A korai évek jelentősége
Hogyan járulhat hozzá a megelőzés ahhoz, hogy a gyerekek fejlődése minél teljesebb legyen? Mit tehetünk, hogy minimalizáljuk azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a gyerekek jogainak érvényesülését vagy a tehetségük kibontakozását?
Az utóbbi 15-20 év kutatásai bebizonyították, hogy az agy fejlődése az első három évben a legintenzívebb. Az agy nem csupán az életkorral fejlődik, hanem a korábbi tapasztalatokból, ismeretekből is táplálkozik. Amit ebben az időszakban nem kapnak meg a gyerekek, azt a későbbiekben nehéz vagy egyáltalán nem lehet pótolni.
Dr. Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsági tagja a 2013. június 27-én, Budapesten, a gyermekek egészséges környezethez való jogáról szervezett ombudsmani konferencia keretében beszélt a korai évek jelentőségéről. A testi fejlődéssel kapcsolatban elmondta, hogy a szegénység és a depriváció különböző formái sokféle módon érintik a kora gyerekkori fejlődést. Példaként az étkezést említette: Magyarországon sajnos nagyon kevés figyelmet fordítanak a gyerekek egészséges táplálkozására. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is sok kifogás emelhető. Sajnos egyre inkább közeledünk a fejlődő országokban mért adatokhoz, és az ásványi és mikroelemek hiánya komoly fejlődési problémákhoz vezet.
A kisgyerekek életének első 3 évében kiemelt szerepe van az érzelmi stimulációnak. Ennek megléte vagy hiánya azonban nem a vagyoni helyzethez kötött. Az EuroFund kimutatta, hogy Magyarországon a szülőségre való felkészítés nagyon alacsony színvonalú, nagyon kevés energiát fordítunk arra, hogy a szülők megfelelő információkkal rendelkezzenek a gyereknevelést illetően. Herczog Mária szerint mindez nem függ az anyagi helyzettől, a jómódú szülők között is van olyan, aki nagyon elhanyagolja a gyerekét. Ennek ellenére a szegénység mindenképp felerősíti az elhanyagolás valószínűségét.
Herczog Mária szerint Magyarországon az egészségügyben dolgozó szakszemélyzet nincs felkészülve arra, hogy felismerje a krízisben lévő kismamát, azt, hogy az anya vélhetően ott fogja hagyni a gyermekét a kórházban – legnagyobb számban ugyanis ilyen gyerekek kerülnek állami gondozásba. Sajnálatos módon magas az aránya annak is, hogy a kórházban az első napokban elválasztják a gyereket az anyától. Ezek a legérzékenyebb napok, amikor meghatározó lenne az anya jelenléte – a kötődés kialakulása miatt is – ez a gyakorlat pedig csökkenti a szoptatási hajlandóságot, gyakoriságot és hosszt. Mindennek nem csak táplálkozási, hanem érzelmi jelentősége is van.
Egy kormányzati tervezet értelmében a jövőben a 12 év alatti gyerekeket nem lehet gyermekotthonban elhelyezni. Ezzel több probléma is van: egyrészt a fogyatékos gyerekek és testvérsorok esetében ez a tilalom nem áll fenn, másrészt létrejön az a téves képzet, hogy a gyerekek az intézmények helyett családoknál fognak nevelkedni. Holott az lenne a cél – mind az EU, mind az ENSZ részéről –, hogy megelőzzük az állami gondozásba kerülést, ideértve azt, ha nevelőszülőkhöz kerül a gyerek, és nem az, hogy alternatív megoldásokat keressünk. Ráadásul a kora gyermekkor esetében nem túl magas a nevelőszülői hajlandóság. Magasabb fizetést, ellátást és megbecsültséget kellene az erre vállalkozó embereknek ajánlani.
Pontosan tudjuk, hogy a megelőzés, és a korai beavatkozás mennyivel hatékonyabb, mint a későbbi problémamegoldás. Ez jobban szolgálja a gyerekek érdekeit, és ez jelenti azt a korszerű családpolitikát is, ami szerint az államnak minden feltételt biztosítani kell ahhoz, hogy a szülők eleget tudjanak tenni a feladataiknak.
