CsaládKonfliktus

Családi életciklusok

Mi sem természetesebb, mint hogy egy család élete az idők folyamán változik. Nyilvánvaló, hogy másképp viselkedünk kamasz gyermekünkkel, mint egy újszülöttel, s hogy másképp néz ki egy családi ebéd a kisiskolás gyermekekkel, s másképp a felnőtt, fészekből kirepült lányunk vagy fiúnk családjával. Milyen lehetőségeket s milyen nehézségeket tartogatnak számunkra a különböző családi életciklusok?

A családi életciklusok a család fejlődését kísérik nyomon, az új család keletkezésétől (párválasztás) az életút végéig. Amikor családi életciklusról beszélünk, nemcsak az egyént tartjuk szem előtt, de a vele vérségi kapcsolatban álló (szülői, gyermeki) generáció élethelyzetét is. A generációk összefüggésében a következő családi életciklusokról beszélhetünk:

Újonnan házasodott pár családja

Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-, kulturális elvárásoknak kell megfelelni; azonosulni kell a felnőtt lét elemeivel. A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz. Meg kell tanulni az igényeket kifejezni, az életritmust, életmódot, szokásokat, hagyományokat egyeztetni. Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.

Nehézségek

Egymás családjának megismerése, elfogadása, az egészséges és optimális távolság kialakítása gyakran sok nehézséggel, vitával jár. Hiszen ezek a változások érintik a szülőket is; a fiatal kiválása a családból, a szülők magukra maradása további problémákat hozhat a felszínre. Lehetséges, hogy mindez leválási problémák formájában jelentkezik – vagyis a fiatalok túlságosan benne maradnak az eredeti, gyermekkori családban; vagy épp ellenkezőleg, a szülők kezdenek el túlzott befolyást gyakorolni az önálló életet kezdő új pár életében. További nehézséget okozhat a férfi-, női-, szülői szerep „megoldása”, hiszen ezekhez a szerepekhez, a családok szétforgácsolódásával, egyre gyakrabban hiányzik a modell. Az összhang kialakításához elengedhetetlenül szükséges a bizalom, az intimitás, a fontos kérdésekben való egyetértés.

A gyermeket váró család és az újszülött megérkezése

A családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet; ilyen a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, és/vagy a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.

Nehézségek

A szülést követő időszakban a kismamánál hosszabb-rövidebb ideig tartó depressziós állapot fordulhat elő. Fontos az anya támogatása, hiszen lelkiállapota meghatározza, hogy hogyan tud anyaként gyermeke felé fordulni ebben a rendkívül fontos időszakban, ami megalapozza kettőjük egész életre kiható kapcsolatát, és a baba további érzelmi fejlődését.

Az első életév – a korai anya-gyermek kapcsolat

A gyermek későbbi életére nézve kiemelkedő fontosságú időszak. Ez alatt gyűjti be a csecsemő a tapasztalatait a külvilágról, s ideális esetben kialakul benne az úgynevezett „ősbizalom”: vagyis az az alapvető érzés, hogy a világ jó. Ennek alapja az a tapasztalat, hogy az anya megfelelően reagál az igényeire: ha jelez, hogy baj van, érkezik a segítség. Ez a biztonságérzet az ősbizalom alapja, s ez a feltétele annak, hogy a kicsi nagyobb önállósággal kísérletezzen a második életévében.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://kn.pixelszabaszat.hu/files/86_baba_2_cikkbe.jpg”.

Nehézségek

Gyakran előfordul, hogy az anyát nagyon lekötik a szülői feladatok, és az apa kiszorul a családból. A szülés után gyakran lehetnek átmeneti vagy tartós szexuális problémák. A pár számára ennek az életszakasznak fontos feladata, hogy átalakítsák a kétszemélyes családot háromszemélyessé, úgy, hogy a párkapcsolatuk se sérüljön.

Kisgyermekes család

Az 1-3 éves gyermek hatalom iránti vágya erősödik; szeretné minél inkább ő irányítani és kontrollálni a dolgokat. Ha a szülők az önállóság (autonómia) érzését és igényét támogatják gyermekükben, megtanulja szabályozni az indulatait és értékelni a saját teljesítményét. A túlféltés, túlkorlátozás a saját képességeiben való kételkedéshez vezethet. Ugyanakkor nyilván sok mindenre nem képes még, ezért vigyázni kell rá; nagyon fontos a helyes arány megtalálása, hogy miközben a bajtól óvjuk, ne sérüljön az önbecsülése sem.

Nehézségek

A férj-feleség kapcsolat erre az időszakra gyakran erősen megterhelődik. Az anya érezheti úgy, hogy számára beszűkült a világ; félhet a kiszolgáltatottságtól, munkahelyének elvesztésétől, újabb testvér érkezésétől. Az apa szerepe fokozódhat, hiszen ő a családfenntartó, a kapocs a külvilág felé. De fontos, hogy valóban kapocs legyen, hiszen ha nem hangolják össze a szükségleteiket, az anya úgy élheti meg, hogy az apa „kinti” szerepvállalása csak fokozza az ő bezártságát. Az idősebb generáció jó esetben kiválóan megtalálja a szerepét, hiszen a nagyszülőség vagy dédszülőség kevesebb felelősséggel és nagyobb élvezettel jár. Azonban, ha ezt a szerepet nem sikerül eltalálni, és túlságosan megnő a befolyás az eredeti család részéről, kialakulhat például a „feleség-anyós viszály”.

Óvodáskorú gyermek a családban

A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek. A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása. Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.

Nehézségek

A gyermek óvodába íratásával az anya élethelyzete megváltozik. Esetleges munkába állása kettős érzés: szoronghat attól, hogy lehet-e egyszerre jó anya és megfelelő munkaerő; a szerepkonfliktus mindenképpen átmeneti nehézségeket, megoldandó feladatot jelent.

Az apát ugyanebből a változásból fakadóan presztízsveszteség éri: a gyes alatt a hagyományos családi szereposztásban ő volt a családfenntartó, „automatikusan” ő volt a családfő; az anya munkába állásával ez a kiváltságos helyzet megszűnik.

A házastársi kapcsolat is megváltozik; érzelmileg megterhelődik, hiszen kevesebb idő jut egymásra. A feleség munkahelyi elfoglaltságai miatt osztozni kell a háztartási, gyermeknevelési feladatokon; a nyílt konfliktusok szaporodnak.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://kn.pixelszabaszat.hu/files/76_nagypapa_cikkbe.jpg”.

Ebben a helyzetben szinte törvényszerű, hogy a nagyszülők feladatai nőnek, így az eredeti család befolyása is növekszik; az ismert veszélyekkel együtt.

Kisiskolásokat nevelő család

A kisiskolás gyermek kapcsolata a felnőttekkel szoros, hiszen „fejlődési feladata” a teljesítménnyel kapcsolatos készségek fejlődése, vagyis a nagyobb alkalmazkodás, a kötelezettségek vállalása, a teljesítmény igénye, a feladattudat, a saját teljesítmény kritikus értékelése. Olyan, a társadalom számára fontos készségeket gyakorol, mint a felelősségválallás, a másokkal való együttműködés. Ha ezeken a területeken sikeres, kialakul benne a „kompetencia” érzése, sikertelenség esetén pedig kisebbrendűség-érzés, önbizalomhiány jelenhet meg.

Nehézségek

A szülők feladatai egyre nőnek. A gyerekekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése mind nagyobb anyagi és „logisztikai” megterheléssel jár. Gyakran nehéz összeegyeztetni, hogy melyik gyereket-mikor-ki hozza-vigye; lehetséges, hogy az egyik, vagy mindkét szülő igazságtalannak érzi a munkamegosztást. A nagy terhelés önmagában is feszültségforrás lehet. Az ebben az életkorban jellemző testvér-rivalizáció súlyosbíthatja a család nehézségeit.

10-12 éves „kiskamasz” a családban

A 10-12 éves gyermekek leginkább azonos nemű kortársaikkal, elkülönülten szeretnek lenni. A kiskamasz szemtelenebb a felnőttekkel, keresi a saját identitását. Miközben változatlanul szüksége van a szülői szeretetre, viselkedésében, választásaiban egyre erőteljesebben érvényesül a kortárs-hatás. Az a „becsapós” helyzet áll elő, hogy a kiskamasznak, identitása próbálgatásához, nagyon nagy szüksége van a szülő nyújtotta érzelmi biztonságra, ám ezt viselkedésével gyakran nem mutatja, s ezzel „sikerül” is a szülőket félrevezetni...

Nehézségek

:

A családi fejlődés szakaszai

Az életút-spirál azt szimbolizálja, ahogyan a különböző generációk életeseményei összekapcsolódnak. Bővebben...

Ebben az időszakban a szülők saját életükben a legproduktívabb időszakukat élik. A karrier, az egyéni érvényesülés, az új lehetőségek megvalósítása néha fontosabb számukra a közös, családi érdekeknél. Kevesebb idő jut a gyerekekre is, s ezt ők tanulási, magatartási problémákkal vissza is jelzik. Előfordul egyik vagy mindkét szülő részéről a problémás gyerektől való eltávolodás, „bezzeg-testvér” kreálása a külvilág, a nagyszülők felé.

A serdülőt nevelő család

A serdülőkori fejlődés során a fiatalnak három fontos fejlődési feladatot kell megoldani. Az első az érzelmi függetlenedés a családtól és családon kívüli kapcsolatok létesítése; a második a felnőtt ember társadalmi szerepével való azonosulás és a felnőtt identitás kialakítása; a harmadik pedig a felnőtt szexuális szerep vállalása, vagyis a nemi identitással való azonosulás és végeredményben a heteroszexuális párválasztás.

Ez az időszak a szülő-gyermek kapcsolat próbaköve. Sok konfliktus árán alakul át a régi egyensúly, s alakul ki egy új működésmód a családban.

Nehézségek

A serdülőkor a szülők és gyermekeik számára is az egyik legnehezebb időszak. Nem mindig sikerül a közös nyelv kialakítása, a szabályok rugalmas változtatása, egymás érzelmeinek, indulatainak tolerálása. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját önképét, szükséges, hogy valamilyen módon elhatárolódjon a családjától. Egyre kritikusabbá válik a szüleivel szemben, egyre feltűnőbben jelzi viselkedésével, öltözködésével, beszédstílusával a különböző kortárscsoportokhoz való tartozását. Ugyanakkor szüksége van a biztos érzelmi háttérre. Ez a legtöbb, amit a szülő ilyenkor megadhat, és bíznia kell abban, hogy a gyerekével kialakított kapcsolatba eddig befektetett energia nem vész el hosszú távon, és működni fog, ha átvészelik ezt a nehéz időszakot. Sokat segít, ha ilyenkor bele tudják képzelni magukat a másik helyébe, vagy a szülő felidézi magában azt az időt, amikor ő volt ebben a korban. Átgondolja, hogy milyen nehézségei, örömei voltak, ki és mivel, hogyan tudott segíteni neki problémái megoldásában.

:

Van segítség!

A párkapcsolati tréning a különböző életszakaszokban levő párok tapasztalatcseréjét, így az új életszakaszra, az életciklus-váltásra való felkészülést teszi lehetővé a résztvevők számára, a szülőcsoport pedig a serdülőkorú gyermekeket nevelő szülőknek segít a nehéz időszak problémáinak kezelésében.

 

 

Magukra maradó, még aktív szülők családja

Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.

Nehézségek

Sok házasságban a szülői szerep helyén űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat kiüresedése nyilvánvalóvá válik. Emellett erre az életszakaszra tehetők a változó korral együtt járó testi-lelki megpróbáltatások, és ennek az időszaknak a jellemzője a visszatekintés is. A szembesülés az eddig elért eredményekkel a gyermeknevelés, a karrier, az anyagi javak, a párkapcsolat terén gyakran krízissel, úgynevezett integritásválsággal jár.

Ez az életszakasz új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől: az anyós, após, nagymama, nagypapa szerepek elfogadásánál, átélésénél meghatározó, hogy mennyire várták, mennyire készültek rá. Fontos az is, hogy az ő szüleik körében milyen példát láttak, s hogy gyermekük választottjával mennyire vannak megelégedve.

Inaktív, idős házaspár családja

A nyugdíjba vonulás az élet egyik legnagyobb „szerepredukciója”. Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában. A békés időskort több tényező segítheti, a gyermekkori történésektől a szülő-gyermek kapcsolaton át a sikeres szülői, szakmai életútig.

A házastársi kapcsolatban az időskor a megnyugvás, újraközeledés időszaka. Néhol ismét szimbiotikus, erős kötődés alakulhat ki.

Nehézségek

A nyugdíjba vonulással járó szerepredukció gyakran önértékelési problémákhoz, identitásválsághoz vezet, ami a mentális állapot romlását, pszichoszomatikus tüneteket, betegségek kialakulását vonhatja maga után.

Olyan típusú úgynevezett „szeparációs félelmek” is megjelenhetnek, mint gyermekkorban, amikor az anya eltávolodását éltük meg feldolgozhatalan élményként.

2008 április 22. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás