Család

Mindenki nyugodjon meg! – Egy tucat higgadt tipp szülőknek

A vakáció olykor a frászt hozza a szülőkre. Kilenc hónap részmunkaidős foglalkoztatás (óvoda, iskola) után egész álló nap nekünk kell lekötni, ellátni, kezelni, nevelni a gyerekeinket. Természetesen vannak szép számmal a nyári szünetnek emlékezetes és derűs pillanatai, de meglehet, a türelmünk eggyel hamarabb fogy el, mint év közben.

 

Uraljuk a NEM-jeinket

Mindenkivel megesett már, hogy valamire gondolkodás nélkül nemet mondott, aztán az egyik nem vezetett a másikhoz, és kialakult egy ördögi kör. Meg kell tanulnunk gondolkodni, mielőtt elutasítjuk gyermekünk kérését, pusztán azért, mert a dolog kellemetlenséget (feladatot, munkát, tennivalót stb.) okoz nekünk, és így mind a nemjeink, mind az igenjeink mögött hiteles szándék áll majd.
 

Legyen kéznél a nyugtató

Ami nem gyógyszer, nem cigaretta, főleg nem ital: egy könyv például, ami viszonylag azonnali megnyugvást hoz. Nem is arra gondolunk feltétlenül, hogy kapjuk le a polcról a “125 ötlet a higgadságunk megőrzésére” című kiadványt, inkább olyan olvasnivalót válasszunk, ami jó érzéssel tölthet el minket még a legemberpróbálóbb helyzetben is, és inspirálhat arra, hogy a düh által termelt energiát valami pozitív dolog létrehozására használjuk fel.

 

 

Csendet kérek!

Azok, akik nap mint nap ádáz küzdelmet folytatnak a nyugalmuk megőrzéséért, nagy valószínűséggel a zajokkal is hadilábon állnak. Persze, akadnak olyanok, általában az extrovertált emberek, akik kiválóan érzik magukat a hangok, zörejek okozta káoszban, de a más személyiségjegyekkel bíró emberek számára a csend gyakran olyan gyógyszerként szolgál, amely segít feltöltekezni, koncentrálni – és lehiggadni.

 

Mély levegő

Soha ne büntessük meg a gyereket, amikor dühösek vagyunk. Összebalhéztak a testvérek? Szeparáljuk el őket, és menjünk ki az udvarra/erkélyre/folyosóra/akárhova, és lélegezzünk mélyeket. Vagy zárjuk magunkra a szobánk ajtaját, feküdjünk hanyatt, és koncentráljunk a légvételünkre. Vagy meneküljünk le a pincébe, s úgy tegyük ugyanezt. Vagy hallgassunk zenét, miközben oxigénnel látjuk el stresszel felpumpált szervezetünket. Bármi. Csak nyugodjunk meg, mielőtt ítéletet hirdetünk…

 

 

Saját idő

Hát, erre sokszor csak reggel van módunk, így keljünk fel mindenkinél korábban, amikor még nyugi van a lakásban vagy a házban, és csináljuk azt, amihez kedvünk van. Ha olyanunk van, üljünk fél órán keresztül a lépcsőn a kávés bögrével a kezünkben, és csak bambuljunk. Vagy olvassuk el a híreket. Vagy áztassunk lábat. Jógázzunk. Vagy akármi – csak az a fontos, hogy legyen kedvünk ehhez a saját időhöz, ami majd sokkal magassabbra tolja a belső ingerküszöböt annál, amikor arra kelünk, hogy már mindenki a fejünkön ugrál.

Kell egy hobbi

Írok, tehát vagyok. Sütök, főzök, horgolok, blogot vezetek, papírlámpákat gyártok, sportolok, facsigát faragok – tehát vagyok. Ha nincs, akkor keresni kell valamit, ami feltölt minket, és a gyerek testi-lelki jóllétén kívül is ellát minket célokkal. Szenteljük magunkat magunknak.

 

 

Mérlegeljünk

Vagyis ne akadjunk fenn minden apróságon. Azt innen nem tudjuk megmondani, hogy önöknél hol a határ kis és nagy jelentőségű dolgok között, de az biztos, hogy vannak olyan szülők, akik gyerekük minden megmozdulását “menedzselni” szeretnék. Lőjünk ki az űrbe néhányat az aggodalmaink és a stresszfaktoraink közül, azokat pláne, amelyek a gyerekkel való vitatkozásba sodornának minket.

Legyünk nagyvonalúak

Este van, este van, a gyerek a kádban, és azzal szórakozik, hogy vízköpőt játszik a fürdővízzel. Lesz baja? Nem. Később fog ágyba kerülni? Igen. Hosszú távon ez hatással lesz az életére? Nem. Akkor tessék tovább lépni, nincs itt semmi látni (idegeskedni)való!


Tiszta udvar, nyugodt szülő

Amikor bepipulunk, az így keletkezett stressz ösztönösen harckészültségbe helyezi a testünket, felkészítve azt a rövidesen bekövetkező harcra… Használjuk ki ezt a pluszenergiát, és fordítsuk olyan házimunka elvégzésére, amelyet normál körülmények között a hátunk közepére (sem) kívánunk, és halogatunk már vagy két hete. Miközben elszántan vakarjuk a csempét, az agyunk simán el tud indulni azon az úton, ami a konfliktus viszonylag békés és/vagy kreatív megoldásához vezet, nem beszélve arról, hogy milyen büszkék leszünk magunkra a nemszeretem meló elvégzése után.

 

 

Lassítsunk

Néha nem is a gyerekkel van a baj, hanem velünk, akik elveszünk a tennivalók egymás utánjában, és még nem fejeztük be az egyik tevékenységet, máris a feladatlista következő tétele lebeg a szemünk előtt. Ez a helyzet klasszikusan a puskaporos hordóra hajaz, amit aztán a gyerekünk rosszul megválasztott mondata/cselekedete úgy robbant fel, hogy mindannyiunkat padlóra küld a detonáció. Ritkítsunk azon a listán, és hagyjunk rést az üresjáratoknak – és a felbosszantó helyzeteknek.
 

Őrüljünk meg!

És tegyünk valami szokatlan és váratlan dolgot. Táncoljunk. Énekeljünk. Rugdossunk köveket, hajigáljunk fadarabokat. Olvassunk vicceket, legyen egy tárunk olyan képekből, film- vagy kabaré részletekből, amelyek nevetésre ingerelnek. Foglalkozzunk a dolgokkal később, amikor mindenki lehiggad.

 

 

A szabály –  az szabály

Legyen házirendünk, és tapasszuk a hűtő ajtajára. Vagy bárhova, ahol mindenki számára látható. Ha valami gáz van, meg tudjuk mutatni: fiam, ezennel megszegted a család 2. számú szabályát, és így máris nem tűnik úgy, hogy saját magunk miatt pattogunk, hanem egy közösség érdekeit érvényesítjük. Arra azért ügyeljünk, hogy ne legyen túl sok pontja ennek a házirendnek, mert a gyerek kísérletező és fejlődő lény, ahhoz, hogy harmonikus személyiség váljon belőle, szüksége van mozgástérre.

Hálaadás

Nem, nem az amerikai pulykás vacsorára gondolunk, hanem arra, hogy amikor utódunk éppen a legrosszabbat készül kihozni belőlünk, akkor gondoljunk éppen rá… Hogy milyen volt, amikor megszületett, amikor lepisilte a nagynénit, vagy más, emlékezetes és vicces dolgokat művelt. Emlékeztessük magunkat arra, hogy az életünk nem csupa bosszantó momentumból áll össze, hanem a kirakósnak vannak kifejezetten örömteli darabjai is. Ha képesek vagyunk abban a percben erre, öleljük is meg a kis gézengúzt, és az érintéssel felturbózott emlékezésnek meglesz a maga nyugtató hatása.

 

2014 július 15. Kölöknet

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás