CsaládTabuGyász

Miért olyan nehéz a gyerekekkel a halálról beszélni?

A halálról nagyon nehéz beszélni, és néhány nevelési irányzat szerint óvni is kell a gyerekeket ettõl a témától. Pedig a halál része az életnek, az életünknek.

Ha nem beszélünk errõl gyermekeinkkel, nem fogják érteni, nem lesznek felkészülve, ha aztán mégis szembe kell nézniük valakinek az elvesztésével. Figyelmünkkel és megértésünkkel viszont elérhetjük, hogy ne legyen számukra tabu ez a téma. Legyünk nyitottak, kedvesek, és mutassuk ki saját érzéseinket, ha a halállal kapcsolatos témát vetnek fel.

Bele sem gondolunk, de valójában a gyerekek számos élethelyzetben találkoznak halállal. Látnak halott bogarakat, madarakat, állatokat elütve az úton, esetleg háziállatot veszítenek el. A gyerekmeséknek, sõt a népmeséknek is része a halál. 

De miért olyan nehéz számunkra beszélni a halálról?

Nem szívesen beszélünk olyanról, ami lehangol minket

Bezárjuk magunkba, és azt hisszük, ha nem beszélünk róla, könnyebben feledésbe merül. A gyerekek viszont nagyon érzékenyek az érzésekre, és rendkívül jó megfigyelõk. Érzik, ha valami bánt minket. A testbeszédünk, mimikánk, a kimondott és ki nem mondott gondolataink mind árulkodóak. Ha nem mondunk semmit, sokszor õk sem mernek beszélni. Azt gondolják, hogy ha a szüleik annyira szomorúak, hogy nem tudnak beszélni valamirõl, akkor jobb, ha õk sem beszélnek róla, mert az rosszul fog elsülni. Mivel még azt sem tudják, mit éreznek a szüleik, még jobban megviseli õket az egész.

Kényelmetlenül érezzük magunkat, hogy nem tudjuk mindenre a választ

A gyerekek sokszor az hiszik, a felnõttek mindenre tudnak válaszolni, még a halállal kapcsolatban is. Vegyük ezt bóknak, hisz azt jelenti, felnéznek ránk. Ennek ellenére teljesen normális, ha elismerjük, hogy nem tudjuk mindenre a választ. A gyerekek becsülik az õszinteséget és a nyitottságot. Másrészt nem érzik magukat olyan rosszul azért, mert õk sem tudják mindenre a választ. A halállal kapcsolatban ráadásul életünk során is változhat a nézõpontunk.

Beszéljünk a gyerekekkel arról, hogy mi miben hiszünk, de osszuk meg velük azt is, hogy mások hogyan látják a halált. Van, aki hisz a halál utáni életben, mások nem. Engedjük meg, hogy a mi nézõpontunkat megismerve kialakítsák saját hozzáállásukat.

A halál gyakran tabu

Néhány kultúrában a halál a családi élet része. A haldokló szeretteivel (felnõttekkel és gyerekekkel egyaránt) körülvéve hal meg otthon. A hozzátartozók így vígaszt nyújtanak egymásnak és együtt gyászolnak. Manapság a halál sokkal magányosabban zajlik. Sok ember elszigetelve hal meg, és szeretteik nincsenek mellettük utolsó perceikben. Az élõk így elszeparálódnak a halottól; következésképpen a halál még misztikusabb, némelyeknek még ijesztõbb lesz.

Ha a gyerekekkel nyíltan beszélünk a halálról, amikor szükség van rá, ezt a trendet csökkenteni tudjuk. Mutassuk meg nekik, hogyan kell viselkedni akkor, amikor találkozunk a halállal, például elõttük fejezzük ki részvétünket valakinek, aki elveszítette egy szerettét. Mutassuk meg nekik, hogy ez kedves gesztus mások felé, és segít a gyász feldolgozásában.

 

Forrás: childdevelopmentinfo.com 

2016 október 21. Kristályvíz

 
Címkék: gyász család szülő

Kölöknet hozzászólás

aláírás