ÉletmódEgészségBetegség

Apablog - "Apa, te miért nem vagy juhász?"

Zsófi megint megbetegedett. Lassan megszokjuk a menetrendet: néhány nap óvoda majd egy hét otthon. A múltkor nem, de most orvoshoz is elvittük. Szó sem volt tiltakozásról, inkább tetszett neki a dolog.

Annak ellenére, hogy az orvosi látogatást már nem tekintette tanulmányútnak, ellentétben a az őszi alkalmakkal, amikor még doktor néni szeretett volna lenni Most azt tervezi, hogy ugróbajnok lesz, ha felnő. Tetszett neki a dolog, mert már megbarátkozott a doktor nénivel. Most is örültek egymásnak!

Ennek ellenére Zsófi egy kicsit bátortalanul viselkedett: nem merte a doktor néninek a kifestett körmeit megmutatni, hanem nekem sugdosott, hogy szóljak már és hívjam fel rájuk a figyelmet. Aztán mégis bátorságot vett – megunta a rám való várakozást – és elegáns mozdulattal a doktor néni elé emelte kezét. Mintha csak kézcsókra nyújtaná. Így értékelte ezt a mozdulatot a doktor néni is és Zsófi valóban megkapta a kézcsókot. S csak ezután került sor körmeinek szemrevételezése.

No, a doktor néni sem volt rest: ő is eldicsekedett a saját körömlakkjával – a rózsaszín szín el is bűvölte Zsófit. Hát még az a tudósítás – és egyúttal lehetőség – hogy létezik olyan lakk is, amely hőmérsékletre változtatja a színét! Kíváncsi vagyok, ki fogja azt előbb kipróbálni: Zsófi vagy a doktor néni. A körmök kifestésére ötleteket, a piros torokra pedig antibiotikumot kaptunk.

A betegszabadsághoz kicsivel több mese jár, mint a „szürke”, de egészséges hétköznapokhoz. Nemcsak olvasott meséből, de rajzfilmből is több kerül ilyenkor fogyasztásra. Ez utóbbiak közt a magyar népmesék újdonságot képeznek – Zsófi régebben erről a DVD-ről hallani sem akart (lehet, Blanka vette el tőle a kedvét, aki sose szerette ezeket a meséket). Most viszont él-hal értük.

Lehet, kissé meg is ártott neki a sok mesenézés, mert miután végignézte az összest, megkérdezte tőlem, hogy „Apa, te miért nem vagy juhász?”. Lázat mértem, s megnyugodtam: tényleg csak a mesék hatására kérdez tőlem ilyent. Visszakérdeztem, hogy miért lennék én juhász. Válasz: „Megházasodhatnál és fele királyságot örökölhetnél!” No, ilyen juhászsághoz az anyjának is lenne egy-két szava.

Zsófi a juhászokat régebben is szerette. Történt egyszer (Zsófi kétéves lehetett), hogy Zentáról utaztunk Pestre vissza, és Kanizsa alatt meglátott egy roncs teherautót, ami felkeltette az érdeklődését. Amit aztán az is tovább csigázott, hogy a sofőrünk elmesélte: egy öreg juhász lakott az autóban, aki birkáit őrizte, amíg azokat el nem lopták.

Amíg az országhatárig elértünk a történetre százszor is rákérdezett, így kénytelen voltam elmesélni neki a teljes mesét. Amíg Pestre értünk vagy százszor kellett elmondanom. Most megpróbálom rekonstruálni. Íme:

A kanizsai öreg juhász

Volt egyszer Kanizsa alatt egy rissz-rossz, rincs-roncs rozsdás teherautó. Se kereke, se motorja. Abban aludt éjszakánként egy rizege-rozoga öreg juhász, aki napközben a birkáit terelgette, a bilhes-bolhás, fekete-bozontos kutyája segítségével.

Egy reggel felébredt a rizege-rozoga öreg juhász s kilépett a rissz-rossz, rincs-roncs teherautójából. Szétnézett, de a birkái közül egyet sem látott. Hívta a bilhes-bolhás bozontos kutyáját, s kérdezte:

- Hol vannak a birkáim? Tán elkószáltak?

A bilhes-bolhás fekete-bozontos kutya megvakarta füle tövét, szétnézett és a fejét csóválta.

- Hova lettek a birkáim, csak nem farkasok falták fel őket?

Nagyot nézett a fekete-bozontos bilhes-bolhás kutya (farkasok, ezen a vidéken?”) majd beleszagolt a levegőbe, s újfent csak a fejét csóválta.

- Ej, ezek a birkák! Csak nem rablók vitték el őket?

A bilhes-bolhás fekete-bozontos kutya körbefutott a rizege-rozoga, rissz-rossz teherautót, majd nagy hangú ugatásba kezdett. Közben pedig a farkát csóválta. Igen: rablók jártak itt az éjszaka, akik vadonatúj, gyirs-gyors teherautóval jöttek, s a birkákat mind egy szálig elszállították.

Mérges lett a rizege-rozoga öreg juhász („Ezért laktam kinn a rissz-rossz, rincs-roncs teherautóban, hogy még a birkáimat is elvigyék?”). Fogta magát s beköltözött Kanizsára.

Telt-múlt az idő. Egyszer csak megjelent a rizege-rozoga öreg juhász kanizsai háza előtt a rendőrség. A fekete-bozontos, bilhes-bolhás kutya körbeugrálta a rendőrség kopott, pires-poros teherautóját, s heves farkcsóválásba kezdett: meghozták a megtalált birkákat, mind egy szálig!

Előjött a rizege-rozoga öreg juhász is. Először csak csodálkozva. Majd a fejét csóválva, méltatlankodva („Mit kezdjek én most ezzel a sok birkával – a mezőre, a rissz-rossz, rincs-roncs teherautóba ki nem költözöm többet?!”).

A rizege-rozoga öreg juhász nem is költözött ki a rissz-rossz, rincs-roncs teherautójába. De a birkáit megtartotta. S azóta Kanizsa tele birkákkal. Ott terelgeti őket a városháza előtt a bilhes-bolhás fekete kutya, ott legelésznek a parkban is, a gyógyfürdő körül lábatlankodva, de tele velük a templomtér – a templomba is bebégetnek – akárcsak az iskolákba, az ablakokon bebámulva.

Raffay Endre

2013 február 08. Raffay Endre

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás