Iskola

Gyerekmegőrzés vagy tanulás – Az igazság az egész napos iskolákról

- Iskola vagy megőrző? 
- Valójában nem egész napos iskola, csak délután 16 óráig tartó felügyelet a 2013-ban bevezetett új rendszer 
- A felsőbb évfolyamos gyerekek nem szívesen maradnak délután az iskolában 
- Több hely, terem, eszköz, és nem utolsósorban pénz kellene az igazi egész napos iskolához

„Minél többet visznek el korán, minél kevesebb gyerek van bent, annál jobb a sulinak” – összegezte tapasztalatait egy kétgyerekes anyuka a tévesen egész napos iskola néven elhíresült rendszer kapcsán, ami valójában délután 16 óráig tartó benntartózkodást jelent. Vagyis nagyjából ugyanaz a helyzet, mint korábban, 2013 előtt – jól és rosszul működő napközik, tanulószobák, tartalmas vagy éppen unalmas délutáni foglalkozások egyaránt megtalálhatóak a rendszerben, ami egyáltalán nem egységes.

Négy éve az általános iskoláknak legalább 16 óráig gondoskodniuk kell a gyerekek elfoglalásáról, az eredeti tervek és a kormányzati kommunikáció szerint annak érdekében, hogy a dolgozó szülők életét megkönnyítsék. Az intézkedést már a bevezetéskor is sok vita övezte, mert bár sok szakértő egyetértett abban, hogy az egész napos iskola mint intézmény egy helyes és követendő irány lenne, a megvalósítás kapcsán hiányolták a szakmai átgondoltság mellett az infrastrukturális feltételeket is. A szülők a kezdetektől fogva írásos formában kérhették ki a gyerekeiket a délutáni időszakban, azzal kapcsolatban viszont volt némi káosz, hogy az igazgatók milyen indokok alapján engedhetik el a gyerekeket. Így a bevezetés utáni hónapokban a korábbinál sokkal több diák maradt bent az iskolákban, amelyek nagy része nem volt erre felkészülve – egy délután dolgozó pedagógusra két-három osztálynyi gyerek is juthatott. Volt olyan iskola, ahol ezzel párhuzamosan fizetős napközi is üzemelt – a szülők inkább ezt választották, mint az ingyenes, de zsúfolt, értelmetlen foglalkozásokat. A zavaros helyzetben, melyben néha az oktatási kormányzat képviselői is ellentmondtak egymásnak, végül Hoffmann Rózsa akkori köznevelési államtitkár tett rendet, amikor azt nyilatkozta a Hír24-nek: „A kötelező foglalkozásokon természetesen bent kell lenni, de utána, a szülő írásbeli kérésére elengedhető a diák. (…) Ahol ezt megtagadták, helytelenül jártak el. Tudom, hogy túl sok a változás, de az elvárható minden iskolaigazgatótól, hogy elolvassa, és helyesen alkalmazza a rendelkezéseket.”
Gyerekmegőrzés vagy tanulás – Az igazság az egész napos iskolákról

Csak papír legyen róla

A legtöbb iskolában az anyagi források hiányában a délutáni tartalmas foglalkozások helyett inkább csak napközi, gyermekmegőrző valósult meg, a gyerekek felmentése pedig egy egyszerű adminisztratív aktussá vált. „Csak jelezni kell, egy kérelemmel – ami lehet akár egy sajtcetlire írva is –, mikor akarjuk elhozni a gyereket délután, az adott napon vagy rendszeresen (ha például edzése van). Csak annyit kérnek, hogy »le legyen papírozva «, miért nincs bent a gyerek 16 óráig. Én úgy látom, hogy az egész napos suli az iskoláknak sem érdeke, annyira túlzsúfoltak a napközik.

A lányoméknál 32 gyerek van délután 15-ig tanulószobán, egyetlen napközis pedagógussal. Utána pedig 50-55-en egyetlen teremben az évfolyamonként két osztályból összevont napköziben” – meséli az anyuka, akinek két különböző iskolába járnak a gyerekei. Tapasztalatai szerint a fia iskolájában (ami egy gyógypedagógiai iskola speciális nevelési igényű gyerekeknek) bár kisebbek az osztálylétszámok, a teljes felső tagozatot összevonják a tanulószobán és a napköziben, így érdemi foglalkozásokat, szakköröket alig vagy csak nagyon nehezen tudnak biztosítani.

A zsúfoltságra és infrastruktúrahiányosságra vonatkozó felvetésünkre az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) így reagált lapunknak: „A délutáni foglalkozásokon nem lehet eltérő az infrastrukturális helyzet vagy a zsúfoltság, mint délelőtt, hiszen ugyanazok az épületek állnak a tanulók rendelkezésére, mint délelőtt.” A válasz rendkívül cinikus, hiszen bár valóban ugyanannyi hely van összességében egy iskolában minden napszakban, csakhogy kevesebb a pedagógus, akiknek viszont egy helyiségben kell tartózkodniuk a rájuk bízott gyerekekkel – így gyűlhet 30-40-50 diák egy teremben.

Az OFI a 2013-ban bevezetett rendszerrel kapcsolatos kérdéseinkre úgy tájékoztatta lapunkat: iskolánként és évfolyamonként nagyon változó, hogy mennyi gyerek marad bent a délután folyamán az intézményekben. „Az alsó tagozaton többségében és a felső tagozat 5. és 6. évfolyamán a tanulók fele marad az iskolában délutánra, a tanulók másik felét kérik ki szüleik az iskolából, a 7. és 8. évfolyamon már jóval kevesebben maradnak bent. Ez azonban nem baj, az intézkedés célja éppen az volt, hogy ahol erre szükség van, ott ne a szülőnek kelljen kérnie az iskolától, hogy a gyermeke ott maradhasson, hanem fordítva: az iskola köteles legyen a gyermekek felügyeletét, oktatását ellátni, és a szülő kérhesse ki a gyermeket, amennyiben erre a családnak nincs szüksége” – írták válaszukban.

Felsőben már nem megy

Vagyis a jelenlegi rendszer igazából nem valósította meg a sok nyugati országban már jól működő egész napos modellt, amely valójában egy olyan iskolaszervezési fogalom, amely leginkább a gyerekek terhelhetőségéhez igazodik. Leggyakrabban az alsó tagozat 1-2. évfolyamán valósul meg és lényegében a korábbi iskolaotthonos oktatásszervezési formának feleltethető meg. Ebben a rendszerben tanórák akár délután is lehetnek, a házi feladat megírása, a gyakorlás is az iskolában történik, így a gyerekek a könyveiket, táskáikat is csak hetente egyszer viszik haza, hét közben otthon már nem kell foglalkozni a tanulnivalóval.

Ma is sok iskola működik iskolaotthonos rendszerben az első évfolyamokban, leginkább ezek az intézmények valósítják meg az egész napos iskola célkitűzéseit. Egy ilyen iskolában dolgozó tanító azt mesélte lapunknak, hogy abban a külső kerületben, ahol az ő intézményük van, nagy segítséget jelent a szülőknek ez a fajta napirend, mivel a legtöbben dolgoznak, és a környék sem túl biztonságos, így a legjobb megoldás a gyerekeknek, ha délután is az iskolában maradnak. Mivel már az elsősöknek is 5-6 tanórájuk van egy nap, a szakkörökkel, korrepetálásokkal, edzésekkel és leckeírással egyáltalán nem nehéz „megtölteni” a napot. Ugyanakkor szerinte a gyerekeket rettentően leterheli, hogy összesen napi 8-9 órát töltenek a tanteremben, kevés idő jut a játékra és a levegőzésre.

Az OFI tapasztalatai szerint a délutáni benttartózkodás a tanulók jelentős része számára előnyökkel jár, kifejezetten a hátrányos helyzetű tanulók esetében. Ugyanakkor azokon a helyeken, ahol magas a hátrányos helyzetű diákok száma, még nagyobb problémát jelent a pedagógushiány. Az iskola segítő funkcióját, fejlesztő feladatait sok helyen az állami intézményektől függetlenül működő délutáni tanodák látják el – amelyek finanszírozása bizonytalan.

Ez is pénzkérdés

Az (igazi, tartalommal megtöltött) egész napos iskola bevezetésének dilemmáiról és nehézségeiről az OFI Új Pedagógiai Szemle című folyóiratának idei első számában jelent meg tanulmány, amelyben Mayer József és Varga Attila kutatók az általuk készített pedagógusinterjúk alapján megállapítják: „az egész napos iskolák csakis akkor tölthetik be a lemorzsolódást csökkentő szerepüket, ha vonzóvá válnak nemcsak az alacsonyabb társadalmi rétegek, hanem a középosztály számára is. Ehhez azonban teljesen egyértelműen pluszforrásra van szüksége az iskoláknak. Teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy félnapos tanításra szánt költségvetéssel és fizikai, valamint emberi erőforrásokkal ellátott iskola többlet anyagi források nélkül a délelőttihez hasonló színvonalú szolgáltatásokat tudjon nyújtani a meghosszabbodott nyitvatartási, működési időben.” A szakemberek által megkérdezett pedagógusok, intézményvezetők többek között eszközöket, több termet, közösségi és játszósarkokat igényelnének ahhoz, hogy igazi egész napos iskolákat tudjanak működtetni, ez pedig szintén pénzkérdés.
 

A cikk forrása: vasarnapihirek.hu

2017 október 15. F. Szabó Kata

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás