Család

Minden mindennel összefügg!

Kommunikáció a családban

Minden emberi kapcsolat alapja a kommunikáció. Mondanivalónkat, gondolatainkat, érzéseinket, a szavak mellett egész lényünkkel közvetítjük. Amikor két vagy több ember beszélget egymással, messziről láthatóvá válik a kapcsolatuk minősége, intenzitása, hangulata. Ez a kép elárulja, hogy régi ismerősök, esetleg rokonok-e, vagy csak felszínesen ismerik egymást, s hogy barátságosak vagy ellenségesek egymással.

A kommunikáció határozza meg kapcsolataink minőségét és fejlődését. Általa közvetítjük gondolatainkat, érzéseinket, tudatos vagy tudattalan vágyainkat. Akkor is kommunikálunk, ha nem beszélünk. Akkor is, ha nem akarunk. Akkor is, ha hallgatunk. A hallgatás azt üzeni, hogy haragszom rád, vagy hogy nem méltatlak válaszra, vagy hogy megbántottál... Öltözködésünkkel, környezetünk berendezésével, gesztusainkkal, arckifejezésünkkel, testtartásunkkal, hangszínünkkel akaratlanul is küldünk üzeneteket egymásnak. Például egy kihívó viselet bátoríthatja az ellenkező neműek közeledését, míg a távolságtartó, merev, zárt testtartás távol tartja az embereket.

Tartalmi és kapcsolati üzenet

A kommunikációnak mindig több jelentése, több szintje van. Amit mondunk, az a tartalmi üzenet; ám a kapcsolat szempontjából fontosabb a „hogyan”; ebben rejlik az úgynevezett kapcsolati üzenet, amely a beszélgető felek viszonyára, a kapcsolat minőségére vonatkozik. A viszony meghatározása különféle kommunikációs jelzésekkel történhet:

Burkolt kéréssel, elvárással, felszólítással – „Ugye, értem jössz délután?”
Közeledés vagy távolodás érzékeltetésével, amelyekkel mindkét fél alakíthatja a kapcsolatot – „Örömmel megyek!”; vagy ellenkezőleg: „Nincs kedvem hozzá! Jobb dolgom is van ennél!”
Minden hangsúlynak, gesztusnak, hangszínnek kapcsolatformáló jelentősége van; ez a kommunikáció kapcsolati szintje, a kapcsolati üzenet. Ha a kapcsolat bizonytalan, ezekből a metakommunikációs jelekből következtetünk a másik viszonyulására – „Hogy lehetsz ilyen fölényes velem! Neked nem számítok?”

A többszintű kommunikáció gyakran félreérthető; ha pusztán az információra válaszolunk az érzelmi mondanivaló helyett, a valódi fájdalmak, érzelmi igények rejtve maradnak. Gyakran hangzik el például az alábbi beszélgetés esténként, párok között: „Miért nem fekszel már le időben?” „Nem vagyok fáradt.” Ebben a beszélgetésben az első szereplő a társa közelségére vágyik, de a szavaival nem ezt mondja. A párja pedig az „időben lefeküdni” közlésre reagál, s nem a közelség igényére. Párok, családtagok között akkor lesz eredményes a kommunikáció, ha megértjük a kapcsolati üzenetet. Nyilván könnyebb dolgunk van a megértéssel, ha az igazi érzések megjelennek a kommunikációban, és sikerül a valódi igényeket megfogalmazni: „Szeretném, ha mellettem, a közelemben lennél!” „Jól esik, hogy ezt mondod.”

A kommunikációs zavarok összetevői

Személyiségünk különbözősége
Értékrendünk, gondolkodásmódunk, élményeink, ismeretségi- és érdeklődési körünk, az eredeti (származási) családban tanult kifejezési minták (halkan, hangosan, bőbeszédűen, szűkszavúan stb.) eltérései

Más módon, más csatornán keresztül kommunikálunk
A szeretet kifejezésének számtalan módja van. A szóbeli megnyilvánulásokon kívül van, aki érintéssel, ajándékokkal, társa felé irányuló figyelemmel, együtt töltött intenzív idővel fejezi ki szerelmét, szeretetét. Ha a szeretet kifejezésének csatornái eltérnek egymástól, nem veszik észre társuk szeretet-megnyilvánulásait, s kölcsönösen szeretetlenséggel vádolják egymást (a férfi részéről figyelmesség, s nagy, önkéntes áldozat, hogy bevásárolni kíséri a szerelmét – ne az asszony cipekedjen; de a nő boldogtalan, mert virágra vágyna...).

Kommunikációt akadályozó magatartási minták
Vádló, okoskodó, mellébeszélő, bármilyen áron békét teremtő, előítéletes magatartás, melyek mind akadályozzák a problémák érdemi megbeszélését.

Hiteltelenség
Ha a kimondott szó és az azt kísérő nem-verbális jelzések nincsenek szinkronban egymással, (sőt gyakran kifejezetten ellentétes jelzésekkel bírnak). A szóban és magatartásban küldött üzenetek lehetnek egyértelműek, de lehetnek egymással ellentétesek is. Amikor a beszélő szavai és magatartása nem egyeznek meg egymással, inkább a nem-verbális üzenetnek hiszünk; például nem érezzük meggyőzőnek beszélgetőtársunkat, ha lopva az órájára pislogva, türelmetlenül dobolva a lábával, fejünk felett átnézve azt mondja: „Figyelek rád”..., de magunk is könnyen kerülhetünk hasonló szerepbe, ha például egy nehéz találkozó elébe nézve színtelen hangon próbáljuk elhitetni az érkezővel: „Alig vártalak.”

„Feladó nélküli” üzenetek
Mindnyájunknak ismerősek lehetnek az efféle mondatok: „Az ember szeretne nyugodtan hazajönni...”; „Mindenkinek joga van egy kis pihenésre...” stb.

Címzett nélküli” üzenetek
Hasonlóan gyakran fordul elő, hogy kérésünket, üzenetünket nem valaki felé irányítjuk, csak úgy „bele a levegőbe” fogalmazzuk meg: „Valaki nem veszi észre, hogy...” „Be kellene már csukni az ablakot...”

Kommunikáció másokon keresztül
A mondandónkat nem a címzettel közöljük, hanem egy harmadik személlyel; s mindezt gyakran úgy tesszük, hogy a címzett is hallja...: „Mondd meg anyádnak...”, „Mondd meg a fiadnak...” (aki mellesleg az én fiam is...)

A probléma kiszolgáltatása külső személynek
Párok között előfordul, hogy a köztük lévő konfliktust nem egymással, hanem egy baráttal, barátnővel vagy a szülőkkel beszélik meg; az ilyen közeli kapcsolat bevonása azért okoz problémát, mert így kiszolgáltatják egymást, ami árt a kapcsolatnak.

Elbeszélés egymás mellett
Mindenki mondja a magáét, s nem jutnak el egymás problémáinak, igényeinek megértéséhez.

Egyenlőtlen erőviszonyok a kommunikációban
A kommunikáció lehet egyenrangú, vagy egyenlőtlen. A konfliktust általában az egyik fél által okozott aránytalanság okozza a másik fél kárára (nem hallgatja meg, mindent jobban tud, elhallgat előle mindkettejüket érintő információkat stb.)

Mindezek akadályozzák az intim kapcsolat kialakulását és a valódi konfliktusmegoldást. A kommunikációnk akkor lesz eredményes, ha sikerül kiküszöbölni a fenti hibákat, vagyis: Ha nyíltak, őszinték, egyértelműek, hitelesek vagyunk. Ha érzéseinket vállaljuk, kifejezzük, és figyelünk a beszélgetőtársunkra; mondanivalójának tartalmi és kapcsolati üzenetére egyaránt.

A családterápiás, párterápiás alkalmakon sokféle módszer segíti az egyenrangú, minden családtagot arányosan meghallgató, érzelmeket többféle módon kifejező és megértő kommunikáció fejlődését.

2008 április 22. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás