Hírek

"Játszani is engedd" – Építészhallgatók a játszótéren: Pandora kreatív szelencéje

2015 nyarán Magyarlakon egy szakmai tábor keretében néhány építészhallgató a település igényeire válaszolva a községet pár kültéri alkotással gazdagította. Az általuk létrehozott eszköz a hol, mivel és hogyan lehet játszani kérdésekre próbált új alternatívákat adni.

 

Egy csecsemő megfogja a tárgyakat, beveszi a szájába, mászik, ahogy ügyesedik, ugrál, szalad. Mozgásával birtokba veszi a teret. Minden játék. Aztán ahogy cseperedik, megtanítják neki, hol mihez hogyan viszonyulhat. Kültéren ezeket az élményeket legtöbbször a játszótéren szerezhetik be. Ezért nagyon sok múlik azok minőségén.

Magyarlak játszótere pár éve épült, a szabványoknak megfelelő kialakítású. Összetételében hiánytalanul szerepelnek az általánosan elvárt funkciók: homokozó, hinták, csúszda, mászóka. Ezek esetében többnyire egyértelműen meghatározott a használat módja, vagy csak egyféleképpen vált megszokottá. Ilyen helyzetben a gyerekek könnyen feltalálják magukat, mert már "értik" a játékokat. Mindig mindenki ugyanúgy játszik velük, mert a szüleik megmutatták, megtanították nekik, hogyan kell. Vannak olyan játékok, amelyek csak egyedül vagy párosan használhatók, mint például a hinta, a mérleghinta vagy a rugós hintaló. Egy másik csoportjukat pedig többen is használhatják egyszerre, de általában egymástól függetlenül. Ilyen, amikor a gyerekek külön-külön homokoznak, csúszdáznak, másznak.

Az alkotók arra törekedtek, hogy olyan játékkal egészítsék ki a meglévő készletet, amelynek használata nem ilyen szűken definiálható. Nincs hozzá használati utasítás, ezért kihívást jelent bárkinek. A gyerekek kíváncsisága és kreativitása teszi játékká az eszközt.

.

 

A cél az volt, hogy a környezethez illeszkedő újat teremtsenek, ami előre mutat, nem pedig egyszerűen szemben áll az eddigiekkel. Így a játszótéren belül maradtak. Itt húzódik a fenyők hiányos sora, a fák alatti padokkal, melyek a játékok irányába néznek. A "játék" is ebben a sorban fekszik hosszában, viszont kétfelé fordul. Egyik és másik oldaláról is használható. Ezzel a nyitással teremt kapcsolatot a füves területtel.

 

A tárgyat Pandora szelencéjének nevezték el, részben mert a mitológiai ládához hasonlóan ez is több titkot rejt, másrészt az alkotók nevére (Panni és Dóri) is utal.

 

Az első két évben a legfontosabb örömforrást egy gyereknek a funkciójátékok okozzák: a járás, az ugrálás, a finommozgások kialakulása és azoknak ismételgetése. A gyerek megismeri önmagát és képességeit. Már ilyen fiatalon alakítani akarja a teret, környezetét, így az építőjátékok, a mozgatható vagy hangos tárgyak egyértelműen felkeltik az érdeklődését.

 

A tárgy hasábot formáz, melynek hosszabbik oldala a térfalat alkotja, de mindez haránt irányú hasábokból épült. Közülük néhány előre-hátra tolható, de kívülről nem látszik, melyikek ezek, mert az összes egyformának tűnik. Akkorára tervezték a hasábokat, hogy egy gyermek is könnyedén tudja húzni és tolni őket.

 

Az első, térbeli felfedezés az lehet, ha a hozzá közeledők megtalálják a mozgatható részeket. Ez a legkisebbek számára lényegesebb, mert nekik ez meglepetést és sikerélményt jelent. Ám ezután már egy elméleti titokkal szembesülünk, ugyanis a tologatható hasábokon színek is megjelennek. Ez teszi igazán rejtélyessé Pandora szelencéjét.

 

Végtelen számú megfejtés és játékszabály elképzelhető hozzá. Nemcsak a kisebbek próbálgathatják egyedül, hanem a nagyobb, már beszélő gyerekek is. Őket szabályok keresésére, együttműködésre inspirálhatja és valódi közös elfoglaltságot tesz lehetővé.

 

A három alapszín: piros, kék és sárga különböző kombinációi egyszerű téglalap alakú foltokként kerültek a nyersfa alapra úgy, hogy csak az adott hasáb kitolt helyzetében válik láthatóvá. Ezeknek a hasáboknak mindkét végén van egy-egy kombináció, más hasábok viszont üresek. A színek felfestéséhez több játék is előképül szolgált. Pandora szelencéje leginkább a memóriajáték hasonlít, de nem áll tőle távol a Set, a Rumish és a Rubik-kocka sem. A legfontosabb különbség viszont az, hogy itt a gyerekeknek kell saját maguk számára szabályokat alkotniuk.

 

Miután elkészült az eszköz, a hallgatók azt tapasztalták, hogy pár pillanatnyi csodálkozás és fürkésző tekintet után örültek neki, érdeklődve vizsgálták és kísérleteztek vele. Néhány negatív visszajelzést is kaptak, ám ezekre számítottak... A gyerekek először tétován közelítettek hozzá, és a szüleiktől kérdezték mi ez és hogy kell vele játszani. Aztán rövid időn belül feltalálták magukat és mindegyik társaságban másfajta játék alakult ki.

 

A rendelkezésükre álló faanyag nagy részét azok a fenyők tették ki, melyeket a játszótér széléről vágtak ki. Ezzel a fa visszakerült eredeti helyére, de egy új rendszerbe rakva: a fák között  farakásként, a padok mellett köztéri bútorként, a határban elválasztó és összekötő térelemként, a játékok közelében játékként, a tájban pedig önállóan szoborként.

 
A hallgatók ezúton mondanak köszönetet a Bme Urbanisztika Tanszékének, konzulensüknek Varga Imrének, a polgármesternek, Monek Gyulának és helyettesének, Frigy Józsefnek, továbbá a kivitelezésben segítő asztalosnak, valamint a táborban résztvevő hallgatótársaiknak és a többi helyi segítőnek!

2015 november 20. Kölöknet/László Anna, László Dóra

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás