ÉletmódGasztro

Anorexia nervosa, bulimia nervosa

Evészavarokról, őszintén

Itt a nyár, lekerülnek a vastag pulóverek, és néha megdöbbentő, amikor fiatal lányok hihetetlen, ijesztő soványsága láthatóvá válik. Felnőtt koruk küszöbén gyerektesttel, gyufaszál végtagokkal jelzik személyiségük, környezetük, önállósodásuk nehézségeit.

Bár az étkezési zavarok változatos megjelenési formái csak az utóbbi évtizedekben kerültek előtérbe, múltbéli jelenlétükre is számos irodalmi mű és leírás utal. Ilyen Franz Kafka: Az éhezőművész című novellája, de találunk a magyar- és világtörténelem alakjai között is számos hírességet, akiket nagy valószínűséggel érinthetett ez a betegség. (A legismertebbek közé tartozik a Sissiként becézett Erzsébet királyné TBC-nek tulajdonított kóros fogyása, vagy a közelmúltban az angol trónörökös feleségeként megismert, népszerű Diana hercegnő bulimiás tünetei.)

Az anorexia és a bulimia az étkezési zavarok két különböző megjelenési formája. Közös bennük, hogy a lelki és testi tényezők mindkét esetben együttesen nyilvánulnak meg, s hogy mindkettőre az ételek, az étkezés, a testsúly középponti szerepe jellemző. Mivel a lelki és a testi tényezők összekapcsolódnak, mindkét esetben pszichoszomatikus zavarról beszélünk.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/258_eszik_cikkbe.jpg”.Az anorexia nagymértékű fogyással, testképzavarral és az elhízástól való félelemmel jár, míg a bulimia a koplalás mellett időnként falásrohamokkal párosul, amelyet önhánytatással, hashajtókkal, vízhajtókkal, túlzott testmozgással kompenzálnak az érintettek. Mindkét szindróma elsősorban fiatal lányoknál jelentkezik (az anorexia 14-18 éves korban, míg a bulimia később, 17-25 éves kor körül). A betegek személyiségében, családjaik működésében sok közös vonás található, ugyanúgy, mint a kiváltó okként szolgáló negatív életesemények hasonlóságában.

Kockázati tényezők

Az étkezési zavarral küzdő fiatal lányok közül sokan korábban túlsúllyal küszködtek, és gyakran fellelhetőek élettörténetükben gyermekkori traumák is. Egyéni személyiségjegyeik között gyakori a labilitás, a depresszióra hajlamos, negatív önértékeléssel küszködő személyiség.

Családi vonatkozásban jellemző a túlzott szülői gondoskodás, a teljesítménykényszer, a leválás és a felnőtté válás szülők általi akadályoztatása.

Az étkezési zavarok terjedéséhez a társadalom és a kultúra is hozzájárul, a filmek és képes magazinok által közvetített karcsúság-ideállal.

Ezek a hajlamosító tényezők nem vezetnek automatikusan étkezési zavarokhoz; a betegséget túlnyomórészt egy negatív életesemény aktivizálja: ilyenek a különböző veszteségek (válás, hozzátartozó elvesztése), a magánéleti kudarcok, az egzisztenciális válság stb.)

Ahhoz, hogy segíthessünk az étkezési zavarral küzdő betegnek, jól kell értenünk, hogy mit is üzen környezetének sajátos betegségével, tüneteivel. Ezúttal az anorexia „üzenetét” vesszük szemügyre:

Az anorexia tünetei

Az anorexia jellegzetes velejárója a jelentős fogyás (az eredeti testsúlyhoz képest 15-25 %-os csökkenés), a menstruáció elmaradása, az életfunkciók lelassulása, hajhullás, félelem az elhízástól.  Az anorexiás betegekre jellemző a testképzavar (sokkal kövérebbnek látják magukat a valóságnál). Az étkezéssel kapcsolatos viselkedésük megváltozik: gyakran megtagadják az evést, piszmognak az ennivalóval, különös étkezési szokásokat vesznek fel. Nehéz a betegséggel való szembesítés, hiszen az anorexiások tagadják betegségüket, nincs betegségtudatuk.

Anorexia és személyiség

Az anorexiás betegek nagy része elmaradt pszichoszexuális fejlődésében, s gyakran szexuális érdeklődésük is háttérbe szorul. Jellemző rájuk a negatív önértékelés, a túlzott önkontroll, az érzelmek kifejezésének nehézségei. Többségüknél visszatérően jelentkezik nyomott hangulat, ingerlékenység. A munkában, tanulásban, testedzésben teljesítménykényszer jellemzi őket.

Az élet örömeit, normális ösztöneit elutasítják, büszkék arra, hogy ezek felett kontrollt gyakorolnak.

Az anorexia és a család

Gyakran tapasztaljuk, hogy az anorexiás fiatal lányok családjában a szabályok merevek, nem igazodnak az életszakaszokhoz, a generációs határok pedig elmosódottak. Jellemző az anyai önfeláldozás, a túlvédés, a konfliktusok elkerülése. A szülők nehezen találják az egyensúlyt gyermekeik önállóságának, illetve kontrollálásának kérdésében. A negatív érzelmek kimutatását veszélyesnek élik meg, ezért a családban a béke és harmónia mindenáron való megteremtése és megőrzése, a konfliktusok elkerülése az elfogadott működési mód. A családtagok között megtalálhatóak a rejtett koalíciók (egymás elleni szövetségek), és jelen vannak a szülők közötti elfedett feszültségek is. Az étkezéssel kapcsolatos szokások is befolyásolhatják a betegség kialakulását: ilyen az étkezések  túlzott jelentősége, a családi életben betöltött központi szerepe, a kényszerítés, a noszogatás.

Öntudatlanul maga a család szerkezete, működése is fenntarthatja a betegséget, annak különböző „előnyei”miatt. Gyakori, hogy a fiatal lány anorexiája egy másik, még nehezebben elviselhető problémát fed el. A betegség miatt a szülők megromlott viszonya háttérbe kerül, összefognak, együttműködnek, megteremtődik az egység, elhárul a válás veszélye. Így, a családi béke szempontjából, tulajdonképpen mindenkinek „érdeke” a betegség fenntartása...

Az anorexiás betegek kezelése

Mindezekből következően a beteg gyógyítása összetett folyamat. Ha a testsúlyvesztés veszélyes mértékű, elkerülhetetlen a kórházi kezelés, ahol a közvetlen életveszély elhárítása után kezdődhet meg a terápiás beavatkozás. Enyhébb esetekben a családorvos, pszichológus, családterapeuta segíthet egyéni-, csoport- és családterápia együttes alkalmazásával.

A családterápiás megközelítés lényege, hogy megértsük a tünet szimbolikus üzenetét. Az érintett családokban a pozitív kép mindenáron való megtartása miatt szóban nehéz kifejezni a problémákat, így marad a tünettel való kommunikáció. A test erőszakos kontrollálása, az evés visszautasítása lehet a dac, a lázadás megnyilvánulása, a szülői befolyás ellen való tiltakozás egyik formája, de lehet a családtagok kontrollálására vonatkozó igény megnyilvánulása is. Fontos szempont továbbá, hogy megértsük, miért utasítja el az anorexiával küzdő fiatal lány a nőiességet, a szexualitást.

Az anorexiás betegek családterápiájának egyik fontos feladata a tiszta generációs határok kialakítása, a koalíciók megszüntetése és az egyén önállósodásának támogatása. Fontos a túlvédő magatartás enyhítése, a túl szoros családi kapcsolatok lazítása,a pozitív és negatív érzelmek kifejezési lehetőségének megteremtése. Az életkoroknak megfelelő rugalmas szabályok kialakítása, a konfliktusok felvállalása és az eredményes konfliktuskezelés, az egyértelmű családi kommunikáció mind feltétele annak, hogy az anorexiás beteg képes legyen megszabadulni tüneteitől, s a család hatékonyan oldhassa meg valódi problémáit. Hiszen a tünet a családi rendszer zavaraira hívja fel a figyelmet, ezzel megteremtve a változás lehetőségét.

2008 július 21. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás