ÉletmódSzabadidő

Óvatosan a különórákkal

szakkörök pro és kontra

Mint sok más alkalommal, a gyermekek délutáni foglalkozásainak kiválasztásakor is nagyon fontos, hogy körültekintően döntsünk és mértéket tudjunk tartani. Két véglet figyelhető meg a szülők hozzáállásában. Az egyik, aki semmilyen különórára sem íratja be gyermekét, a másik pedig, aki túl sok egyéb foglalkozást erőltet rájuk. Ezek közül egyik sem kifejezetten hasznos a gyerekeknek.

Mikor kezdjük?

Szakértők szerint nagyon fontos, hogy a gyermekeknek legyen lehetősége a szabad játékra, mivel szükség van időre, amikor fel tudják dolgozni a tanulás során megszerzett információkat. A legtöbb pedagógus óvodában még nem tanácsolja a szervezett kereteket. Vannak ez alól kivételek, az úszás például már óvodás korban ajánlott, de csak nyáron, amikor nem kell rendszeresen oktatásra járniuk, ugyanis az utóbbi gyakran felborítja a kicsik pihenési fázisait. Ennek ellenére a szülők gyakran úgy vélik, hogy érdemes már korán felmérni, hogy milyen képességei vannak gyermeküknek. A különórák kiválasztása előtt mindenképpen érdemes kikérni egy közeli pedagógus véleményét.

Ha gyermekünk az átlagtól eltérő, például hiperaktív, vagy tanulási zavarokkal küzd, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni tanácsért. Kisiskolás korban már elfogadott külön foglalkozásokra beíratni a gyerekeket, viszont ekkor sem mindegy, hogy mennyit és hova járnak.

Miért hasznos?

A különórák segítenek már korai időszakban felismerni a csemeték erősségeit, tehetségét. A táncórák játékosan fejlesztik a lányok nőiességét, mozgását, a drámaszakkör hasznos lehet tanulási zavarokkal küzdőknek, a zenetanulás pedig komplex módon fejleszti a képességeiket. Minden gyermek egyéni adottságokkal rendelkezik, ezért először fel kell mérni, hogy mennyire terhelhető.

Egy hiperaktív iskolás esetében például hasznos lehet a sportfoglalkozás, különösen a karate, mivel ez a mozgáson kívül a koncentrációt és a fegyelmezettséget is fejleszti. Egy kifejezetten zárkózott gyermeket nem szabad hirtelen sok különböző közegbe helyezni, vigyázni kell a csoportos szakkörökkel. A rajz például sok tekintetben hasznos lehet egy ilyen gyermeknek, mivel így a szorongást ki tudja fejezni vizuális formában, így könnyebben feloldódik benne a feszültség. A városban nevelkedőknek ajánlott a lovaglás, ha van rá lehetőség, például egy tanyán, mert itt a kicsik találkozhatnak különféle egyéb állatokkal is a lovon kívül.

Ha a gyermekük bírja a terhelést és érdeklődő, több területen is kipróbálhatja magát, hogy később egyszerűbben tudja kiválasztani, mi az terület, ami közel áll hozzá. Azzal viszont számolnunk kell, hogy a kicsik folyamatosan aktívak lesznek a rendszeres igénybevételtől és több energiát fog követelni, hogy lekössük őket otthon.

Az óvodás és kisiskolás korban történő nyelvoktatás megosztja a véleményeket. Sokak szerint hasznos, ha az diákok már korán, első-, második osztályban megismerkednek az idegen nyelvekkel. Más szakértők azt mondják, hogy a gyermeknek először az anyanyelvét kell megtanulnia, hogy később megértse más nyelvek szerkezetét. Más a helyzet a kétnyelvű ovikkal, vagy iskolákkal, ezekben az intézményekben eltérő szisztéma szerint tanulnak nyelveket, mint egy heti egyszeri foglalkozáson.

 

 

 

 

 

 

A ló túloldala

Sok szülő hajlamos arra, hogy erőltesse a heti 3-4 edzést vagy késő délutáni, esti elfoglaltságokat. Ezek, hiába hasznosak kis mennyiségben, ha a játéktól vagy az alvástól vonnak el időt, nagyon ártalmasak. A sport hasznos, mert segíti a koncentrációt az iskolai órákon is, de túl sok igénybevételtől fáradékonnyá válhat gyermekük. Egy túlterhelt kisiskolás figyelemzavarossá válhat, ennek következtében elveszítheti az érdeklődését. Ennek később komoly következményei lehetnek a tanulásra nézve is. Ha a gyermek elkezd rosszabbul teljesíteni az órán, ekkor a szülő még korrepetálásra is beíratja, ami csak tetézi a bajt. A pedagógusoknak is nagy szerepe van abban, hogy észrevegyék ezt a jelenséget. Ugyancsak nem szabad túl korán versenybe hajszolni a kicsiket, inkább az egyéni sikereiket kell elismerni.

A fentiekkel ellentétben vannak olyan családok is, ahol egyáltalán nem íratják a gyermekeket különórákra. Ezek a gyermekek rengeteg szabadidővel rendelkeznek és előfordulhat, hogy temérdek idejüket a televízió vagy az internet előtt töltik. A nagy mozgásigényű gyermekeket szokták tévesen hiperaktívnak diagnosztizálni, ha nincsenek megfelelően lekötve a szabadidejükben. Az is fontos érv a kisiskolás különórák mellett, hogy ha nem kezdjük el időben rendszerességre szoktatni csemeténket, kamaszkorban már hiába szeretnénk, hogy kiaknázza a tehetségét, nagy eséllyel késő lesz elkezdeni a foglalkozásokat.

Nagyon fontos, hogy tetemesebb anyagi befektetéssel járó oktatásra csak abban az esetben kezdjük el járatni a gyermekünket, ha biztos, hogy később is tudjuk majd finanszírozni péládul a lovaglást vagy a magán zeneórákat. Mint az már elhangzott a cikk elején, a mértéktartás a legfontosabb. 

 

Szakértőnk véleménye

Egy középutat kellene megtalálnunk, de ezt nem feltétlenül a "sok" vagy "kevés" dimenzió mentén. Érdemes olyan különórát választanunk, amit szülőként tudunk vállalni (anyagilag, időben stb.), illetve amit a gyerek is szívesen csinál. Törekedjünk arra, hogy gyermekünk igényeit, vágyait kielégítsük, ezzel is segítve a tehetsége kibontakozását, de ne mindenáron. Egy frusztrált szülő sokkal rosszabb, mint egy szuper különóra - mondta Peer Krisztina, pszichológus, a Kölöknet szakértője. - Kérdezzük meg a pedagógust, aki egy teljesen más közegben látja gyermekünket, de bízzunk magunkban is, hiszen szülőként mi vagyunk a gyermekünk elsődleges szakértői.

2012 november 08. Hepp Ildikó

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás