CsaládKonfliktusVálás

Közös szülői felügyeleti jog - 4

Elhelyezésről vagy felügyeletről döntünk váláskor?

A bíróságoknak nem feladata, és sem ideje, sem megfelelő végzettsége nincs ahhoz, hogy egy érzelmileg-indulatilag felfűtött párral hosszasan elbeszélgetve olyan helyzetbe hozza őket, mely alkalmassá teszi a férfit és a nőt a párbeszédre, egymás meghallgatására, elfogadásra, kompromisszumra, toleranciára. Cikksorozatunk negyedik, befejező része. 

A feladat adott …

Kíváncsi lennék, hogy az utca emberét megállítva és megkérdezve, hallottak-e a közös szülői felügyeleti jog intézményéről, és tudják-e valójában, hogy az mit jelent hányan válaszolnának igennel?! Azt gyanítom, elenyésző számot kapnánk. Az emberek zöme a mai napig nem is tud arról, hogy ilyen lehetőség is van, az általánosan elfogadott gyermekelhelyezés – szülői felügyeleti jog szünetelés, gyermektartás és kapcsolattartás mellett.
Tegyük ismertté a felek előtt, hogy miből választhatnak, és segítsük őket annak realizálásában akár jogi képviselőként, akár bíróként, akár a családjoggal foglalkozó más szakemberként. 

A közös szülői felügyeleti jogról szóló négyrészes sorozatunk egyben is letölthető innen.

Törvényünk nem írja ugyan elő, hogy a közös szülői felügyeleti jogban és egyidejűleg a gyermekelhelyezésben való döntés mellett pontos rögzítésre szorulna annak részletes tartalma, a 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 1. §-a azonban rögzíti, hogy közös szülői felügyelet iránti kérelem esetén a kérelemben nyilatkozni kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyelet gyakorlása során a felek, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására. Ennek funkciója annyi, hogy tükrözi a felek tényleges szándékát, hogy nem csak egy levegőben lógó hangzatos szlogent tesznek magukévá, hanem komoly szándék vezérli őket.

You can do it. Meg tudod csinálni, képes vagy rá – hangzik az amerikai szlogen. A magyarságra jellemző általános pesszimizmust cseréljük fel kicsit ezzel a mondással, biztosan előbbre visz bennünket mind szülőként, mind a jogszolgáltató hatalom részeként. 

Természetesen lehetetlen olyan kérelmet előterjeszteni, mely az életükben adódó minden körülményre megoldást kínál, legfeljebb a fő irányokat jelölheti ki (pl.: mikor melyik szülőnél tartózkodik a gyerek, ki-milyen módon járul hozzá a tartással felmerülő költségekhez, stb.). A részletes szabályozás egyébként véleményem szerint nem is feltétele annak, hogy a szülők kérelmére a bíróság a közös szülői felügyeleti jogot elrendelje, vagy az erre vonatkozó egyezséget jóváhagyja. Mindenesetre kiindulópontként célszerű lehet annak rögzítése, amit mindkét fél nélkülözhetetlennek talál a későbbi együttműködés sikerében bízva. És ha még ez is kevésnek bizonyul a széles körben való elterjedéshez, hát igazítsuk tovább a jogszabályt a gyermek, a szülők, a család érdekében.

Megfontolandó lenne a törvény aszerinti módosítása, hogy minden olyan esetben (nem csak a közös szülői felügyeleti jog fenntartásakor), amikor a gyermek további sorsáról kell dönteni, - függetlenül attól, hogy felbontják-e házasságukat a felek vagy sem -, kötelező legyen a mediációs eljárás igénybe vétele. Mintegy a keresetindítás feltételeként a kérelmező csatoljon igazolást arról, hogy a felek adott mediátor irányításával mediációs eljárást vettek igénybe. Amennyiben pedig ezt igazolni nem tudják, úgy ez a kereset elutasítását vonná maga után.
Erre azért van szükség, mert a bíróságoknak nem feladata, és sem ideje, sem megfelelő végzettsége nincs ahhoz, hogy egy érzelmileg-indulatilag felfűtött párral hosszasan elbeszélgetve olyan helyzetbe hozza őket, mely alkalmassá teszi a férfit és a nőt a párbeszédre, egymás meghallgatására, elfogadásra, kompromisszumra, toleranciára.
Természetesen ennek részletes kidolgozása hosszas és alapos előkészítő munkát igényel, de nyilvánvalóan megéri a fáradságot.


Van egy álmom…

I have a dream – mondja Martin Luther King.
Ma még sokakban mosolyt fakaszthat az az elérhetetlennek tűnő gondolat, hogy a családjoghoz fűződő szabályok az alapelvek szerint ténylegesen is az egyenjogúság, a család védelme felé mozduljanak. Ekként a szülők vitája, válása esetén az általános szabály és követelmény a gyermekek tekintetében az lenne, hogy a továbbiakban is kötelesek közösen gyakorolni szülői felügyeleti jogaikat és kötelességeiket, és csak kivételes esetben lehetne visszatérni a „hagyományos” megoldáshoz, amikor is a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg a szülői felügyeleti jogosítványok is e szülőre hárulnának, a másik szülő felügyeleti jogai pedig szünetelőbe mennének át.
E kivételes eset merülhetne fel például akkor, amikor a két, a szülői feladatok ellátására egyformán alkalmas szülő valamelyike nem tud a másikkal együttműködni a közös szülői felügyeleti jog kapcsán, folyamatos feszültségben tartva ezzel családját, főként a gyermekét. Ez esetben azonban a bíróságoknak a közös szülői felügyeleti jog megszüntetése során vizsgálnia kellene, hogy melyik szülő okán nem képes betölteni a közös szülői felügyeleti jog a funkcióját, ki az, aki nem tudja gyermeke érdekét saját érzelmei, indulatai elé helyezni, és csak saját valós vagy vélt sérelmei által indukált cselekvésre képes. Természetesen ez a terhére értékelendő lenne a gyermekelhelyezésről való döntésnél.
Azt gondolom, hogy amennyiben a jogszabályváltozások ebbe az irányba mozdulnának el, az nagyobb ösztönzést is nyújtana a feleknek arra, hogy megpróbáljanak eleget tenni a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok követelményének, hiszen egyikőjük sem szeretne adott esetben kedvezőtlen pozícióba kerülni egy közös szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló perben.

Ne feledjük! A történelem során mindig voltak olyan elképzelések, melyek előrébb mutattak koruknál, és bármilyen hitetetlennek is tűntek akkor, később valóra váltak, majd idővel ezeken is túllépett az idő. Title


2012 január 23. dr. Várkonyi Barbara

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás