Kedves Diákok... – Egy tanár elnézést kér
Bárcsak lenne egy varázspálcám, hogy adhassak nektek egy olyan iskolát, amelyben vannak terek, amelyben számtalan különböző módon vizsgálódhatnátok, felfedezhetnétek, kísérletezhetnétek és tanulhatnátok.
Kedves 21. századi középiskolás diákok!
A jövő héten új félév kezdődik*, és én úgy érzem, elnézést kell kérnem tőletek. Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére nekünk, tanároknak nem sikerült rábeszélnünk a politikai döntéshozókat arra, hogy változásokat hozzanak a közoktatásba. Úgy tűnik, nem tudtuk meggyőzni vezetőnket arról, hogy a ti oktatásotokba befektetett pénz olyan befektetés, amelyből mindannyiunknak haszna származik majd, olyasmi, amely nem szennyezett vizet vagy mérgező levegőt eredményez. Fogadjátok el tehát ezt a bocsánatkérést tőlem egészen addig, amíg oktatásotok nem válik fontosabbá, mint a külföldi cégek igényei.
Sajnálom, hogy olyan korán kell beérnetek az iskolába reggelenként annak ellenére, hogy az idegrendszerrel kapcsolatban végzett kutatások kimutatták, hogy a tizenévesek agya nem működik optimálisan délelőtt 10 óra előtt. Azt is sajnálom, hogy engedélyt kell kérnetek arra, ha ki akartok menni a teremből vécére, még ha közben már jogosítványotok és részmunkaidős állásotok van is, és éppen mostanában hoztok meg fontos döntéseket a középiskola utáni életetekről.
Sajnálom, hogy minden egyes tanítási napon hat órát vagytok kénytelenek ülni annak ellenére, hogy kutatások kimutatták a túl sok ülés káros hatását az agyműködésre és az egészségre.
Sajnálom, hogy az életkorotok alapján sorolnak be titeket csoportokba, és veletek egykorúakkal együtt kell végigjárnotok az iskolát, mintha az életkornak bármi köze is lenne az intellektushoz, érettséghez, készségekhez vagy képességekhez.
Sajnálom, hogy sokan közületek, akiknek küzdelem az iskola, nem kaptok semmiféle segítséget a tanuláshoz, mert a jelenlegi gazdaságpolitika nem sorolja szükségleteiteket a támogatandó célok közé.
Sajnálom, hogy olyan tárgyakat kell tanulnotok, amelyek nem érdekelnek titeket, olyan időkben, amikor az emberiség össztudása 12 havonta megduplázódik.
Sajnálom, hogy elhitetik veletek, hogy csak bizonyos számú ötös osztályzat kerülhet kiosztásra, melyekért versenyeznetek kell, amikor pedig az emberiség fejlődése mindig is együttműködés eredménye volt, amely együttműködést az iskolákban gyakran „csalás”-ként bélyegeznek meg.
Sajnálom, hogy tankönyveitek idejétmúlt információkat tartalmaznak, és hogy az osztálytermekben használt technikai felszerelést nem tartják karban, és az gyakorlatilag elavult.
Sajnálom, hogy az, amit úgy neveznek, hogy személyre szabott tanulás, minden személyességet nélkülöz. Az igazán személyes tanulás túl sokba kerül, értitek?
Sajnálom, hogy minden hírverés ellenére a jelenlegi kormány eddigi teljesítménye alapján a nemrég bejelentett BC Innovációs Stratégia valószínűleg semmiféle jelentős változást nem hoz, azt kivéve, hogy újabb módokat találtak arra, hogy számokban fejezzék ki, mit is csináltok ti a suliban.
De leginkább azt sajnálom, hogy az oktatási rendszer arra helyez hangsúlyt, hogy részei legyetek egy nyersanyag-kitermelő, extraktivista gazdaságnak, míg környezetünk, mely nélkül nem lenne gazdaság, éghajlati válságon megy keresztül, mely ki fogja kényszeríteni, hogy minden, amit jelenleg csinálunk társadalmilag, politikailag és gazdaságilag villámgyorsan átalakuljon, s ez az átalakulás titeket teljesen felkészületlenül ér majd.
Annyira sajnálom.
Bárcsak nem törte volna össze a bennetek levő kíváncsiságot az osztályterem egyformasága.
Bárcsak lenne egy varázspálcám, hogy adhassak nektek egy olyan iskolát, amelyben vannak terek, amelyben számtalan különböző módon vizsgálódhatnátok, felfedezhetnétek, kísérletezhetnétek és tanulhatnátok.
Bárcsak meg lenne az erőm ahhoz, hogy újra meggyújtsam a tanulás iránti szenvedélyt, amely oly nyilvánvalóan ott van a szemetekben az első iskolai napot megelőző hetekben.
Bárcsak segíthetnék nektek emlékezni arra, hogy mielőtt diákok lettetek, tudósok voltatok, akik kísérleteztek, felfedeztek, megkérdőjeleztek és összefüggéseket találtak.
És költők is voltatok… emlékeztek, hogyan írtatok le dolgokat úgy, hogy azzal szórakoztattátok és bámulatra késztettétek a körülöttetek levő felnőtteket?
Arra születtetek, hogy tanuljatok. Nem tudtok nem tanulni.
Sajnálom, hogy elhitetik veletek, hogy az egyetlen dolog, ami számít, az az a fajta tanulás, ami az iskolában történik. És abból is az a fajta, amely az osztályteremben történik. De abból se minden. Csak azok a dolgok számítanak, amelyek benne lesznek a dolgozatban.
Bárcsak elvihetnélek titeket máshová, ahol az oktatási rendszer fontos a politikusoknak, akik hiszik, hogy az, hogy milyen lesz országuk társadalma a jövőben, attól függ, milyen az oktatási rendszer ma.
Olyan időkben, amikor életünk függ attól, mennyire zseniálisan oldjuk meg legösszetettebb problémáinkat, elpazaroljuk az elmék képességét arra, hogy kreatív megoldásokkal álljanak elő. A serdülőkor az, amikor az emberi lények agyi fejlődésük csúcsára érnek. Lépten-nyomon ott a bizonyíték arra, milyen bámulatosan tudtok szabadon gondolkodni és mekkora kapacitásotok van megoldásokat találni.
Bárcsak megmutathatnám a hatalmon levőknek azt, hogy mire is lennétek képesek, ha esélyt kapnátok rá. Bárcsak …
Üdvözlettel,
egy Tanár
* A levél fordítását módosítás nélkül közöljük
10 inspiráló gondolat egy pedagógustól – pedagógusoknak
Ha nem ragaszkodunk a régi sémákhoz, és megpróbáljuk a gyerekeket a saját világuk és érdeklődésük oldaláról megközelíteni, akkor hatalmas dolgokra képesek. Nemcsak megtanulják a tananyagot, hanem komolyan a magukévá is teszik, ami egy sokkal magasabb szint. Azonban hogy ne csak általánosságokban beszéljek, szeretnék a kezdő pedagógusoknak, akik most állnak ki először a katedrára, vagy az újítani akaró tapasztaltabb kollégáknak néhány tanácsot adni arra vonatkozólag, mik is azok a dolgok, amik segíthetnek pedagógiai munkánk tökéletesítésében.
