Az SNI-s gyerek a jelenlegi oktatási rendszerben elveszett
Immáron 11 éves, ötödik osztályos SNI-s gyermekem van. A Gyógypedagógiai Szakszolgálat szakvéleménye szerint figyelemzavaros-hiperkatív, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődés tartós és súlyos rendellenességével küzd. Intelligenciája kimagasló. 2013-ban végzett felülvizsgálat alkalmával a differenciált oktatás mellett, egyéni haladási tempó alkalmazását javasolja a szakintézmény. Mindemellett minden egyes szakvélemény tartalmazza, hogy normál iskolai keretek között oktatható.
Hiába a Gyógypedagógiai Szakszolgálat szakvéleménye arról, hogy hiperaktív-figyelemzavaros, súlyos beilleszkedési, magatartás-szabályozási problémákkal küzdő gyermekemnek milyen fejlesztésre, sajátos nevelési igényének megfelelő oktatási "módszerekre" van szüksége. Az iskola, az oktatási rendszer nincs rájuk, SNI-sekre felkészülve. Normál iskolai keretek között biztosan nem.
A jelenlegi követelményrendszerben egy "normál" gyereknek sem könnyű a teljesítmény követelmény tekintetében helyt állnia, ez egy SNI-s számára lehetetlen.
Nem tudom, hogy az évfolyamok számának növelése vagy a tananyag csökkentése a megoldás. Egyet viszont tudok. Az én SNI-s (figyelemzavaros-hiperaktív) gyerekem az általános iskola 5. osztályában nem boldogul egyedül az órán az órai vázlat leírásával, a feladatok megoldásával (melynek oka a szakintézmény szerint a figyelem- és a magatartászavar). Folyamatos lemaradásban van, és ami tény, felső tagozatra már szinte behozhatatlan hiányosságokkal küzd.
Fejlesztés ide, egyéni haladási tempó oda, a gyerekem, aki még második osztályban gyönyörűen olvasott, mára csak mekeg-makog, a szövegértése tragikus. Alig tud valamit visszaadni abból, amit olvas. (Hozzáteszem, rendszeresen olvas, napi szinten, ifjúsági könyveket.) Finommotorikája fejletlen, ceruzafogása görcsös és merev. Írásképe kimeríti a rendezetlenség fogalmát a legmesszemenőbbekig. Mivel azonban betűt nem téveszt, minden betűt ismer és felismer, nem diszlexiás, de még csak nem is diszgráfiás. Matematika tantárgyból már felmentették a számolásos feladatok értékelése alól, nem tud összeadni, kivonni, szorozni, osztani és nem ismeri az analóg órát sem.
Legutóbb éppen azt kérték tőlem az iskolában, hogy mentessem fel az idegen nyelv osztályozása alól is. Az osztályban az ő kiejtése az egyik legtökéletesebb, és csípőből fordít. Írásban viszont csak kettes. (?)
Felső tagozatban már nincs tanító néni, aki ismer minden gyereket, aki felkarolja, aki alkalmazkodni tud a gyerekek igényeihez, mert esetleg minden órát ő tart meg és tud időt szakítani egy nehezebb tananyagra vagy van lehetősége egy-egy gyereknek elmagyarázni, ha nem érti az anyagot, vagy lassabban halad vele.
Felső tagozatban 45 perc az óra. Szigorúan. Aki lemarad, azon senki nem segít.
Korábban írtam már, hogy sajnos a napközi (nálunk legalábbis) csak gyerekfelügyeletet biztosít, a gyerekek többsége úgy jön haza, hogy írásbeli házi feladatát nem írja meg - nem kérik számon és nem is nyújtanak segítséget, ha elakad, ha nem érti. Szóbeli felkészülésről végképp nincs szó, az biztosan itthonra marad.
Mikor hazajön a gyerek az iskolából fél öt után, két lehetőség marad. Ha szerencsénk van, este kilencig elbírunk a házi feladatokkal és a szóbeli tanulni valóval, ha nincs szerencsénk, akkor "súlyozunk". A fontos tantárgyakra, az esetlegesen aktuális dolgozatokra készülünk, a többi marad. Pótlásra nem sok esély van. Hétvégén. Talán.
Az SNI-s gyerek, különösen, ha a jelenlegi oktatási rendszerben kell boldogulnia, elveszett.
Bár felmerül a kérdés, miért emelkedik drasztikusan az SNI-s gyerekek száma évről-évre? Nem lehet, hogy nem a gyerekek SNI-sek, hanem az oktatási rendszer defektes, de nagyon? nem lehet, hogy az SNI-s nem is az, csak itt felejtette őket egy rendszer, amely maga sem tudja hova rohan?
Nekem úgy tűnik, a vesztébe.
A fotók csak illusztrációk
További kölöknetes cikkek a témában
