IskolaKülföldHogy csinálják máshol?

Külföld – Kitekintés Ázsiába

A japán oktatás szerkezete

Az elsőként 2000-ben végrehajtott PISA-felmérés eredményei alapján a japán oktatási rendszer nemzetközi szinten sikeresnek és hatékonynak mutatkozik, amit további felmérések is megerősíteni látszanak. Mégis, miféle hatékonyságról és sikerről van itt szó? Valóban siker és hatékonyság ez? Mik a jellemzői a japán rendszernek? Mi az oka annak, hogy a diákok ilyen kiegyensúlyozottan jól teljesítenek? Egyáltalán, miről is beszélünk, amikor a japán oktatást emlegetjük? Ezekre a kérdésekre igyekszik a szerző válaszokat találni. A Japánról szóló sorozatunk második részében a japán oktatás szerkezetéről olvashatnak.

A jelenlegi japán oktatási rendszer négy szintre tagozódik.

Az első szint, a shougakkou (小学校), többé-kevésbé megfeleltethető a magyar rendszerben meglévő általános iskolának, habár ez alatt ott egyértelműen az elsőtől a hatodik osztályig tartó periódust értik.

Ezután következik a középső szint, amellyel mi többnyire az érettségiig tartó időszakra utalunk, ám ez Japánban két külön fokozatot jelent. Az első, a chuugaku (中学) vagy chuugakkou (中学校) a hetedik-kilencedik osztályt jelenti (az angol elnevezés szerint ez a junior high school). A másik, a koukou ( 高校vagy high school) a tizediktől a tizenkettedik osztályig terjed.

Az utóbbi két szintet magyarul nevezhetjük alsó, illetve felső középiskolának, hiszen mindkettő részét képezi a középfokú oktatásnak. Japánban azonban az esetek többségében mégis két külön egységet alkot. Ezt mutatja például, hogy a rendszer a diákoktól az egyikből a másikba való átlépés során általában egy felvételi vizsga letételét, illetve környezetváltoztatást követel meg.

A tankötelezettség a szigetországban az alsó középiskola elvégzéséhez kötött, amelyet rendszerint 15-16 éves korukig járnak ki a diákok - Japánban ugyanis a rossz teljesítmény ellenére sem szokás buktatni, illetve osztályt ismételtetni a tanulókkal.

A legfelső szinten találhatóak a főiskolák és egyetemek, amelyekről azonban sokan elég kedvezőtlen véleménnyel vannak. Eddig nem egy japán diákot hallottam nyilatkozni a saját felsőoktatási intézményeikről, és mindegyikük állította, hogy az egyetemekre bekerülni ugyan nehéz, viszont elvégezni őket annál könnyebb.

A PISA-felmérések sajátosságai (általában a 15-16 év körüli korosztályt vizsgálják), illetve a felsőoktatás kevésbé magas színvonala arra engednek következtetni, hogy a japán oktatási rendszer sikeres mivoltát az alsóbb szinteken kell keresnünk. Hogyan is működik tehát a rendszer, és milyen előnyei, illetve hátrányai vannak ennek a szisztémának?

Kiejtési kisszótár

A sorozatban előforduló japán szavak kiejtését itt olvashatják:

shougakkou (sógakkó)

chuugaku (csúgaku)

chuugakkou (csúgakkó)

koukou (kókó)

ijime(idzsime)

Koizumi Junichiro (Dzsunicsiró)

yobikó (jobikó)

juku (dzsuku)

Változások a japán oktatásban

Japánban a tanév – számunkra rendhagyó módon – áprilisban veszi kezdetét, és a következő év márciusában ér véget. Egy japán diákkal beszélgettem a tanév rendjéről, aki szerint azonban a tanévkezdés, illetve a lezárás pontos dátuma függhet attól is, hogy milyen típusú az adott intézmény, például nyilvános (állami) vagy magániskoláról beszélünk-e.

A japán diákok eredetileg heti öt és fél napot töltöttek az iskolapadban, egészen a 2002-es reformokig, amikor is mindezt öt napra módosították. Ezzel együtt körülbelül az egyharmadával lecsökkentették a tananyag mennyiségét is. Az ötnapos hetet azonban nem minden iskola vette át.

Volt szerencsém olyan diákkal is találkozni, aki a felső középiskolát magánintézményben végezte, és ott továbbra is minden második szombaton be kellett járnia órákra. A heti hatnapos oktatás ugyan a felnőttek egy részének Magyarországon sem ismeretlen, ám a mai diákok számára talán kissé ijesztően hangozhat.

A tananyag csökkentése mellett a döntéshozók igyekeztek kisebb hangsúlyt fektetni a vizsgákra is, amelyek sokak számára a rendszer, és bizonyos értelemben a diákok életének középpontjában foglalnak helyet.

A reformok mögött többek között az a szándék állhatott, hogy csökkentsék az iskolai erőszak (ijime) arányát, valamint azoknak a diákok számát, akik vagy az erőszak miatt vagy egyéb okokból kimaradnak az iskolából.

Valószínűnek látszik a feltételezés, az iskolából való kimaradás jelensége az iskolarendszerben meglévő kollektív és hagyományőrző szocializációs elvárások és a nyugatról beáramló individualizációs eszmék összeütközésének, valamint a szigorú vizsgarendszer nyomásának eredményeként jöhetett létre vagy erősödhetett meg.

A változtatások azonban megosztották a közvéleményt: a redukált tananyag, valamint a rövidített tanév miatt ugyanis kevesebb tudás megszerzésére volt lehetőség, és általánosságban véve a diákok teljesítménye is romlani látszott.

A 2002-es reformok azonban nem állnak egyedül a változtatások színpadán. A reformer hajlamairól ismert miniszterelnök, Koizumi Junichiro örökségeként 2006-ban törvény született arról, miszerint az iskoláknak az órákon több időt kell szentelniük a hazaszeretet témájának, illetőleg a nemzeti himnuszt és a nemzeti lobogót is sokkal központibb szerepben kell feltüntetniük.

A következő részben a japán írás rejtelmeibe vezetjük be az olvasókat.

2011 június 20. Pápai Eszter

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás