CsaládÉletszakaszokóvodás

Oviblog – Le a pelussal!-hadművelet

Nem egészen egy hónap múlva a fiam óvodás lesz, így lassan itt az ideje a szükséges holmik beszerzésének. 

Többek közt váltás ruhát, pizsamát, ágyneműhuzatot, tisztasági csomagot kell összeállítanom… No meg egy jópofa ruhás zsákot kéne még varrni, amiben a különféle programoknál használt ruhák leledzenek majd a sorukra várva. Szerencsére azonban pelenkát nem kell pakolni, mert drága egy szem gyermekem végre elhagyta eme sok mindent magába szívó tasakot. De ki gondolta volna, hogy egyúttal nekem is le kell majd szoknom a pelusról?

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ilyen izgalmas lesz a pelenkáról való leszoktatás, körbenevetem. Hiszen vagy hordja valaki, vagy nem. Igen ám, de a gyermek önmegvalósító zsenialitása itt ugyanúgy megmutatkozik, mint az élet más területein.

Hosszas könyörgéseink nem találtak kedvező fogadtatásra, bevethettünk bármit. A legizgalmasabb rajzfilmtől való eltiltástól a kedvenc ételének beígérésén keresztül az „akkor még nem vagy nagyfiú”-ig mindenféle lelki terrornak áldozatául esett, erre egyáltalán nem vagyok büszke. Bár, ha azt nézzük, hogy neki meg sem kottyantak ezek a kis megvonások, akkor ez talán adhat némi felmentést.

Aztán megadtuk magunkat, és hagytuk, hogy ő maga érezze képesnek rá magát, akkor és amikor szükségét érzi. Ezt természetesen más - ezen a szakaszon már túljutott - szülők, sőt a bölcsis nénik is javasolták. Szorgalmasan cserélgettük a nem csekély anyagi áldozatot kívánó pelenkákat, és megmondom őszintén, eszembe jutott a nemrég divatba jött ún. leszoktató pelus kipróbálása is.

De az igazi áttörést - jé, milyen érdekes, hogy már ebben a korban is - a barátok példamutatása hozta meg. Amint Gergő és Levente, a két bölcsis jóbarát „levedlette” a pelenkát, az eddig semmilyen érdeklődést nem mutató gyerekem egy reggel fogta magát, és köszönte, de nem kérte az aktuális nappali pelust. Dobtunk egy hátast rögtön! Mivel mostanra elég sokat olvastam e témában, a szakértőkre hallgatva nem tapsikoltunk, meg más effélék, hanem komoly arccal teljesítettük a kérését, és kerestünk neki egy alsóneműt.

Azt azért hozzá kell tegyem, hogy ezt a legnagyobb téli zimankóban nehezebb kivitelezni, erre a legjobb időzítés inkább a tavaszi-nyári időjárás, mikor az amúgy is alig-ruhákban mászkáló kölykök boldogan szabadulnak meg minden zavaró tényezőtől, ami testükön a nagy melegben akadályozza mozgásukat.

A bölcsis nénik és a többi anyuka meleg szívvel gratulált, de itt azért még nem ért véget a móka. Ugyanis a pelenkáról való leszoktatás nem ér véget azzal, hogy már nem hordja… sőt! Onnantól folyamatosan figyelni kellett őt, mert nem mindig szólt időben, és előfordult olyan is, hogy már húzta le a nadrágját, mikor nem bírta tovább… Szóval kedves Anyukák, a gyermek metakommunikációja itt meglehetősen felértékelődik számunkra, és jó, ha a gondolatolvasás képességét is mesterfokon mívelitek.

Nemrég tömegközlekedve tettünk meg egy kábé másfél órás utat, és minden a legnagyobb rendben volt. Boldog mosollyal ette a fagyiját az én drága nagyfiam, akire szerfelett büszke voltam. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb érték, mely gyermekünk fejlődésének ezen szakaszában igazán fontos, az a hit és a bizalom, amit mi, a szülei adhatunk meg neki elsőként. 

Ellabella

2013 augusztus 07. Ellabella

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás