CsaládKonfliktusPárkapcsolat

Ne fukarkodjunk a dicsérettel!

Tél van, hideg, a munkahelyen áll a bál, szegény embert még az ág is, szóval: itt az ideje, hogy egyik barátnőnkkel beüljünk egy hangulatos kávézóba, és lelket öntsünk egymásba. Megbeszéljük: ha törik, ha szakad, csütörtök este a miénk, addig van még három nap, csak eltelik valahogy (jól látjuk, mostanság akármelyik oldalról is nézzük, még a kedvenc poharunk is üres félig, pedig sokszor volt már tele).

Igen ám, de menetközben valami történt: a szokásos keddi megbeszélésen az osztályvezető mindenki füle hallatára megdicsér, remek munkaerőnek nevez, és amikor bravúros körmondatokban ecseteli kitűnő szervezőképességünket, már-már gyanút fogunk, valóban nekünk szól-e a sok jó.

Nagyon úgy tűnik, igen, és ami ennél fontosabb: magunk sem értjük, de szélsebesen eltelik a délután, szerdára mintha az ügyfelek is megemberelték volna magukat, csütörtökön pedig még a régóta halogatott Excel-táblát is pikk-pakk megcsináljuk. Hmm, talán mégsem légből kapott, amit a főnök mond!

Nos, nem más áll a háttérben, mint a Pygmalion-effektus. A jelenség George Bernard Shaw 1912-ben írt drámája után kapta a nevét (Chang, J., 2011), és egyfajta önbeteljesítő jóslatot értünk alatta: egész egyszerűen elkezdünk úgy viselkedni, ahogyan azt elvárják tőlünk. És persze ez a felnőttek mellett a gyerekekre éppúgy érvényes.

megyeri zsuzsa dóra

Pszichológus, a nagy sikerű Párban szép című párkapcsolati kézikönyv szerzője

Rosenthal és Jacobson (1968, idézi Pintrich és Schunk, 1996) klasszikus vizsgálatában azt nézte meg, mi történik akkor, ha egy iskola tanárainak év elején néhány diákról azt állítják, hogy egy fontos felmérésben ők bizonyultak a legjobbnak, igazi lángelmék (valójában véletlenszerűen választották ki a gyerekeket).

Ennek megfelelően az oktatók pozitív elvárásokat fogalmaztak meg a kiemelt tanulók felé, és a hatás – ahogyan az sejthető volt – nem is maradt el: év végére javultak az osztályzataik.

Az, hogy mekkora erő van az elvárásokban, nem lehet elégszer hangsúlyozni, és talán mondanunk sem kell: nem csak akkor érdemes a fentieket észben tartani, ha történetesen pedagógusként dolgozunk, és jobb teljesítményre akarjuk sarkallni a diákokat.

Ugyanígy működik a saját családunkban, a saját gyermekünknél – ha ügyetlennek gondoljuk, és így is állunk hozzá, ne csodálkozzunk, ha folyton kiejti majd a kezéből a kakaós bögréjét, vagy épp kétségbe esve próbálja összeilleszteni a kirakó darabjait, de az mégsem sikerül. Ha viszont dicsérjük, bátorítjuk, szeretettel neveljük, ennek megfelelően fog viselkedni: okosan-ügyesen-kedvesen. Ugye legtöbben az utóbbira szavazunk?

Megyeri Zsuzsa Dóra

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Chang, J. (2011). A Case Study of the Pygmalion Effect: Teacher Expectations and Student Achievement, International Education Studies, Vol 4, No 1, 198-201
Pintrich, P. R., & Schunk, D. H. (1996). Motivation in education: Theory, research and applications. Prentice Hall, Englwood Cliffs, NJ

 

Ha tetszett a cikk további hasonló történeteket és kutatásokat találhatnak a Párban szép című könyvben.

Kövessen minket a Facebookon!

2012 december 22. Megyeri Zsuzsa Dóra

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás