Iskola

Bullying - az iskolai bántalmazás pszichológiája

A mentalizáció hiánya

Az iskolai bántalmazás (bullying) továbbra is napirenden van, és fontos, hogy beszéljünk róla, hiszen amellett, hogy az áldozatok felnőtt korukig cipelhetik terheit, az egész közösségre hatással van, részei a szemlélők és a tanárok is.

A bullying és a konfliktus között több lényeges különbség is van: konfliktus esetén valamilyen konkrét ok, érdekellentét áll fent, a felek megoldásra törekednek, bullyingnál viszont egyetlen dolog a tét: a hatalom megszerzése. A bullying három legfontosabb kritériuma, hogy rendszeresen megismétlődik, szándékosan a másik bántására irányul, és a felek közti erőviszonyok egyenlőtlenek. Utóbbiból következik, hogy sajnos nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is követhetnek el bántalmazást az iskolában, amennyiben például rendszeresen megalázzák a gyereket az osztálytársai előtt, erőfölényüket demonstrálva. A bántalmazás formái lehetnek verbális (például beszólogatás, gúnyolódás, pletyka terjesztése), fizikai, kapcsolati (kiközösítés), és most már internetes is (cyberbullying). Szereplői a bántalmazó (bully), az áldozat, a szemlélők, és jó esetben megjelennek a védelmezők is. Mivel a bullying célja a hatalom megszerzése, mindig úgy történik, hogy a többi gyerek látja, vagy később megtudja, ezért fontos a szemlélők szerepe. Ők adják a közönségét a bántalmazó erődemonstrációjának, aki ezzel alapozza meg státuszát az osztályban, vagy akár iskolai szinten – de egyben ők azok is, akik le tudják állítani a bántalmazást (ahogy ez ebből a videóból is látszik).

A bántalmazottak sokszor titkolják a történteket, mert félnek a következményektől, a szemlélők tétlensége elhiteti velük, hogy egyedül vannak, és sok esetben még hibáztatják is magukat a bántalmazásért. A szemlélők – osztálytársak, tanárok – sokszor tudnak a bántalmazásról, észreveszik például a beszólogatást, kiközösítést, de saját pozitív énképük fenntartása (az én osztályomban nincs bántalmazás, csak konfliktus; én a győztes oldalhoz akarok tartozni), az áldozat hibáztatása (megérdemli, mert furcsa), vagy a felelősség hárítása (majd megoldják egymás között; tanulja meg megvédeni magát) miatt nem avatkoznak közbe. Ezek mind téves meggyőződések, mert a bántalmazást nem érdemli meg senki, és egy gyereknek azt kell megtanulnia, hogy tud segítséget kérni, hogy a közösség mellette áll, nem pedig azt, hogy egyedül van a problémáival, kiszolgáltatva és esetleg még hibáztatva is – ezek a tapasztalatok felnőtt koráig elkísérhetik, beépülnek az énképébe, és később is hatással lesznek arra, hogyan tud megküzdeni a problémáival.

Mindezek miatt egy iskolai bántalmazás sajnos sokszor csak akkor kap figyelmet, amikor már nagyon súlyos a helyzet. A szülők számára intő jel lehet, ha gyermekük nem akar iskolába járni, reggelente rendszeresen rosszul lesz, hányingere van, kimarad a közösségi programokból, magába fordul, kialvatlan, láthatóan szorong, megváltozik a viselkedése vagy leromlik a teljesítménye. Ilyenkor érdemes minél előbb feltárni a mögöttes okokat, és bántalmazásra is gyanakodni. A legrosszabb, amit szülőként vagy tanárként tehetünk, ha nem vesszük komolyan az ismétlődő bántalmazásokat, és nem állunk a bántalmazott mellé.

Miért van bullying?

Sokan tévesen azt gondolják, az iskolai bántalmazás kizárólag a bántalmazó (bully) és a bántalmazott között zajlik, és ha valamelyiket kivesszük a képletből, meg is szűnik a probléma. Lehet, hogy az adott gyerek számára igen, azonban egy bántalmazás valójában nem kétszereplős történet, hanem egy egész közösség patológiás működése, fenntartják a szemlélők, sőt, sok esetben még a tanárok is. Így – hacsak nem lett nagyon hamar leállítva a bántalmazás – egy ilyen működésű osztály újra meg újra kitermeli magából ezeket a szerepeket.

 

A cikk teljes terjedelmében a mindsetpszichologia.hu -n olvasható.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás