CsaládTabuErőszak

Alkotmányozás és abortusz

Ha egy nő nem akar gyereket, annak nyomós oka van

Az abortusztilalom elborzasztó hatásai

Az alkotmányozási lendületben újra előkerült a dilemma, vajon mikortól kezdődik az élet, születéstől vagy fogantatástól? Az elvinek tűnő kérdés eldöntése éppen azért nehéz, mert alapvetően befolyásolhatja a nők saját testük feletti rendelkezési jogát. A fogantatástól számított élet azt is jelent(het)i, hogy az abortusz gyilkosságnak minősül. Az abortuszt így megtilthatják, vagy jelentősen korlátozhatják.

Az abortusztilalom sokak számára egyet jelenthet – túl a keresztényi értékek képviseletén – az élet védelmével. Pedig paradox módon a születésszabályozásba való durva beavatkozással éppen nem az életet védelmezzük.

Ki emlékszik Ratkó Annára?

Az abortusztilalomra régiónkban már volt példa, így annak hatását is módunk van felmérni. Ceausescu Romániájában az egyik napról a másikra betiltották az abortuszt. A betiltást követően egy évre valóban megkétszereződött a születések száma, de ezek a gyerekek általában nyomorban éltek, és jóval rosszabb kilátásaik voltak, sikertelenebbek voltak az iskolában és a munkaerőpiacon, és nagy eséllyel váltak bűnözőkké. Sokan közülük nevelőotthonba kerültek, hiszen a család nem tudta, vagy nem akarta felnevelni őket. Magyarországon is mindenki emlékszik a Ratkó Anna nevével bevezetett abortusztilalomra, aminek hatásaként az ötvenes években és a hetvenes években is jóval nagyobb létszámú korosztály született.

Ki volt Ratkó Anna?

Az eredetileg szövőnőként dolgozó Ratkó Anna (Bíró Károlyné) (1903 – 1981) elsőként töltött be Magyarországon miniszteri posztot: népjóléti- majd egészségügyi miniszter volt, a Ratkó-korszak névadója. Leghíresebbé a róla elnevezett születésszabályozási törvény tette. Bár ő csupán arc volt a rendelethez, mégis az ország vele azonosította a törvényt, amely megtiltotta a terhesség művi megszakítását, az abortuszt. Emellett propagandát folytattak a gyermekvállalás mellett, akár még házasságon kívül is. Bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki. Ratkó Anna családi élete, annak ellenére, hogy ő maga a gyermekvállalást erőltette, ennek teljesen ellentmondott. Született egy lánya, így „végrehajtotta kötelességét”, de a gyereket jórészt a nagyszülők nevelték, vagy késő délutánig a napközis otthonban volt. Ratkó Éva saját bevallása szerint sem volt olyan fontos a szüleinek, mint a karrier és a párt (forrás: Wikipédia).

Volt ugyan születésszabályozási törvény, ezzel együtt viszont nem bővültek a minőségi oktatás intézményei, így a hetvenes években született nagy létszámú korosztályból kifejezetten nagy arányban kerültek teljesen ép tanulók - nem lévén hely a középiskolákban és szakiskolákban - az ún. speciális szakiskolákba, ahol eredetileg fogyatékos gyermekeket képeztek csökkentett tananyag alapján. Az abortusztilalom másik jól ismert negatív hatása a tiltott abortuszok megszaporodása, ami egyáltalán nem veszélytelen a nők számára. De az abortusztilalomnak ennél jóval megdöbbentőbb hatása is van.

Vajon miért csökkent az USA-ban a bűnözés a kilencvenes években?

Az Egyesült Államokban a kilencvenes években hirtelen javulás következett be a bűnözési statisztikában. Ez a javulás igazából mindenkit meglepett.  Többféleképpen is próbálták magyarázni, vajon mi történhetett.  Volt, aki szerint a javulás a gazdasági növekedésnek volt betudható, de míg a kilencvenes években a munkanélküliség 2 százalékkal csökkent, addig az erőszakos bűncselekmények száma viszont 40 százalékkal. Ez a magyarázat tehát nem állja meg a helyét. A halálbüntetés elrettentő hatása sem volt igazán kimutatható.

Sokan az innovatív rendőrségi stratégiákkal magyarázzák a javulást. Igaz, hogy Rudolp Giuliani vezetése alatt a kilencvenes években a New York-i rendőrségen új, korszerű technológiákat vezettek be, és az apróbb bűncselekményeket is felderítették, ugyanakkor a bűnözés csökkenése már korábban elindult (ráadásul nem csak New Yorkban), tehát nem ez volt az ok. A szigorúbb fegyvertartási törvények sem igazán magyarázhatják a jelenséget, hiszen azok többsége még a fegyvertartásra vonatkozóan sem volt nagyon hatékony. A népesség elöregedése pedig szintén nem jó magyarázat, hiszen a csökkenés hirtelen következett be, míg a demográfiai folyamatok lassú tendenciák.

Persze vannak olyan elméletek is, amelyek részben magyarázatot jelenthetnek a bűnözés csökkenésére. Ilyen például a börtönbüntetések viszonylagos gyakorisága. Az adatok és elemzések alapján valóban egyharmadrészt ez a magyarázat a bűnözési statisztika javulására. A rendőrség létszámának növelése a bűnesetek csökkenésének 10 százalékát váltotta ki a kilencvenes években.

A „crack-buborék” kipukkadása szintén jótékony hatással volt. A fekete férfiak körében a crack-terepért való küzdelem alábbhagyásával 1991 és 2001 között a felére esett vissza az erőszakos bűncselekmények száma. Ugyanakkor a bűnözés jóval nagyobb arányban csökkent a kilencvenes években, mint amennyit ezek az eddig felsorolt okok megmagyaráznak. Akkor mégis, minek köszönhető a bűnözés visszaszorulása a kilencvenes években az Egyesült Államokban?

Nem kívánt gyerekből nagyobb eséllyel lesz bűnöző, mint azokból, akiket a szülők is akartak. A Lökonómia szerzői szerint az abortusz legalizálásával sikerült visszaszorítani a bűnözést. Az Egyesült Államokban – furcsának tűnhet ugyan, de - a hatvanas évek végéig korlátozták az abortuszt. A hatvanas évek végére viszont öt államban legalizálták a művi vetélés, majd 1973-ban az egész országra kiterjedően szűnt meg az abortusztilalom az ún. Roe kontra Wade ügynek köszönhetően.

Az abortusz legálissá tétele mellett leginkább a nők érdekeinek figyelembevételével érveltek, hiszen a nem kívánt anyaság nem megfelelő életet, jövőt és akár pszichológiai károsodást is okozhat anyának és gyereknek egyaránt. Az abortusz legalizálásával egy csapásra lezuhant a csecsemőgyilkosságok száma. De a legdöbbenetesebb hatása az abortusz engedélyezésének a bűnözésre gyakorolt pozitív hatás volt.

A román és skandináv országokban folytatott tanulmányok már a harmincas és a hatvanas években is arra a hasonló következtetésre jutottak, hogy az abortusztilalmat követően született gyerekek sokkal nagyobb eséllyel lettek bűnözők, mint azok a gyerekek, akik előtte jöttek világra. Azokban az esetekben, amikor megtagadták az abortuszt, az anya gyakran ellenérzéssel viseltetett a gyerek iránt, és nem biztosított számára megfelelő otthont.

Az Egyesült Államokban is éppen akkor csökkent igen erősen a bűnözés a kilencvenes évek elején, amikor az abortusz legalizálása után született gyerekek első hadoszlopa a tinédzser éveit taposta. Ez az az életkor, amikor a fiatal emberek leginkább bűnözői „fénykorukat” élik, de ebből a korosztályból már hiányoztak azok a nem kívánt terhességből született gyerekek, akik a legnagyobb eséllyel válnak bűnözővé.

Erre az egyik bizonyíték éppen az, hogy azokban az államokban, ahol korábban legalizálták az abortuszt, az erőszakos bűncselekmények száma hamarabb kezdett el csökkenni. Ráadásul az az összefüggés is fennáll, hogy azokban az államokban, ahol több abortuszt végeztek, ott még jobban visszaesett a bűnözés. Ha belegondolunk: amennyi magzatot megmentünk az abortusz tiltásával, ugyannyi, sőt több embert is elveszíthetünk később az emelkedő erőszakos bűncselekmények miatt. Nem beszélve arról a sok pluszköltségről, amit a bűnözés visszaszorítása és kezelése jelent.

A tanulság ebből, hogy jobb, ha a politikusok a nőkre bízzák, akarnak-e szülni vagy nem. Ugyanis ők sokkal jobban felmérik a lehetőségeiket. És ha már tényleg kedvet akarunk nekik csinálni ehhez, akkor sokkal többet elérünk a felvilágosítással és ösztönzéssel, mint a korbácsolással.

A cikk Steven D. Levitt és Stephen J Dubner Freakonomics (Lökonómia) című bestsellerének egy részlete alapján készült.

2011 április 11. Lannert Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás