CsaládÉletszakaszokóvodás

Mit tegyek, ha...?

Iskolába készül a gyerek

„Nemsokára kezdődik az iskola! Vége a felhőtlen gyermekkornak! Majd megtanulod, mi a rend! Játék helyett jönnek a kötelességek.” Ilyen és hasonló figyelmeztetésekkel, megjegyzésekkel vehetik el kedvét, bizonytalaníthatják el a leendő kisiskolást a buzgó, „jóakaratú” felnőttek. Sajnos néha nemcsak a laikus, mondatainak következményeit fel nem mérő környezet árthat, hanem fokozhatja a gyerekek, sőt szüleik szorongását maga az iskolaigazgató is. Mit tehet a szülő azért, hogy elűzze gyermeke iskolával kapcsolatos félelmeit?

Egy kollégám mesélte a következő történetet: Gyermekének iskolát keresvén beült egy önmagát reklámozó iskola nyílt napjára, ahol a következő bevezetővel kezdte mondandóját az iskola vezetője: "Kedves szülők! Elérkezett a kudarcok időszaka!”

Mondanom sem kell, hogy az ifjú apa úgy pattant fel helyéről, mint a puskagolyó, azzal az elhatározással és biztos tudattal, hogy történjen bármi, de ide biztosan nem adja gyerekét.

Azonban felmerül a kérdés: Mit mondjunk és mit ne csemeténknek az iskoláról, az életében, mindennapjaiban bekövetkező változásokról?

Visszaemlékezvén saját gyermekeim korabeli történeteire, illetve munkám során szerzett benyomásaimra, az a tapasztalatom, hogy minden nagyobb változás előtt a gyerek maga is ösztönösen próbál rákészülni az előtte álló új életszakaszra és feldolgozni az ismeretlennel járó kíváncsiságát és félelmeit.

iskolás lesz a család

A témáról további információkat itt olvahatnak.

Hogyan tudjuk ebben őt segíteni? Úgy beszélgessünk vele erről a témáról, hogy elsősorban arra válaszoljunk, ami őt foglalkoztatja. Honnan tudjuk, hogy milyen kérdései vannak, mi foglalkoztatja?

Ha odafigyelünk a játékaira, gyakran azt vehetjük észre, hogy a babák, macik, plüssállatok egymás mellett sorakoznak, vagy egy csoportban üldögélnek, mint az óvódások vagy iskolások. Ő maga pedig az óvó néni vagy a tanító néni szerepében nyugtatgatja, okítgatja a játéksereget az iskolai életről, vagy elképzelt szituációkat játszik le.  

Nagyon szerencsés helyzet, ha alkalmunk van ebbe a játékba beszállni, és vagy a nebulók, vagy a tanító néni szerepébe belebújva belemélyedni a beszélgetésbe, történetekbe, helyzetekbe. A játékok, a bábok nevében ösztönösen elhangzanak azok a várakozások, félelmek, amik foglalkoztatják a gyerekünket, lehetőséget adva a megbeszélésre, megnyugtatásra, korrekcióra, felkészítésre.

Egy-egy szituáció többszöri eljátszása önmagában is segít, vagy kikerekítve megnyugtató befejezéssel, ismerőssé, kezelhetővé varázsolja az idegen, az ismeretlen helyzetet. Ugyanúgy hasonló funkciót tölthet be egy fantáziamese faragása - közösen vagy egyedül -, amelyet illusztrálni is lehet rajzzal, festéssel, mintázással.

A fantázia, a szimbólumok, a kreativitás a legjobb eszközök a gyermek számára gondolatainak, örömeinek, vágyainak és félelmeinek kifejezésére, feldolgozására. A játékban, rajzban, gyurmázásban, mesében, álmokban megjelenő tartalmak eligazodást adhatnak a szülőnek, és lehetőséget a csemetéjük megnyugtatására és felkészítésére.

Emellett a kiválasztott iskolával való fokozatos barátkozás jegyében oldhatja a kicsi ismeretlentől való szorongását egy-egy épület körüli séta vagy az iskolalátogatás: ismerkedés az épülettel, termekkel, eszközökkel, és nem utolsó sorban a leendő tanító nénivel.

Legjobban akkor tudunk segíteni gyermekünknek, ha tisztázzuk önmagunk viszonyát az iskolával, teljesítménnyel, társas helyzetekkel, beilleszkedéssel kapcsolatban. Saját feldolgozatlan negatív emlékeink újraéledhetnek, nehezítve ebben a témában a szülői szerepünkben való eredményes működésünket.

2011 május 11. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás