Család

Van-e joga a vérszerinti apának a gyermekéhez, ha az anya ezt nem akarja?

A párkapcsolatokban nem csak a nőket, hanem sokszor a férfiakat is nem várt helyzetek elé állítják. A legrosszabb, ha a konfliktus következtében egy kiskorú gyermek is hátrányt szenved.

Dr. Szöőr Anna egyik ügyfelének friss példája is jól tükrözi, hogy nem csak a nők lehetnek áldozatok egy párkapcsolatban. A történetet a szeretőként megjelenő férfi hozzájárulásával, az annak értelmét nem befolyásoló, néhány kevésbé fontos adat megváltoztatásával adjuk közzé.
 

Az élet írta...

Egy középkorú, házas hölgy évekkel ezelőtt szeretőt keresett. Nem védekeztek szex közben, mivel azt állította, hogy több sikertelen lombikbébi programon van túl, és már nem lehet gyermeke. Néhány hónappal később azonban a nő áldott állapotba került, ekkor elővette az orvosi papírokat, miszerint a férje spermái voltak lassúak, tehát  valójában nem miatta volt szükséges a lombikbébi programon való részvétel. A férfi, mivel szerelmes volt,  az "apró" hazugsággal  nem törődve, első felindulásában a férj elé állt, és megkérte tőle a szerelme kezét, mondván, ő a születendő gyermek édesapja.

Az asszony ekkor kidobta a szeretőjét, hiszen, mint kiderült, a válás szóba sem jöhetett, csak a szerelmet kereste – és gyermeket szeretett volna valakitől természetes úton. Tudta jól, hogy a jól menő, üzletember férj megfelelő diszkréció esetén nemhogy nem bánja a történteket, hanem még örül is annak, hogy a felesége "jól elvan", és pláne örül a kicsinek. Egy percig nem volt kérdés, hogy az apaság vélelme alapján nevére vegye, majd felnevelje a hűtlen házastársa gyermekét, ezzel is stabilizálják a házasságukat.

A viszonyukat nemsokára folytathatták a szeretővel azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban következetesen letagadják a külvilág előtt a vérszerinti apa személyét. Az édesapa tisztelte a férjet, biztonságban tudta gyermekét, akit néha meglátogathatott. A történet azonban váratlan fordulatot vett, amikor a feleség a harmincéves osztálytalálkozóján összejött egy tinédzserkori szerelmével, majd elhagyta a férjét és gyermekének apját is.

A férj küzdött a nem vérszerinti, de az apaság vélelme alapján mégiscsak őt illető gyermekért és az általa megszerzett vagyon nagy részéért, de senkinek nem árulhatta el, hogy a felesége megbízhatatlan, pláne azt nem, hogy ő még partner is volt a családi tabu elhallgatásában.

Az édesapa pedig lelkileg összeomlott, és  keresni kezdte a jogi lehetőségét annak, hogy néha láthassa a gyermekét" - mesélte a szakember.


Dr. Szöőr Anna pszichológus-jogász szerint ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnik az apaság bizonyítására a genetikai vizsgálat, amelyhez a gyermek egyetlen hajszála is elegendő. A kérdés azonban, hogyan kivitelezhető mindez, amikor a vérszerinti apa nem láthatja a gyermeket. Ha előrelátó volt, akkor eltette egy korai hajtincsét, ha nem, akkor csak kerülőúton tud hozzájutni.

Ennél azonban sokkal bonyolultabb a lelki tényező, azaz, hogy ha be is bizonyítja, hogy ő az édesapa, mi a következő lépés, valamint hogy mi lesz a szerepe a továbbiakban a gyermeke életében, aki jelenleg azt hiszi, hogy a vérszerinti apja az édesanyja férje és a nevelőapja a harminc év után felbukkant osztálytárs.

Történetünk szereplői számára az őszinteség lenne a legjobb megoldás. Mivel kicsi még a gyermek, nem traumatizálja annyira az igazság, lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy több "apukája" van. Nem fogja megdicsérni ezért a szüleit kamaszkorában, de ha a tabura egy "jószándékú" családtag, barát elszólása által, vagy egy esetleges orvosi rutin vizsgálat következtében derül fény, akár gyógyíthatatlanná  válhat a gyermek lelkében okozott seb, és egy életre szóló pszichés sérülést okozhat. Mindeközben ne feledkezzünk meg  a vérszerinti apáról sem, akit lelkileg megcsonkít ez a helyzet és, ha elszántan küzd is a gyermekéért, hosszas bírósági perekkel eléri a célját, mire újra láthatja a gyermekét, már csak romokon lépkedhet" - tette hozzá Dr. Szöőr Anna pszichológus-jogász.

 

2015 július 16. Dr. Szöőr Anna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás