CsaládTabuFüggőségek

Beszélgetések Benjáminnal

Tabuk nélkül a fűről

Nagyon izgalmas volt a felkérés, hogy beszélgessünk a fűről. Még ha írásban is. Annyit a műfaj is üzen, hogy elengedhetetlen a párbeszéd, bármilyen témát érintsünk. Sorozatunkban a kamasz Benjámin és Peer Krisztina pszichológus beszélget tabuk nélkül, őszintén.


Benjámin: Sztereotípiák. Ha fűről van szó egyből ez jut eszembe. Gyakran, sőt legtöbbször olyan emberek nyilatkoznak a marihuánáról negatívan, akik még soha nem is próbálták ki a szert. Pedig ha ezek az emberek utánanéznének kicsit, megtudhatnák, hogy a fű semmivel nem károsabb, mint például az alkohol. Vajon miért lehet ennek ellenére, hogy a legtöbb ember fejében egy spangli elszívása szégyenteljes bűncselekmény, míg egy tisztességes berúgás már szinte teljesen elfogadott dolog? Természetesen nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy helyes dolog a könnyűdrogok ezen fajtáját fogyasztani, de talán érdekes lehet egy fiatal véleményét is meghallgatni.

Peer Krisztina: Véleményalkotásunkat valóban befolyásolhatja, ha a sztereotípiák eluralkodnak rajtunk, ugyanakkor azok segítenek, hogy a körülöttünk lévő, esetenként zűrzavaros világban eligazodjunk. A beérkező információkat leegyszerűsítjük, ezzel egy időben befogadhatóvá alakítjuk. Éppen ezért segíthetnek a drogokról alkotott sémák, ugyanakkor merész és téves állítás, ha azt mondjuk, a „fű ugyanolyan, mint a heroin, mert mindkettő drog”. Meg hogy minden drogos ugyanolyan. A narancsnak is egészen más az íze, mint a banánnak, mégis mindkettő gyümölcs. Sőt, az egyik több savat termel.

Azért tudunk felháborodni egy spanglin, mert nem ismerjük se magát az anyagot, se a hatását. Az alkoholfogyasztás az emberi civilizáció kezdete óta majdnem minden kultúrában fellelhető (hasonlóan más drogok használata is), a jelenkori magyar nép pedig különös híres bortermelő vidékeiről. Egyes keleti országokban ugyancsak évezredes hagyománya van a cannabis fogyasztásnak. Fontos megemlítenem két dolgot: mind az alkohol, mind pedig a fű drog, ugyanis a központi idegrendszerünkre hat. Ilyen értelemben nincsen különbség a kettő között.

Részemről nem szeretem a kemény és könnyű drog kifejezéseket, mert sok esetben ez téveszti meg azokat az embereket, akik kevésbé tájékozottak a drogokkal kapcsolatban; továbbá utat nyit a kapuelmélet felé, ami „a könnyűdrog a kemény drogok előszobája” nézetet vallja.

A fű a kemény drogok előszobája

Benjámin: A legtöbb iskolában minden évben drogprevenciós előadásokat tartanak a tanulóknak, ahol külön felhívják a fiatalok figyelmét a fűre, mint a „kemény drogok előszobájára”. Hogy egy joint elszívásával a fiatalok átlépnek egy képzeletbeli határt, és a többi már csak jön magától. Ezt a feltevést több oldalról szeretném vizsgálni. Semmi sem egyszerűbb, mint Hollandiával példálózni, így ezt ezennel meg is tenném, ugyanis mióta itt legalizálták a marihuánát, a kemény drogok fogyasztóinak száma a töredékére csökkent.

Más elméletek szerint (ezek persze nem olyan közkedveltek, mint az „előszoba”) a fű helyettesíti a sokkal veszélyesebb kábítószereket, mint például az alkoholt vagy a kokaint. Természetesen ezt a lehetőséget egyből mindenki elveti, hiszen mért lenne esetleg jó az ami rossz is lehet. Saját tapasztalataim alapján viszont ezt megerősíteném. Ugyanis én magam körül nem ismerek senkit, aki a fű után kemény drogokra váltott volna, pedig hihetetlen, hogy mennyi ember próbálta és mennyien fogyasztják rendszeresen az előbb említett szert.

Peer Krisztina: Beszélgetőpartnerem itt nagyon rátapintott a lényegre. Amit elmond, igazolja, hogy az előadásos forma hatékonysága igen alacsony, a feldolgozott információ kevés. Mivel a közönségnek alig van lehetősége a véleményalkotásra és a kérdések megvitatására, inkább ellenállást, mint elfogadást szül. A magam részéről azokat a kiscsoportos drogprevenciós foglalkozásokat támogatom, amelyek fókuszában az információk tisztázása, az értékek feltárása, az önismeret, a kommunikációs technikák elsajátítása állnak. Semmiképpen sem a tiltás. Higgyük el, hogy a fiatalok tudnak felelősen dönteni és választani. Ebben a választásban a családban képviselt és tanult normák úgyis megjelennek. Ha biztonságos és támogató közeg veszi körül a fiatalt, ne féljünk attól, hogy „drogos” lesz belőle.

A drogfogyasztás hátterében számos ok fellelhető: személyiségbeli tényezők, szocializációs, társas és egyéb környezeti hatások, éppen ezért nem a konkrét droghasználattal kellene foglalkoznunk, hanem azzal, miért használ valaki drogot. Legyen ez fű, alkohol, vagy kokain, amelyek között nem tennék veszélyességi szempontból különbséget. A drog személyiségre gyakorolt hatása eltérő lehet, éppen ezért minden ember esetében kiszámíthatatlan. Persze igaz, hogy kokain túladagolásban meghalhatunk, míg a cannabis-származékok túladagolása nem vezet halálhoz.
És mivel szerintem nincs könnyű és kemény drog sem, így nincs kapuelmélet sem, azaz nincs „előszoba”. A tudományos kutatások nem találtak elfogadható bizonyítékot arra nézve, hogy a fű egyenes út a heroinig, pontosabban, aki füvezik, az biztosan heroinozni fog. Az ok-okozat ebben a kapcsolatban nem fellelhető.

Marihuána vs. dohány

Benjámin: Híres legenda az is, miszerint a marihuána sokkal veszélyesebb, mint a dohány. Ez könnyedén cáfolható, ugyanis a két anyag körülbelül ugyanannyi rákkeltő anyagot tartalmaz, viszont egy dohányfüggő sokkal több cigit szív el, mint egy kemény marihuána fogyasztó. Ez azért van, mert míg a dohány az összes drog között viszi a pálmát 90%-os addikciós arányával, a fű még a koffeinnél is kevésbé addiktív. Érdekes, hogy Hollandiában a kocsmákban és pubokban sok helyen már csak tisztán lehet marihuánát fogyasztani, mert a dohánytermékeket kezdik betiltani.

Peer Krisztina: Itt érdemes különbséget tenni fizikai és lelki függés között.

A cannabis fogyasztás rövid távú testi tünetei a felgyorsult szívverés, a szemet körülvevő hártyában lévő vékony vérerek megdagadása (véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon (EEG). Előfordul a szemek és az orrüreg enyhe szárazsága, a száj kiszáradása, a füst beszívása miatti torokkaparás és köhögés, illetve gyakrabban járunk WC-re. Egyes keleti népek beszámolói szerint,  ahol egyes országokban évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása,  a cannabis és a hasis (a növény gyantája) hosszú távú, nagy mennyiségben történő fogyasztása komoly légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet.

A kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, így hasonló veszélyei lehetnek. A kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst. Megjegyzendő, hogy az erős dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben az „legaktívabb” füvezők is csak napi 6-8 szálat szívnak el. Az is igaz, hogy a füvezés során a slukkokat mélyebben és hosszabban tüdőzik le, mint amikor dohányt szívnak.

Ennek ellenére azt gondolom, egy fűhasználó ritkán mérlegeli, hogy milyen mennyiségben jutnak káros anyagok a szervezetébe, ugyanúgy, ahogy ezt a dohányos ember sem igen teszi. Sőt, az önigazolás a tiltás és a veszélyek felsorakoztatása esetén még erőteljesebb lesz. Ehelyett fontosabb lenne, hogy az alternatív utak és a segítségnyújtás kerüljön előtérbe.

A lelki hatások jóval szubjektívebbek, és egyénenként változnak, ezért nehezebb a közös jellegzetességeket megtalálni. Gyakran számolnak be a használók boldogságról, vidámságról, nyitottságról, az egymás közti kommunikáció elmélyüléséről, szokatlan asszociációkról, érzékelésbeli változásokról. Nagyban oldja a gátlásokat is, persze láthatunk erősen szorongó használót. A fű mindig az aktuális érzelmi állapotot erősíti fel.

Egyes elméletek szerint a személyiségre gyakorolt hatása miatt mentális és egyéb pszichés zavarok, adott esetben már meglévő, de lappangó pszichiátriai megbetegedések is kialakulhatnak.

A fű használata tehát fizikai függést nem okoz, de lelki függést igen. A szer használói megtanulják, hogyan éljenek együtt vele, hogyan tudnak megfelelően viselkedni, kommunikálni drog hatása alatt. A kezdeti esetleges remegés, pánik eltűnik, helyét átveszi a béke, nyugalom, és idővel kisebb adag is elegendő ugyanannak a hatásnak az elérésére (negatív tolerancia), ugyanis a használó megtanulja „használni” a drogot, átengedni magát az élménynek.

Szinte lehetetlen túladagolni

Benjámin: Szerintem nagyon fontos megemlíteni, a marihuána fogyasztás témájával kapcsolatban azt, hogy szó szerint képtelenség olyan dózis bevitele, ami halált okozhat. Becslések szerint egy normál betépéshez szükséges mennyiség 40000-esét kell ahhoz bevinni, hogy egyáltalán felmerüljön a halál közeli állapotba kerülés lehetősége. Aki valaha próbálta a szert, annak nem kell megmagyaráznom, hogy ez tényleg szinte elképzelhetetlen mennyiség. Ez azért érdekes igazán, mert ugyan ez az arány az alkoholnál 1:4 és 1:10 között mozog. Ami azt jelenti, hogy egy berúgáshoz szükséges piamennyiség 410-szerese már halálos lehet. Így könnyen megérthető, hogy évente körülbelül 5000 ember hal meg alkoholmérgezésben, míg kizárólag marihuána fogyasztást követően még nem nagyon halt meg senki.

Peer Krisztina: Tényleg nem lehet belehalni. Túladagolás esetén előfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, remegést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki csak kicsit „túlszívja" magát, az általában elalszik.

Agyroncsolás

Benjámin: Vannak különféle teóriák arra vonatkozóan, hogy a fű roncsolja-e az agyat. Állítólag állatkísérletekkel bizonyították azt, hogy a cannabis nem káros az agyra. Hogy ebből mennyi igaz? Ezt valószínűleg csak maga a kutató tudja, aki a kísérletet végezte. Szerintem ezt ugyanúgy csak utólag fogják tudni megmondani, mint például a mobiltelefonok és egyéb rádióhullámokkal működő eszközök hatásait az emberi szervezetre. Addig mindenki azt hisz, amit akar. Mindenesetre szerintem, aki tudatmódosító szereket használ az nem fog azon gondolkodni, hogy mennyi agysejtjét öli meg. Egyébként szerintem ilyen szempontból is sokkal rosszabb az alkohol.

Peer Krisztina: A fű ugyanúgy a központi idegrendszerre hat, mint minden más drog. Így az agy működését befolyásolja.

Hatással van a tanulási folyamatokra. Fű hatása alatt nehezebb elsajátítani új ismereteket, és a megtanult dolgokra később nehezebb visszaemlékezni. Hosszú távú, rendszeres fogyasztása károsíthatja a kognitív folyamatokat (tanulás, emlékezés, észlelés). Ezért nem tanácsos például autót vezetni „beszívva”  persze berúgva sem. Mindkét esetben nehezített a koordináció és a mozgás összerendezése. Figyelni sem tudunk olyan jól, a koncentrációs képességünk lecsökken.

Egyes kutatások szerint a motiváció is csökken a fűhasználók körében, mások pedig azt állítják, mindez csak kísérője a használatnak, nem okozója. Mindenesetre rendszeres marihuána-használók esetében megfigyelhető alulmotiváltság, levertség, kiábrándultság.

Menekülés

Benjámin: Sokszor hallom azt, hogy a fiatalok a mindennapok nyomása alól akarnak elmenekülni, és ezért használnak alkoholt, füvet vagy egyéb drogokat. Szerintem viszont itt egyszerűen arról van szó, hogy az emberek mindig is szerettek, és szeretni is fognak tudatmódosító szereket használni, mert így olyan dolgokat tapasztalhatnak, amiket másképpen nem. Semmiféle menekülésről nincs szó. Egy korombeli már ezt nem úgy fogja fel, mint egy szörnyűséget. Tudnánk szórakozni alkohol és fű nélkül is, de miért ne használnánk ezeket, ha egyszer nem látunk negatív példát? Lehet, hogy burokban élek itt a második kerületben, de nem látom azt, hogy a drog tényleg ilyen eget rengető probléma lenne. Azért én úgy látom, hogy mivel diák vagyok, eléggé átlátom a dolgokat ilyen téren.

Peer Krisztina: Az, hogy valaki miért használ drogot, különféle okokra vezethető vissza. Vannak úgynevezett rizikófaktorok, mint például az anya szerfogyasztása a terhesség alatt, a családban többszörösen előforduló függőség, ha a gyermek nem kívánt terhességből születik, illetve ha az anya attitűdje a gyermekkel szemben elutasító. Problémát okozhat a szülők túlvédő, túlkontrolláló, illetőleg közömbös nevelési stílusa. További rizikótényező lehet a kora gyermekkorban megjelenő, fel nem ismert, kezeletlen és így későbbi magatartás-problémákhoz vezető hiperaktivitás és/vagy figyelemzavar. Mindez azonban nincs kőbe vésve, hiszen személyiségünket a hozott és a szerzett hatások építik fel. A környezet éppúgy hatást gyakorol ránk, mint a genetika.

A marihuána és a hasis fő hatása a tudatállapot módosítása. A drog hatása alatt a használó a normálistól eltérően éli meg a világot: a színek, a hangok, a zene tisztábbnak, élvezetesebbnek, teltebbnek tűnhet. Szintén megváltozik a gondolkodás, s a használó sokszor kreatívabbnak, okosabbnak éli meg magát. Mindez valóban csábító, ugyanakkor ez az érzés csalóka, s elsősorban abból adódik, hogy a valóság pontos érzékelése a marihuána hatása alatt sérül. Ezeknek a szereknek a veszélye abban rejlik, hogy a használó újra és újra vissza akar térni ezekhez az élményekhez, és eközben a droghasználat nélküli mindennapok szürkévé, élménytelenné válnak. Azok a haverok, barátok, akik nem használnak drogot, nem tudnak részt venni az ő élményében, és így gyakran elmaradnak. Ez sokszor a baráti kör leszűküléséhez, a barátok elvesztéséhez vezethet.

Ne feledjük, hogy más tevékenységekkel is el lehet érni hasonló tudatmódosult állapotot, mint a drogokkal. Ilyen lehet a sport, valamint az extrém sport, a meditáció, egyes esetekben pedig a zene. Számomra sokkal inkább az a kérdés, mit szeretnénk pótolni a fűvel, hogyan tudjuk azt helyettesíteni. Ha már az okokat értjük, könnyebb a megoldásokat megtalálnunk.

Mindent összevetve...

Benjámin: Mindent összevetve csak annyit szeretnék mondani, ha mi (diákok) mindenhol azt tanuljuk manapság, hogy ne legyünk előítéletesek, akkor legyenek szívesek azok is betartani ezt az irányelvet, akik tanítják. Olyanok ne formáljanak véleményt, akik azt se tudják igazán, miről van szó. A legtöbbet ilyen téren saját tapasztalat alapján lehet tanulni. Talán érdekes lenne egyszer tabuk nélkül elbeszélgetni egy felnőttel a témában. A marihuána szerintem nem egy olyan szörnyűséges dolog, mint amilyennek ki van hirdetve. De még ha az is lenne, miért baj az, ha valaki ezzel szerez magának és a barátainak egy jó napot?

Peer Krisztina: Amikor drogprevenciós csoportokat tartottam, sokszor szegezték nekem a kérdést, hogy én kipróbáltam-e valamilyen drogot. Erre a kérdésre azért problematikus válaszolni, mert nincs jó válasz. Ha használtam, akkor „Mit dumálsz róla, hisz te is kipróbáltad!”, ha pedig nem, akkor „Főleg mit dumálsz róla, azt se tudod, mi ez!”. Én soha nem kérdeztem meg a fiatalokat, kipróbáltak-e bármilyen drogot. Nem érdekelt. Csak az, hogy ha igen, vagy csak tervezik, tudják, miről döntenek és miért.

Kell a párbeszéd...

...de miről is? Valóban a drogokról? Más tabukról?

Miközben válaszoltam a kérdéseire, azt éreztem, rendkívül bátor vállalkozás a fenti írás egy fiatal tollából, ami valójában messze túlnő egy szimpla véleménynyilvánításon. Ez nem egy kamasz lázadása, és nem a szülők, felnőttek felháborításáról szól. Akkor mégis, miért szülnek ellenállást a hasonló szavak? Mitől pánikolunk? Ha jól meggondoljuk, a szakma neves képviselői nagyon hasonló érveket sorakoztatnak fel akkor, amikor a drogpolitikáról beszélnek.

A szorongásunkat úgy is oldhatjuk, ha szemellenző helyett közel engedjük magunkhoz félelmeinket, akár azáltal, hogy beszélünk gyermekünkkel a témáról, meghallgatjuk és valóban megértjük, hogyan gondolkodik, és mit miért csinál. Bizonyára van oka rá. Még akkor is, ha pusztán egy jó napot szeretne magának.

2010 március 01. kölöknet

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2015 február 12.
Ferenc
Nagyonjó ez a cikk , őkigazat beszélnek :) peace
Kölöknet hozzászólás
aláírás