Élvezd a tanulást

Történelmi tévhitek - és a valóság 4. rész

A világ- és magyar történelem is tele van olyan sztorikkal, mely makacsul tartják magukat, pedig a történészek már rég bebizonyították, hogy tévhitek. Sajnos nagyon sok esetben még a tankönyvekben is találkozhatunk ezekkel a dolgokkal, amiket tanárként sokszor árnyalni kell, el kell magyarázni, miért is kerültek ezek be, és miért tartják magukat ennyire ezek a tévedések. Hisz ezeket a sztorikat mindenki ismeri, mindenki tudja, de nagyon sokan rosszul. Hahner Péter történész, egyetemi oktató pedig úgy döntött, lerántja a leplet ezekről a tévhitekről. Megírta az immár harmadik résznél járó 100 történelmi tévhit című könyvét, ami nagy sikernek örvend. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert személyesen ismerhetem a Tanár urat, tanított engem az egyetemen, és mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ha valakit érdekel még több érdekes tévhit, keresse a 100 történelmi tévhit, Újabb 100 történelmi tévhit és a Legújabb 100 történelmi tévhit című könyveket! Most pedig jöjjön néhány, a köztudatban lévő tény cáfolata.

Casanova

Fotó: YouTube: Casanova - Heath Ledger

Casanova sok nőt csábított el

Giacomo Casanova a nőcsábászok fejedelmeként él mind a mai napig a köztudatban, sok férfi őt tartja etalonnak. Joggal merül fel hát az indiszkrét kérdés, hány nőt is sikerült meghódítania Casanovának: az emlékiratok alapján összesen 122 hölgyet lehetett azonosítani. Ha elvégzünk egy gyors matematikai számítást (Casanova szexuálisan aktív éveinek számát osztjuk a meghódított nők számával), akkor eredményül évi 2-3 nőt kapunk. Ez sok? Ezt döntse el mindenki maga… A monogámia korszakában talán sok, de a bordélyházak és a prostitúció fénykorában, a 19. században bármelyik gazdagabb férfi elérhette, sőt túl is szárnyalhatta Casanova „teljesítményét”. Ráadásul a nagy csábításokról szóló történetek sem fedik a valóságot: ritkán volt szüksége fondorlatokra, hisz leginkább pénzért vásárolt magának szeretőt, vagy pedig azokkal kezdett, akik kiszolgáltatottak voltak neki.

De miért is szerethették ennyire őt a nők? Mert a történetekből az egyértelműen kiderül, hogy szerették. A válasz viszonylag hétköznapi és kézenfekvő: Casanova a szerelemben nem volt önző, mindig odafigyelt a partnereire és arra, hogy sokkal több gyönyört kapjanak a nők, mint ő maga. Meglepő ez attól az embertől, aki a pénzügyekben egy teljesen gátlástalan csaló volt és a jelek szerint csak két dolgot tisztelt egész életében: a művészi tehetséget és a mindenkori partnerét. Híressé azonban inkább amiatt vált, mert a 18. század nagy kalandorai közül ő volt az egyetlen, aki lenyűgözően, magas művészi színvonalon írta meg emlékirataiban a kalandjait, történeteit, mely összesen 3675 kéziratos oldalon maradt fent ránk.

Rasputyin

Rasputyint háromszor kellett megölni

Rasputyin a legendás hősök sorában is előkelő helyet foglal el. Még a népszerű Boney M együttes is világszerte terjesztette a történetét, miszerint „Ra Ra Rasputin, lover of the Russian queen”, azaz Rasputyin az orosz királyné (azaz ebben az esetben cárné, csak a tsarina szóra nem rímelt a Rasputyin) szeretője volt. Azzal várt ismertté a magasabb körökben, hogy a cári család kisfiát, a cárevicset csak ő tudta imádsággal és jelenlétével kezelni a vérzékenységéből, mert amikor ment hozzá, akkor a kisfiú jobban lett. A cárnét is mindig megtudta nyugtatni, őszinte vallásossága pedig egyre népszerűbbé tette „Grigorij atyát” az értelmiségi körökben. Egyre többen támadták Rasputyint és azzal is megvádolták 1912-ben, hogy házasságtörést követett el a cárnéval, melyre a kettejük levelezését használták bizonyítékként. Az viszont bizonyított tény, hogy a cárné egy idő után már csak rá hallgatott mindenben.

Az a hír járta róla, hogy a vele létesített testi kapcsolat megtisztító erővel hat az asszonyokra és kigyógyítja őket a hisztéria nevű betegségből. Ezek a kezelések azonban az esetek többségében nem voltak többek, mint véget nem érő szexuális játékok, melyek bűnbánattal és imádkozással fejeződtek be.

Egyre több ellensége lett a cári udvarban is Rasputyinnak, a tevékenységeit nem nézték jó szemmel. Ezért 1916. december 29-én lakomázni hívták Juszupov herceghez, ám diétája miatt nem fogadta el a neki kínált süteményt, a borban pedig túl kevés és gyenge ciánkáli volt, hogy megmérgezzék vele Rasputyint. Mivel nem halt meg, a herceg revolvert szerzett és rálőtt Grigorijra. Azonban sem jó lövő, sem gyakorlott gyilkos nem volt, ezért csak megsebesíteni tudta áldozatát. Mivel azt hitték, hogy meghalt, otthagyták a testét, hogy éjszaka elvihessék. Rasputyin azonban magához tért, menekülni próbált, amikor újra rálőttek, de azt is elhibázták. A nagyherceg megunta az ügyetlenséget és ő maga is háromszor rálőtt Rasputyinra, majd a testét autóval elszállította és beledobta a folyóba. Azonban bizonyítható, hogy az autóban még élt és a víz alatt is megpróbálta eloldani a kezeit összekötő kötelet, mert amikor a holtestét megtalálták, a két keze fel volt tartva. Nem egy halhatatlan személy volt, szimplán csak ügyetlenek voltak a gyilkosai. A róla szóló legendák azonban valóban halhatatlanná tették alakját. A neki tulajdonított 28,5 cm-es, tartósított pénisz pedig mind a mai napig látható az orosz erotikamúzeumban, bár az eredetiségét sokan kétségbe vonják…

Köszönöm Péter, hogy megtanulhattam tőled azt, milyen felszabadultan történelmet tanulni egyetemi szinten, és köszönöm, hogy ezt most tovább is adhatom!

 

2017 május 31. Jocó bácsi

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás