CsaládTabuSzexualitás

Tabuk nélkül

Szex az iskolában

Úgy tűnik: a médiában leáldozott a tanárverések témájának, miután sikerült minden bőrt lehúzni róla. Az olykor agresszivitásba torkolló feszültségek ugyan mit sem enyhültek, de annyi szó esett már ezekről, hogy a kedves nézőnek, olvasónak, hallgatónak a szeme sem rebben, ha ilyesmiről hall. Már elszörnyedni sem tud rajta, az ingerküszöb lényegesen magasabbra került. De semmi gond, itt az új gumicsont, az előzőnél is hatásosabb: szex az iskolában.

A napközis idő alatt történő „nemi erőszak” ügye (10 éves gyerekek voltak az „elkövetők”) egészen az ombudsmanig eljutott. Volt felháborodás, reagálás és túlreagálás bőven, mire kiderült, hogy a világgá kürtölt hír nem egyezik a valóságos történésekkel. Még jó, hogy a főnöke megvédte a szerencsétlen napközis nevelőt.

De tudja meg a világ, hogy Szeghalmon az osztályteremben folyt közösülés (13 éves lány, 16 éves fiú, a lány szerint erőszak, a fiú szerint önkéntes felajánlkozás).

Elbocsátották a kenderesi iskolaigazgatót, akinek szexképek voltak a hivatali computerén (a feljelentő illetéktelenül jutott ezek birtokába, engedély nélkül töltötte le őket, és csinált botrányt az ügyből).

Egy tanárnő az interneten keresett (szex)partnert, a volt férje jelentette fel, ezek után neki is távoznia kellett az iskolából.

Megannyi zaftos sztori, lehet jókat csámcsogni, és nagyokat botránkozni.

Ki a felelős?

A Duna tévében a minap e hírek kapcsán meginterjúvolták az egyik szülői szervezet elnökét és egy középiskolai tanárnőt. Feltették a kérdést, hogy ki nevel, illetve, hogy ki tehető felelőssé a közállapotok (a „közerkölcs”) ilyen mérvű romlásáért. A szülő szerint természetesen az iskola, az iskola szerint természetesen a szülő. A jelen közállapotok (s ebben mindkét fél egyetértett) azonban rendkívüli mértékben megnehezítik a dolgot. A szülők vagy munkanélküliek, és így rossz példát mutatnak a gyerekeiknek, vagy agyonhajszoltak, és ezért nem jut idejük foglalkozni a csemetéjükkel. A tanároknak pedig „nincs idejük nevelni”, mert a megemelkedett óraszám nagyon igénybe veszi őket. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy minden bajért a körülmények hibáztathatók.

Vajon mi történik ezek után? Egy darabig a csapból is ez a téma folyik majd, az OKM esetleg elrendeli, hogy az iskolák meghatározott óraszámban kötelesek foglalkozni a szexuális felvilágosítással, az élet meg folyik szépen tovább a saját törvényei szerint?

Valóban kíváncsi lennék arra, hogy miként dolgozzák fel a történetet Szeghalmon, mi történik a két rajtakapott tinédzserrel. Megbélyegzik őket? Büntető eljárás alá vonják a fiút? Az eset csak abban az értelemben kivételes és egyedi, hogy az osztályteremben kapták rajta a párt, és a média nyilvánosságra hozta az ügyet. Vizsgálati adatok szerint a 10-13 éves gyerekek több, mint ötöde belekóstolt már a szexbe, a 15-18 éveseknek pedig a fele él szexuális életet.

Meg persze az is érdekelne, hogy a megbélyegzés mennyire teszi tönkre a másik két ügyben érintett igazgató és a tanárnő életét. Nem tudok az esetekről én sem többet, mint amennyit a média közöl, de az a gyanúm, hogy a bűn és a bűnhődés egyik esetben sincs arányban egymással.

Nézzünk alaposabban a dolgok mélyére!

A mai gyerekek szexuális kultúrája (is) egészen más, mint az előző generációké. Szocializációjukba beépül a média által a szexről közvetített, a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó kép, és erősen hatnak rájuk az interneten bárki számára hozzáférhető pornográf tartalmak. Nem is szólva a városok legforgalmasabb helyein olvasható plakátokról, amelyek rejtett nevelési programként hatnak mindenkire, aki arra jár, és tud olvasni. (A budapesti metró mozgólépcsője mentén például a következő szövegek olvashatók az egymás mellett sorakozó plakátokon, egy helyen 3-4 alkalommal is: Beléd vágja mélyen. Erotikus, romantikus bestseller; Szereti, ha sikítanak (ez is egy regény hirdetése). Kedves G pont (kiadvány az orgazmusról).

A szülők nagy része természetesen félti a gyerekét, legszívesebben elodázná a felnőtté válását. Kevesen képesek őszintén, nyíltan, a másik félre is odafigyelve, az ő tapasztalatait is tudomásul véve beszélgetni erről a témáról. (Persze akadnak olyan szülők, akik nagyobbacska gyerekeiknek már megengedik a bizalmas együttlétet a partnerükkel, s olyanok is, akik keményen tiltanak, és olykor észre sem veszik, hogy a gyerek miket művel az ő tudtuk nélkül.)

A tanárok többsége hárítja a kapcsolódó felelősséget, legfeljebb a biológiai veszélyekre figyelmeztet (terhesség, nemi betegségek, AIDS), esetleg teljesen hatástalan erkölcsi prédikációkat tart, és törekszik arra, hogy az iskola területén ne kelljen beleütközni ebbe a problémába. Ha a folyosón, a tanteremben, bálteremben, kiránduláson lesz tanúja fiúk és lányok bizalmas érintkezésének (a csókolózástól kezdve az ölelkezésen át egészen a közösülésig), általában zavarba jön, felháborodik, büntet, vagy úgy tesz, mintha észre sem venné a dolgot. (Kíváncsi lennék, hogy például Rómeó és Júlia történetét vagy József Attila Ódáját hogyan tudják e tematikát tökéletesen kiiktatva tanítani.)

Miközben a tanárok sem nem nélküli lények, még ha a hagyományos pedagógusszerepbe nem is fér bele ez a vonatkozás. Ha az ő szexuális vágyaik, partner iránti igényük kerül nyilvánosságra, abból lényegesen nagyobb botrány kerekedik, mint a gyerekek hasonló tetteiből. Tehát a gyerekek fokozatosan kivívják maguknak, hogy a XXI. század erkölcse szerint élhessenek, miközben a tanáraikat száműzzük a XIX. századba.

Elgondolkodott már valaki azon, hogy egy-egy pedagógus szexuális nyomora, sikertelen párkapcsolatai, magánya, elrontott házassága milyen hatással van a mentálhigiénés állapotára, és mindez miként befolyásolhatja a tizenéves tanítványaival való kapcsolatát?

:

Porzó,bibe,méhecske

"A válasz nélkül hagyott kérdések, illetve a zavaros válaszok fokozzák a gyermek kíváncsiságát, vagy elültethetik benne azt a gondolatot, hogy a szex valami olyasmi, amit szé- gyellni kell." Bővebben...

 

Hallatlanul komplex és megoldatlan problémahalmaz tornyosul előttünk. Sokkal komolyabb és fontosabb annál, hogy puszta médiaszenzációként borzolja a közhangulatot.

Beszélnünk kellene róla őszintén, nyíltan, tabuk nélkül, felelősséggel.

Itt megtekinthetik a Duna Tv hivatkozott riportját.

2009 március 02. Szekszárdi Júlia

 
Kölöknet hozzászólások  
(15 hozzászólás) 
2012 július 03.
F
Az április 10-ei hozzászóló véleményével és magatartásával maximálisan egyetértek, jó lenne, ha mindenki így állna ehhez a kérdéshez. Annak idején, harminc évvel ezelőtt még teljesen más világ volt, pláne ötven valahány éve, nekünk nem tartottak se otthon, se az iskolában ilyen jellegű felvilágosítást, mert szüleink prűdek voltak, ugyanakkor ötvenévesen összehoztak (majdnem) egy gyereket. Nem is volt védekezés, ill. esemény utáni hüvelykezelés volt, ezt a fürdőszobai eszközök láttán tudom. Én a gyerekemnek megpróbáltam a felvilágosítást megadni, de mivel tapasztalatom (gyerekpszichológiai) nem volt, nehezen ment. Ma már az iskolában megtesszük, beszélünk róla, nem okoz gondot, a baj, hogy a gyerekek nem kérdeznek, így csak fél-információik vannak, hiszen egymást tájékoztatják a dolgokról. Véleményem: Teljes nyíltsággal, természetesen jóízléssel kell aszexről beszélni, hiszen ahogy szoktam mondani: az nagyon jó dolog, ha nem az volna, mi sem lennénk itt.
2010 augusztus 06.
felhasználó
Az élet él,és élni akar.Ezt mondta valaha
egy bölcs.A virágnak se lehet megtiltani,
hogy kinyíljon,az emberek is mingíg fognak
párzani,tökmindegy,hogy a szülők mire oktatják
a gyereket.
2010 május 31.
......
szerintem meg lehet erteni hogy a gyerekek "megkivanjak" a szexet mivel mindenhol ezt mtassak, netten magazinokbam tvben . Maszturbalnak, kielegitik magukat ha nem is massal. Mostanaban mar "szegyen"-nek tartsak ha 14 eves korukban meg szuzek. el kell magyarazni nekik hogy mi a veszelyei a szexnek es mi a kovetkezmenyei. Ezt tudjak de nem erdeklik oket. Szerintem a legjobb megoldas ha felkeszitik oket erre a szulook es nem nagyon tiltsak mert emg azert is csinajak. Ha akarjak akar hl megcsinalhassak, mint pl az iskolaban.
Összes hozzászólás (15) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás