Család

Így mentsd meg a házasságod: ha nem is könnyen és gyorsan, de szórakoztatóan!

A házasságban és az év végi bizonyítványban van valami közös. Konkrétan az, hogy ha beüt egy kisebb-nagyobb katasztrófa bármelyikben, az nem a pillanat hozadéka, hanem egy olyan hosszú folyamat eredménye, amelyben nem egy felelős van, hanem legalább kettő, de olykor több is. Ne várjuk meg a bukást: cselekedjünk!

Amikor a szerkesztőségin elhangzott a kérdés, hogy van-e valami cikkem a Valentin-nappal kapcsolatban, a kelleténél kissé hangosabb és határozottabb NEM! volt a válasz. Nem, nem dőlünk be a szíves dilinek, úgyis kimaxolják a kérdést minden szinten. "Semmi párkapcsolatos...?" – folyt tovább az óvatos próbálkozás, és akkor eszembe jutott a meghívó...

Este már a Nagymező utcában találtam magam. Megnyomtam a megfelelő gombot, és az e-mailben érkezett utasítás szerint átvágtam az udvaron. Belépve az épületbe egy kisebb, márványpadlós palotában találtam magam... Mi ez? Vagyis mi lehetett ez a titkos hely a vigalmi negyed szélén? Mint kiderült, annak idején istállóként szolgált, hogy akik lovasfogattal érkeznek színházba, varietébe, mulatóba, azoknak legyen hol parkolniunk... Mára már új funkciója van az épületnek: patadobogás helyett másfajta, lábak által keltett zajok uralják az egykori lovardát: tangóiskola működik benne.

Ha kimondjuk: tangó, akkor azonnal intenzív mozdulatok, felfűtött hangulat, továbbá derékből történő és egészen a padlóig tartó hátrahajlás jut eszünkbe róla. Egy olyan tánc, amely heves érzelmekről, szinte indulatos kapcsolatról árulkodik... Még játsszunk egy kicsit a képpel, aztán felejtsük el az egészet. A mi tangónk nem erről szól.

A mi tangónk nem egy tánc. A mi tangónk egyfajta kommunikáció férfi és nő között. A mi tangónknak nincsenek rögzített lépései, nem szükséges hozzá előképzettség, elég, ha valaki képesnek érzi magát arra, hogy zenére sétáljon... Ez a tangó rögtönzés eredménye: minden, ami megtörténik ott és akkor, csak abban a pillanatban érvényes.

Ez a tangó visszaterel az alapokhoz. Amikor a férfi férfi volt, és – nem nehéz kitalálni – a nő pedig nő. Olyan nő, aki elfogadja, hogy a párja irányít, a férfi pedig szívből jövő odafigyeléssel megvárja, míg partnere kész a következő mozdulatra. Csukott szemmel a legjobb csinálni: amikor a bőrünkön érezzük, mit szeretne a másik, és odaadással követjük minden mozdulatát. Mert bízunk benne. Mert hisszük, hogy döntésével a közös célt szolgálja. Nem kételkedünk, nem kritizálunk, nem irányítunk: hagyjuk magunkat...

Nagyon sok nő belemerevedett az irányító szerepébe, és az is jól látható, hogy a férfiak néha ugyan lázadoznak, de zsigeri lustaságuk és konfliktuskerülő attitűdjük miatt beletörődnek ebbe a felállásba. Ennek az lesz az eredménye, hogy a családban az anya a főnök, és nevel egy-két valós korú + 1 felnőtt gyereket. S noha a felelősséget szívesen áthárítják felnőni képtelen párjukra, valójában – mint a tangóhoz – ehhez is mindketten kellenek.

Vigyázat, a tangó megváltoztatja a személyiséget! Anekdota kering a fiús lányról és párjáról, a lányos fiúról. Hosszú idő kellett, mire a hölgyet le lehetett beszélni a "vezetésről", és amikor a srác megérezte a "hatalmát", azt, hogy a dolgok akár történhetnek úgy is, ahogyan ő szeretné, megtáltosodott, visszanyerte önbizalmát, és a kapcsolatot közös erővel felhúzták a szakadékból. Ehhez azonban az is kellett, hogy a nő pedig azt fogadja el, hogy a dolgok akkor is működhetnek, ha nem ő tartja kizárólagos kontroll alatt azokat.

Ajánlják ezt a tangót vezető beosztású asszonyoknak, akikre rádermedt a döntéshozó szerep, és noha kezd súlyos teherré válni ez a páncél, nem tudják, hogy lehetne megszabadulni tőle, legalábbis annyi időre, amíg a króm-üveg irodájukon kívül tartózkodnak.

Ajánlják ezt a tangót magukban bizonytalan férfiaknak, akik hetente egyszer mintegy két órán keresztül gyakorolhatják azt, milyen kockázatmentesen magabiztosnak lenni. Séta, lépés, hinta, forgás – minden sietség nélkül, pusztán (...) a zenére és a másikra koncentrálva...

Ez a tangó nem a közönségnek szól – nem is olyan látványos –, hanem a táncospárnak. A terapeuták a tánctanárok: az ő feladatuk korrigálni a mozdulatokat, kiszűrni azokat a dolgokat, amelyek megakadályozzák a kibontakozást. Sokan viszolyognak attól, hogy külső segítséget kérjenek megromlott házasságuk megreparálására: itt nem kell mélyre nyúló vallomásokat tenni és feladatokat végrehajtani: táncolni kell. Botlábbal, botfüllel, de táncolni.

A tangó lépései meghatározzák a viselkedést: a férfi kénytelen bevárni, míg a nő visszanyeri az egyensúlyát: amíg nem biztos a kiindulási helyzet, nem érdemes új lépésbe kezdeni, mert botladozás lesz belőle. Nem ismerős? És ha az kell, hogy a nő zárja a bokáját, akkor meg kell, hogy tegye, hiszen a férfi addig nem érzi meg, hogy biztonságos a pozíció. Oda-vissza referálnak a mozdulatok, anélkül, hogy egy szót is szólnánk. A szófukar férjek álma...

A tangóban fontos az egyensúly. Meg kell tartani állásban és mozgásban egyaránt. A lendületből meg kell találni a nyugvópontot, és biztos bázisként használni azt a továbbhaladáshoz – van mit tanulni a tangótól.

Valójában nem tudom, hogy lehetne elcipelni valakit (legyen az a férj vagy a feleség) egy tangóiskolába – elsőre is bizarr ötletnek tűnik, de amikor már ott van az ember, elkezd működni. No, nem elsőre, és nem is másodikra. Külső szemlélőként is úgy tűnt, vannak olyanok, akiknek sok leckére lesz szükségük, és nem is ahhoz, hogy az alaplépéseket – mert azok azért vannak – elsajátítsák, hanem ahhoz, hogy ne kritizálják a párjukat akkor, ha neki nem megy olyan gyorsan és/vagy jól, vagy hogy ne vegyék át az irányítást az első bizonytalan mozdulat után.

A tangó türelemre és odaadásra tanít. Olyan dolgokra, amelyek aztán az életben is hasznosnak tűnhetnek. Mert ahogy a zene, a mindennapok ritmusa is arra kényszerít minket, hogy ha már párok lettünk, együtt mozogjuk. És ezt az együttmozgást lehet szeretettel, harmóniával és bizalommal végezni, mint ahogy lehet tangózni is úgy, hogy balra-jobbra rángatjuk a másikat. Döntés kérdése, ki melyik oldalra áll.

De ha megszólal a zene – és a tangóhoz egy csodálatos zenei műfaj is tartozik –, egyszerűen lehetetlen, hogy valaki ugyanaz legyen, mint otthon: a zsörtölődő feleség, vagy a piszkálódó férj. Itt és most táncospárok, akik megpróbálnak valami csodálatosat közösen létrehozni.

Érdemes kipróbálni. 8 alkalom tangóterápia egy egész életre kihathat. Kezdő órák márciusban!


Köszönjük a cikk megírásához nyújtott segítséget Somogyi Eszter és Bicsár János tangótanároknak, valamint a Barrio del Tango táncklubnak.

Galéria kedvcsinálónak

 

 

2015 február 14. Módra Ildikó

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás