ÉletmódGasztroétkezés

Variációk egy témára

Utálom spenót - szeretem spenót

Szerintem egy gyerek táplálkozásának kialakításához legalább annyi kreativitásra van szükség, mint az egész gyerekneveléshez. Amennyire én tudom, életkori sajátosság, hogy a gyerekek úgy 2-3 éves koruk körül elkezdenek szinte minden eléjük kerülő ételre nemet mondani – ne adj isten, fújjolni. De ettől még szülőként az ember mindig arra törekszik, hogy lehetőleg változatos és egészséges étel kerüljön az asztalra. Na, ekkor csap össze a két akarat, és bizony, azt tapasztaltam, hogy ha a felnőtt nem elég rugalmas, akkor a gyerek elutasítása győzedelmeskedik.

Nálunk például a gyerek picinek gyakorlatilag bármit megevett. Sőt! Játék közben földet, homokot nyomott befelé tenyérszámra, kavicsot szopogatott, és persze, imádta a spenótfőzeléket, a májat pedig olyan viharos gyorsasággal lopkodta ki az én tányéromból, hogy pislantani sem volt időm. Aztán jött egy pont, és a gyerek ízlést váltott. Azt már megszoktam, hogy időszakosan szeret és utál dolgokat: például egyik héten falta a sajtot, másik héten utálta, a harmadikon kikérte magának, hogy nincs a szendvicsén. Ám voltak bizonyos ellenérzései, amelyek ezeknél sokkal kitartóbbnak bizonyultak.

Először jött a spenót. Nem, nem és nem, semmi áron nem kellett neki, még csak meg sem kóstolta. Aztán a máj. Az aztán a fúj netovábbja. Majd követte a gomba, a brokkoli, és még sok minden más. Én meg csak álltam, és a heti bevásárló listáimat nézegetve lassan ráébredtem, hogy az étkezésünket teljesen a gyerek aktuális ízlése uralja, és lassan igencsak egyhangúvá válik. Zöldborsófőzelék, túrós tészta, spagetti, húsleves, zöldborsófőzelék és így tovább. Én ennél azért szeretek némiképp változatosabban étkezni.

Először természetesen a nassolnivalók teljes, majd részleges megvonásával próbálkoztam, de hiába. Nem mondom, hogy a gyerek nem evett, mert ami a fogára való volt, azt nagyon is, csak hát kezdtem unni a repertoárt. Persze, próbálkoztam tovább az általam jól ismert ételekkel, de a gyerek hajthatatlan volt, így vagy vállaltam, hogy kétfélét főzök, vagy ettük az immár unalmassá vált ízeket.

Lenyomni a torkán nem akartam semmit. Az étkezés ne legyen feszültségforrás, ha lehet, inkább élvezze. De egy ötlet mégiscsak lassan körvonalazódni kezdett bennem.

A lényege az volt: rendben, talán az általam készített, úgymond hagyományos ételek nem ízlenek a gyereknek, de az alapanyagokban rengeteg a lehetőség. Ha a szokott módon nem is, talán másképp ízleni fog neki. Végül is az óvoda udvarán például nyersen eszi a sóskát meg a spenótot.

Első kísérletem tárgya a brokkoli volt: krémlevesnek készítettem el, ami igazán egyszerű, pillanatok alatt megvan. Csábításképpen mandulaforgácsot is pirítottam hozzá, azzal szórtam meg a tetejét. Mit mondjak, két másodperc alatt eltűnt a gyerek elől, és annyira ízlett neki, hogy a karácsonyi menüsorban is helyet kellett kapnia.

Ezen felbuzdulva a spenóttal kezdtem kísérletezni: leveles tésztából kosárkákat készítettem, és egy sűrű, sonkával és dióval felturbózott főzelékszerűséget tettem bele töltelékként, majd megsütöttem az egészet. Ízlett neki. Aztán jött a nyers spenótlevelekből készített saláta naranccsal és hússal, ami örök kedvenc. Nemhogy ízlett neki, de azóta többször is készítenem kellett. És tortillába csavarva is ízlett neki.

A májat végül házi keverésű májkrémként ette meg, tejföllel és sok majoránnával kikeverve. A gombával viszont még mindig hadilábon áll – azt mondja, fura az állaga, amiben van igazság -, de ha csak ez az alapanyag marad, amit nem akar megenni, én már elégedett leszek.

Szoktatok kísérletezni az alapanyagokkal? Nálatok hogyan sikerült egy-egy addig elutasított zöldséget-gyümölcsöt megkóstoltatni a gyerekkel?

2011 március 28. Szilágyi Diána

 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2011 március 30.
Judit
Nálunk a túró volt tiltólistán. Kivétel persze a Túró Rudi, amiben gyermekem szerint nincs túró, mert ha lenne, akkor nem enné meg. Hasonlóképpen járt egyszer a túrós palacsinta (mit mondják remekbe szabott volt), ami feledtette, hogy tiltott alapanyagból készült.
2011 március 28.
dia
Kriszti, ez jó ötlet. Hohol Ancsa írt egy hasonló mesekönyvet, Terka a piacon címmel, ott is a zöldségek megszemélyesítése és ismerőssége segít a főhős "rosszevő" kislánynak felülkerekedni az ellenérzésein.
2011 március 28.
Kriszti
Amikor gyerek voltam és nem akartam enni, anyukám mindig mesélt a borsóerdőről, a répaerdőről (attól függően, mi volt a kaja), ahol a karalábé, krumpli és a társaik szerencsét próbálnak. Az izgalmas történetek eredménye az lett, hogy felnőttként nem vagyok válogatós, és nagyon sokáig csak olvasás közben, később nyitott mesekönyv mellett tudtam enni:)
Kölöknet hozzászólás
aláírás