Szülőként mit kezdjünk a digitális bennszülöttünkkel?
Egy nemrégiben befejeződött kutatás arra kereste a választ, hogy milyen szerepet tölt be a technológia a hazai családok életében. A magyar felnőttek több időt töltenek internetezéssel, mint a tévé előtt – derült ki a Telenor online felméréséből. A válaszokból az is kitűnt, hogy ugyan a gyerekek többsége internetképes telefonnal rendelkezik, a szülők egyelőre nem fordítanak elegendő figyelmet a kicsik netes védelmére.
Azon már egy cseppet sem csodálkozunk, hogy az egyéves készségszinten kezeli a tabletet, hogy a gyerek kikódolja a telefonunkat, vagy azon, ha a tipegő úgy próbál lapozni a könyvben, hogy az ujját végigcsúsztatja a lapokon... Nem érdemes azon keseregni, hogy mennyire más ez a világ, idő-és energiapocsékolás. Ez a világ itt van, visszavonhatatlanul, mi pedig a mamutok vagyunk, s nem csak azért mert nehézkesen mozgunk benne.
A gyerekeink azonban beleszülettek a technikába és a technológiába, ennek haszonélvezői vagyunk akkor, amikor egy mozdulattal helyrehozzák az általunk okozott galibát, legyen szó mobiltelefonról vagy távirányítóról. A készségeink hiánya azonban nem ment fel az alól a tevékenység alól minket, hogy megóvjuk őket az infosztrádán történő száguldás veszélyeitől
Nem szabad mindennek bedőlni
„Úgy gondolom, nem kell megrökönyödni azon, hogy a gyerekeknek már egészen kicsi korban saját okoseszközeik vannak, hiszen ahogy az online felmérésből is kiderült, a kicsik mesét néznek az okostelefonon vagy a tévében. Ha a koruknak megfelelően használják az eszközöket, akkor azzal semmi gond sincs” - fejtette ki véleményét Kósa Éva pszichológus, aki maga is részt vett a kutatásban. „Az internethasználattal kapcsolatban nagyon fontos, hogy megfelelő kritikával éljünk: soha nem érte még ennyi információ sem a gyerekeket, sem a felnőtteket, de hogy mi az igaz, mi a hiteles, azt jobb ellenőrizni. Nem szabad mindennek bedőlni.” A szakember az internetes etikettet is nagyon fontosnak tartja. „A szülők felelőssége a gyerekekkel beszélni arról is, hogy a neten se bántsák egymást. Ahogy a kutatásból is jól látszik, a szülők nagyon különböző szinten rendelkeznek jártassággal az eszközhasználatban, az internet ismeretében, de vannak olyan szűrőprogramok, amelyeket minden szülő számára ismertté kell tenni, hiszen valóban vannak kéretlen támadó tartalmak” – jelentette ki a szakember.
A Telenor online gyorsfelméréséből az is kiderült, hogy a magyar felnőttek már több időt töltenek az interneten, mint tévénézéssel. Kósa Éva szerint azonban csak a televíziózási szokások alakulnak át. „Nem szabad temetni a tévét, hiszen ugyanúgy jelen van, ahogy az elmúlt évtizedekben. A gyerekek először tévét néznek, de nem feltétlenül a klasszikus formában – lehet szó laptopról és okostelefonról is, a serdülőkor felé pedig egyre nő az interneten töltött idő. Ebben az életszakaszban nagyon jellemző, hogy a korcsoporthoz próbálnak ragaszkodni: egy külön világot építenek ki az eszközök sokaságával, leveleznek, telefonálnak.
Ahogy a sportoló látja
„A fiam rendszeresen elkéri a telefonomat, tudja a belépési kódokat, jól kezeli: zenét hallgat, mesét néz rajta. Én is rendszeresen használom az okostelefont, nagyon hasznosnak tartom. Ha kérdez valamit, amire nem tudok felelni kapásból, egyből megnézem a neten, így mindig tudok neki válaszolni” – árulta el Erdei Zsolt, azaz Madár, aki sportemberként nem igazán híve a képernyő előtti ücsörgésnek. Határozott véleménye, hogy a gyerekeknek sokkal több friss levegőre, rohangálásra és ordibálásra van szüksége.
Jellemző a párhuzamos médiafogyasztás is - azaz egyszerre neteznek, telefonálnak, zenét hallgatnak, és akár tévé is be van kapcsolva - az ezzel kapcsolatos kutatások pedig bebizonyították, hogy a 13-14 éves gyerekek emiatt teljesen máshogy dolgozzák fel az információkat. Az oktatásban is rendkívül jól lehet az internetet, vagy akár a tévét használni” – magyarázta a szakértő, aki azt is hozzátette, óva intene minden szülőt attól, hogy az internet vagy televízió gyerekek életében betöltött szerepét misztifikálja. A szakértő azt is prognosztizálta, hogy a mai gyerekek már nem olyan szülők lesznek, akik idegenként néznek a digitális világra.
Mi a szülő teendője?
Mivel minden gyerek más, minden szülő más, minden gyerek-szülő-kapcsolat más, nem lehet egységes, aranyszabályt megfogalmazni, mert ami az egyik helyen működik, az a másiknál zsákutca lehet. Általában korhoz és időhöz szokták kötni a korlátozásokat: az első esetében sem általánosítható a dolog, hogy 3 évesen még nem, de ötévesen már igen, hiszen lesz olyan gyerek, aki már háromévesen is, és olyan is, akinek még ötévesen sem kéne... Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy tól-ig határozzuk meg az internetezés lehetőségét, amivel jót tehetünk a gerincnek és a tüdőnek, de vajon öt perc alatt nem érheti a gyerekünket zaklatás, nem szólhatnak be neki rosszakaratból, nem közelítheti meg valami emberállat? Sokkal hatékonyabb, egyúttal melósabb módszer az, ha mint egyfajta mediátor veszünk részt a gyerekünk efféle tevékenységében, közvetítünk az őt technikai tudása és a mi világról alkotott ismeretünk között, de ez is elég nehézkesen megy akkor, amikor a szülők jelentős részének fogalma sincs arról, hogy milyen oldalalkat látogat a gyereke.
Amíg a hatvanas években egy házban egy tévé volt, és azt az egy készüléket nézte mindenki a gangon, addig ma már mindenkinek a zsebében ott van ez a „tévé”, hétfőn is van adás és nem csak egy csatorna van... A serdülők a kortársakkal egy zárt, külön világot alkotnak, amelybe – fáj vagy nem – nem sok bejárásunk van. Viszont ha felismerjük ennek a világnak a törvényszerűségeit, ha észrevesszük, mennyire más módon fogyasztják és dolgozzák fel a rájuk zúduló információáradatot, amelyben ők – velünk szemben – kiválóan eligazodnak, akkor kereshetünk olyan megoldásokat, amelyek beleilleszkednek ebbe a rendszerbe ahelyett, hogy kicibálnánk őket belőle. S ezt a fajta ismeretszerzési módot ma már az iskolának is kötelező lenne tükröznie, szerencsére vannak már jó példák!
szex, drogok, facebook – Internethasználati kalauz szülőknek
Egy átlagos gyerek másodpercenként kényszerül arra, hogy döntést hozzon a monitor előtt. Milyen szöveget posztoljon a Twitteren? Melyik fürdőruhás képét töltse fel a Facebookra? És vajon elárulja-e ország-világ előtt, hogy kivel jött össze a tegnapi bulin? Egy biztos: a helyes netezési szokások kialakításában nekünk, felnőtteknek kell segítenünk. Megan A. Moreno kutatásai számos kamasz és egyetemista bevonásával jöttek létre, akik minden témáról, őszintén kifejtik hiteles véleményüket. A friss tudományos eredményekkel alátámasztott rövid fejezetek az óvodáskortól az egyetemig tekintik végig az internet szerepét a fiatalok személyiségfejlődésében. A szerző többek között olyan problémák megoldására tesz segítő javaslatokat, mint az online szexuális zaklatás, a netfüggőség és egyéb járulékos betegségek (a depressziótól az evészavarokig).
Megan A. Moreno elismert amerikai médiakutató, aki régóta foglalkozik az internet kamaszokra gyakorolt hatásával. Többek között a washingtoni egyetem gyermekgyógyász professzora és a Közösségi Média és Egészséges Fiatalság Munkacsoport (SMAHRT) kutatásvezetője.
