ÉletmódSzabadidőünnep

Mindjárt itt a Húsvét!

Nemsokára itt van az az ünnep, amelyre a gyerekek nagy része majdnem olyan izgatottsággal vár, mint a karácsonyra. De honnan ered a Húsvét? Miért tojik tojást a nyuszi, és hoz-e ajándékokat? Mi kerüljön Húsvétkor az ünnepi asztalra?

A húsvét eredete

Bár a húsvét a keresztény egyház második legnagyobb ünnepe, eredete ennél jóval messzebbre nyúlik vissza. Erre utal a húsvét angolszász megnevezése is: az „Easter” az „Eostre” szóra eredeztethető vissza. Eostre a tavasz és a termékenység istennője volt, akit Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint legtöbbször nyúlfejjel ábrázoltak.

A nyúl a termékenység szimbóluma volt, a mai húsvét pedig a tavasz és a termékenység ünnepe. Később Bizáncban a nyulat Krisztus szimbólumaként tartották számon.

A tojás ősidők óta is az élet, az újjászületés, a tisztaság és a termékenység jelképe volt. És hogy miért tojik tojást a nyúl? Erre a biológiai paradoxonra egy régi történet szerint az a magyarázat, hogy Eostre kedvenc madarát nyúllá változtatta a gyerekek szórakoztatására, majd ez a nyúllá lett madár színes tojásokat kezdett tojni.

Piros és hímes tojást már Babilonban is készítettek, de a XIII. századból már írásos emlékekben is megemlékeznek róla.

A zsidók ekkortájt az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a pészah ünnepén. Ezt előzték meg az Ószövetségben említett csapások, amelyből az utolsó, a legkegyetlenebb előestéjén a zsidó családok egy bárány vérével jelölték meg az ajtófélfákat, így a halál angyala ezekben a családokban békén hagyta az elsőszülötteket, míg mindenhol máshol – a fáraó palotájában is – végzett velük. Ezután egyezett bele a fáraó, hogy a zsidók elhagyják Egyiptomot.

A keresztények megint mást ünnepelnek ilyenkor: a Biblia szerint pészah első napján tartóztatták le Jézust, az utolsó vacsora pedig tulajdonképpen a pészah előestéjén szokásos széderest lehetett. A történet szerint Jézust nagypénteken feszítették még, majd családja – zsidó szokás szerint – egy, az Olajfák hegyén álló barlangban temette el, amelynek száját egy hatalmas kővel zárták le.

Másnap, szombaton, a hagyományos sabbath-ot ünnepelték, így Jézus tanítványai és családja csak vasárnap tértek vissza, ám ekkor a sír már üres volt. A sírnál egy angyal állt, aki azt mondta, Jézus feltámadt. Így lett ez a keresztény hitvilág szerint a feltámadás ünnepe.

Ünnepi hagyományok

A húsvétot negyvennapos böjt előzi meg, ilyenkor a keresztények húst nem vesznek magukhoz. Nagypénteken passiójátékokat és misztériumjátékokat szerveztek, melyek Jézus szenvedéseit és halálát mesélték el. Nagyszombattal számos hagyomány áll kapcsolatban, ilyen a tűzszentelés, a feltámadási körmenet és a vízszentelés is.

Húsvét hétfő pedig a locsolkodási, amely világi hagyomány. Ilyenkor a legények végigjárták a lányos házakat, és meglocsolták a lányokat – mint azt mindenki tudja, nem kölnivel, hanem kútvízzel, ami olyan hideg volt, hogy a lányokat különféle rejtekhelyekről kellett előrángatnia a lelkes férfiembereknek. Szokás volt, hogy a legények locsolóversikét is mondtak, ezért kapták cserébe a festett tojást.

Ma már a locsolkodás szokása sokat szelídült, nem kútvízzel, hanem illatos kölnivel látogatják meg a lányokat a fiatalemberek, egyre jellemzőbben az egész fiatalok, mondjuk ki, gyerekek. A versikével megtoldott locsolásért cserébe sem csupán festett tojásra számíthatnak, sok helyen csokoládét, sokszor pénzt is kap a locsolkodó.

Az ünnepi asztalra hagyományosan főtt sonka, főtt tojás, sós kalács, torma kerül, de húsvéti étel a bárányhús is. Sok helyen nemcsak a locsolók miatt festenek tojást, hanem a lakás díszítésére is, ezeket a barkaágakra akasztják fel.

Szinte az összes családban hagyománnyá vált, hogy a nyuszi is hoz ajándékot. Egyes helyeken csak csokitojást, csokinyulat találnak a gyerekek, másutt azonban könyvet, színezőt, esetleg nagyobb ajándékot is hagy a nyuszi.

Élő állatot – kiscsibét, kacsát vagy nyulat – ne vegyünk a gyereknek, csak akkor, ha később is lesz helye a háznál! Fontos: az Állatkert idén sem fogadja be a gazdátlan, megunt nyuszikat.

2013 március 20. Szilágyi Diána

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás