Az oktatási rendszer nálunk gyerekellenesen van felépítve
Szeptember közepén jelent meg az OECD oktatási helyzetképe, ahol országokra lebontva is bemutatják, mely országok hol helyezkednek el a nemzetközi ranglistán. Lannert Judit, a T-Tudok oktatáskutatójának elemzéséből kiderül, hogy a magyar adatok nem annyira kedvezőek, mint ahogyan azt a kormánymédia láttatja.
Az oktatáskutató szakember Tanulópénz nevű blogján részletesen kifejti, hogy az oktatásra, tanulókra és pedagógusokra fordított erőforrások terén az utolsók közt szereplünk. A 6-14 és a 20-24 éves fiatalok nálunk járnak a legkisebb arányban oktatási intézménybe - ennek következtében a fiatal diplomások arányát tekintve is elmaradunk az OECD átlagtól. - Persze nem minden területen teljesítünk rosszul, például a külföldi hallgatók aránya a felsőoktatásban nálunk az egyik legmagasabb, és vannak más pozitív mutatók is. De a kormánymédia nem ezeket hozza elő, mint jó példákat, hanem az alacsony egy pedagógusra jutó tanuló arányt - mutat rá a csúsztatásra Lannert Judit.
Az alábbiakban a szakember részletes elemzéséből idézünk, amelyből egyértelműen kitűnik: az alacsony egy pedagógusra jutó tanulók száma önmagában se nem kedvező, se nem garancia arra, hogy lenne elegendő pedagógus a hazai oktatási rendszerben.
Egy pedagógusra jutó tanulók aránya nem feltétlenül a minőségi oktatás mutatója
Az egy pedagógusra jutó tanulók arányát tekintve nálunk valóban jóval alacsonyabb számokat találunk minden iskolafokozaton, mint az OECD vagy az Európai Unió országaiban. Habár józan paraszti ésszel azt gondolhatnánk, hogy az alacsony egy pedagógusra jutó tanulószám azt jelzi, hogy egy pedagógusra fajlagosan kevesebb tanuló jut, tehát jobban oda tud figyelni a gyerekekre, és így eredményesebb és hatékonyabb lehet a tanításában. Ugyanakkor inkább egy fordított hatás érvényesül a hazai és nemzetközi tanulói eredményességi vizsgálatokban. Az alacsony egy pedagógusra jutó tanulóarány ugyanis – ellentétben sok nemzetközi indexmegközelítéssel – nem feltétlenül a minőségi oktatásnak, hanem inkább a pazarlásnak az indikátora. Részletes elemzésért, ábrákért kattints ide.
A számítási modell sem mindegy
De még az sem biztos, hogy magát az egy pedagógusra jutó tanulóarányt jól számoljuk ki. Ott, ahol délután is van műszak, mert egész napos az iskola, vagy van napközi, vagy délutáni foglalkozás, ott az ezekben a szolgáltatásokban résztvevő tanulókat érdemes hozzáadni a tanulólétszámhoz (így ők kétszer számítanak). Ehhez még hozzáadhatjuk a hátrányos helyzetű vagy SNI tanulók számát (így ők kétszer, vagy ha részt vesznek a délutáni foglalkozáson, háromszor számítanak). A magyar pedagógusszakszervezetek elsősorban ezt a logikát követik, mert szerintük ezekkel a kiegészítésekkel valószínűleg jobban közelítjük a pedagógusok valódi terhelését.
Részletes elemzésért, ábrákért kattints ide.
Nem a pedagógusok terheléséről ad képet a mutató
Az alacsony egy pedagógusra jutó tanulók száma tehát önmagában se nem kedvező, se nem garancia arra, hogy van elegendő pedagógus. Ez a mutató csupán arról ad képet, hogy mennyi pedagógussal dolgozik egy rendszer. Ez alapján a magyar rendszer fajlagosan több pedagógust használ fel, mint sok más ország oktatási rendszerei. Ennek alapvetően két oka van: egyrészt az alacsony csoportméretek, valamint az, hogy a zsúfolt és sok tantárgyas NAT megnöveli a pedagógusok iránti igényt.
A magas pedagóguslétszámot az oktatási rendszer csak úgy tudja fenntartani a jelenlegi keretek mellett, ha alacsonyan tartja a pedagógusok költségét. Ez egyfajta választás kérdése: például az egy tanulóra jutó pedagógusbér-költség hasonlóan átlag alatti Franciaországban és Magyarországon, mégis a franciák 80 százalékkal magasabb bért tudnak adni a pedagógusoknak, mint mi, mert az átlagos csoportméret náluk 7 tanulóval több. Tehát ott a nagyobb csoportméretek miatt kevesebb tanárra van szükség, ezért magasabbak lehetnek a bérek.
A magyar rendszer pazarló: az olcsó és sok munkaerő opcióját választja, a kevesebb, de drágább és így potenciálisan minőségibb munkaerő opciója helyett".
Részletes elemzésért, ábrákért kattints ide.
Felkészült minőségi pedagógusokra lenne szükség
Ha megnézzük, hogy milyen kapcsolatban van az alacsony diák/tanár arány az oktatás egyéb eredményességi mutatóival, akkor azt láthatjuk, hogy bizony olyan országok, ahol több tanuló jut egy pedagógusra, érdekes módon jobban teljesítenek, mint mi. Az oktatás eredményessége ugyanis sokkal inkább függ attól, hogy van-e elég felkészült minőségi pedagógus, mint attól, hogy milyen kicsik a csoportméretek.
Mindenki számára világos lehet, hogy egy kiscsoportos foglalkozás is csak akkor lesz hatékony, ha jó a pedagógus.
Nálunk viszont a pedagógust nem tekintjük értékes erőforrásnak, inkább egy könnyen helyettesíthető „tucatárunak”. A rendszer ráadásul gyermekellenesen van felépítve, sok-sok tananyaggal és szegregált iskolákkal, ami így jóval több pedagógust igényel, mint egy ennél korszerűbb rendszer".
A relatíve több pedagógus pedig megdrágítja a rendszert, de miután nem gondolunk rájuk erőforrásként, nem is fizetjük meg őket, így alakult ki nálunk a „legkedvezőbb” diák/tanár arány a legkedvezőtlenebb pedagógusbérekkel.
Részletes elemzésért, ábrákért kattints ide.
Summa summárum, felejtsük el, hogy az alacsony tanuló/pedagógus arány önmagában kedvező mutató. Csak az oktatás eredményességével együtt értelmezhető. Ott, ahol megfizetik a pedagógusokat és költenek az oktatásra, ott ez a mutató lehet kedvező, hiszen a felkészült pedagógusok valóban eredményesebbek, de ott, ahol nem áldoznak az oktatásra, ott ez a mutató csak az eszetlen pazarlás jele
- összegzi tanulmányában Lannert Judit, a T-Tudok oktatáskutatója.
Nyitókép: Getty Images
