl. A csomag egyik fontos eleme, hogy hathetesre rövidülne a nyári szünet és 38 hétre növelnék a 36 hétből álló iskolai tanévet.
Magyar tanév
Összehasonlításként: ma Magyarországon a tanév 183 tanítási napból, 37 hétből áll, a nyári szünet hossza pedig 11 hét.
A tanév hosszának ez a kéthetes növelése még nem sugall jelentős változtatást, ám ha azt is hozzávesszük, hogy jelenleg négynaposak a tanítási hetek, láthatjuk, hogy a francia gyerekek mindössze 144 napot töltenek iskolában egy évben, ami messze elmarad az Európában szokásos 180-190 naptól. Ezért a javaslat egyik fő eleme az, hogy legyen 4 és fél napos az iskolai hét. Na, de mi az, hogy 4 és fél? Ma ugyanis 4 teljes napot járnak iskolába a gyerekek, azaz reggeltől késő délutánig az iskolában vannak, igaz, hogy kivételesen hosszú ebédszünet áll a rendelkezésükre, ami alatt akár haza is mehetnek ebédelni. A hétfő, a kedd, a csütörtök és a péntek az iskolai napok. A javaslat arról szól, hogy még egy fél napot, egy délelőttöt töltsenek iskolában, azt azonban nem szabnák meg, hogy melyik nap legyen ez, az iskolák és a helyi közösségek maguk választhatnának a szerda és a szombat közül.
A plusz félnap lehetőséget teremtene a napi tanóraszám csökkentésére, jelenleg ugyanis még az iskolai kezdőszakaszban is rendszerint hat tanítási órán vesznek részt a tanulók (három ebéd előtt, három ebéd után). A jövőben minden diákra egységesen napi 7 órát fordítanának az iskolák, ám a kezdő évfolyamokon ebből csak öt lenne a hagyományos tanítási óra (iskola-előkészítőben négy), napi két órában pedig a házi feladatok elkészítésében, a felkészülésben segítenék a diákokat. Ötödik osztálytól napi hat tanítási óra és egy felkészülési óra lenne az órarendben. A felkészülést támogató foglalkozások bevezetésétől azt várják, hogy a diákok túlterheltsége csökkenjen, hogy a házi feladat már az iskolában készüljön el, és ezzel együtt a hátrányos helyzetű diákok esélyei is javuljanak az oktatásban.
Az iskolai napirend módosításán túl azonban a bizottság javaslatot tett a vakációk hosszának megváltoztatására is. Ennek keretében legjelentősebben a nyári szünetet kurtítanák ( 15 nappal,), a tavaszi szünet 3 nappal lenne rövidebb, ám beiktatnának egy kéthetes tanítási szünetet Mindenszentek környékén. Így a szünetek elosztása kiegyensúlyozottabb lenne, ami szintén csökkentheti a gyerekek túlterheltségét.
Megoldási javaslat angol módra
Az angol oktatási miniszter ez év nyarán jelentette be, hogy szándékában áll radikálisan megváltoztatni az iskolai szünetek kialakult rendjét. Az állami iskolákban eddig hathetes vakációt tartottak, július végétől szeptember elejéig. Az új koncepció szerint a szünet négy hetes lenne, ami a legrövidebb vakációt jelentené Európában.
Nyári szünetek hossza Európában
Ausztria: 9 hét, Ciprus: 11 hét, Dánia: 6 és fél hét, Franciaország: 9 hét, Németország: 6 hét, Görögország: 12 hét, Olaszország: 12-13 hét, Portugália: 12 hét, Spanyolország: 11 hét
Megoldási javaslat amerikai módra
A bevezetőben már említett amerikai kutatási eredményekre az USA-ban is reagált a szakma. Kidolgoztak egy alternatív koncepciót a tanév rendjére, amelyet „kiegyensúlyozott tanévnek” (balanced year) neveztek el. Ez azt jelenti, hogy a nyári szünet hosszának jelentős rövidítése mellett az évközi szünetek és szorgalmi időszakok arányát is módosítják, így összességében gyakrabban lesznek rövidebb szünetek, és 45/15-ös vagy 60/20-as ciklusokból szervezik a tanévet. 45 tanítási napot 15 nap szünet követ, illetve 60 nap iskolát 20 nap vakáció, ezt az iskolák és a helyi közösségek maguk döntik el. A tanítás egyéb paraméterein nem változtatnak, a diákok összességében ugyanannyi órában tanulnak, mint a hagyományos tanév rend szerinti társaik. Mégis azt remélik, hogy pusztán a kiegyensúlyozottabb tanulási terhelés csökkenteni fogja a nyári vakáció okozta visszafejlődést.
A programot nem tették kötelezővé, ám azokat az iskolákat, amelyek a bevezetése mellett döntöttek, szakmailag támogatják. Erre egy egyesületet is létrehoztak, amely San Diego székhellyel működik, de az egész országra kiterjed a hatásköre. Ehhez az egyesülethez fordulhatnak segítségért azok is, akik még csak tervezik a változtatást. Erre gyakran szükség is van, ugyanis a kiegyensúlyozott tanév fogadtatása nem minden esetben kedvező az érintettek körében. Egy településen például megkérdezték az ott élők véleményét, a tanárokét és a diákokét is. Az eredmények alapján a tanárok nem értenek vele egyet, mert nem lehet kimutatni, hogy lenne hatása a tanulói teljesítményre. A szülők elsősorban azért nem értenek egyet a kezdeményezéssel, mert úgy vélik, hogy a gyerekeiknek is joguk van olyan nyári szünetre, mint amilyeneket ők éltek meg gyerekkorukban. Sokan válaszolták közülük azt is, hogy augusztusban túl meleg van, a felnőttek számára is nehéz hatékonyan dolgozni, pláne nehéz egy kisgyereknek tanulni. „A nyár nem arra van, hogy egy teremben bent töltsék a gyerekek.” A nagyobb diákok pedig elsősorban amiatt ellenzik az ötletet, mert akkor nem tudnának nyári munkát vállalni.
Talán ha a balanced year koncepció kidolgozói nem csak azt az igényt vették volna alapul, hogy a nyári szünet rövidebb legyen, hanem a kutatócsoport javaslatait is, akkor kisebb lenne az ellenállás az érintettekben. Ott ugyanis az jelent meg, hogy nyáron nem az osztályteremben kell hagyományos tanítási formákat alkalmazni, hanem a szabadban készségeket fejleszteni, sokféle tanterven kívüli tevékenységgel fenntartani a tanulók tudását és motivációját, iskola iránti attitűdjét.
