A játék haszontalan dolog? Vagy mégsem?
A játékra sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint a munka és a tanulás ellentétére. Olyan aktivitásnak gondoljuk, amely során a gyerek pihen, és különösebb cél nélkül szórakozik. Pedig a szakemberek régóta tudják, a játék tanulás is. Egy friss kutatás is ezt támasztja alá.
Vannak olyan országok, ahol azt gondolják, hogy az a jó, ha a gyerekek minél korábban tanulnak nyelveket, tanuljanak meg számolni, és lehetőleg olvasni is, mielőtt bekerülnek az iskolába. A gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek jelentős része szerint ezzel a lépéssel viszont éppen fordított hatást érünk el.
Ahogy anyukám mondani szokta, sajnált, amikor átléptem az iskola kapuját, mert tudta, hogy attól a pillanattól kezdve a „bolondságnak vége van”, és elkezdődik a „komoly intézményes világ”, amiből soha többé nem fogok tudni kilépni. Noha jómagam szerencsére csak hét évesen jutottam el idáig, Nagy-Britanniában a gyerekeknek ezzel a váltással már négy éves korukban szembesülniük kell.
A napokban olvasott, cambridge-i szakemberek által írt nagy port kavaró tanulmányban azonban anyukáim sejtései, és még annál több is alátámasztásra kerül. A szerzők amellett érvelnek, hogy két évvel ki kellene tolni a korhatárt, és a formális oktatás helyett a szabadabb, játékos foglalkozásokat kellene tartani a gyerekeknek hat éves korig. Hogy miért? Mert a játék a tanulás egyik alapvető és lényeges formája!
Rögtön a tanulmány elején kiemelik, hogy a játék változatos formái a nyelv, a kultúra és a technológia mellett az emberiség legnagyobb teljesítményei közé tartoznak. Kutatások bizonyítják, hogy a történelem során, egészen a paleolit időktől kezdve végig fontos szerepe volt a játéknak, ami az emberiség fejlődéséhez is hozzásegített.
Sőt, még maga Comenius is kiemelte, hogy a játékon alapuló tanulás és a tapasztalatokon alapuló tudás elengedhetetlen feltételei az egészséges gyermek fejlődésének. Ugyanakkor manapság mintha csak ez utóbbi mozzanat, az egészség és a játék kapcsolata maradt volna meg. Láthatjuk, hogy a tantervekben kiemelten fontos szerepet kap a testmozgás, de (főként a korai iskolai szakaszban) kevesebb teret kapnak az egyéb játékformák, amelyek bizonyítottan is az absztrakt gondolkodás kialakulásához járulnak hozzá.
Emellett a korai iskolakezdés ellen szól az is, hogy a mai nyugati és főként urbánus társadalmakban a gyerekek napirendje sokkal inkább be van osztva, stresszesebb a környezet, és kevesebb szabadság is jut nekik (részben a városokban jelen lévő veszélyforrások miatt). Ha ezt tetézzük a korai iskolakezdéssel, akkor a későbbiekben jelentős problémák jelentkeznek majd – mondják a szakértők.
Éppen ezért meglepő az a néhány amerikai visszhang, amely éppen a korai iskolakezdés mellett érvel. Ott hozzánk hasonlóan 6-7 évesen kerülnek iskolába a gyerekek, és a rosszabb oktatási eredmények egyik megoldását a korai tanulásban is látják. Így vélekedik például Peter Marber, a Columbia Egyetem tanára, aki szerint a nyári szünetnek sincs sok értelme, hiszen már nem kell a szülőknek az aratásban segíteni, így ez az időszak csak a felejtésre jó.
A magyar óvodapedagógia is azon alapul, amit a tanulmány is megerősít, hogy a játék öt formája (fizikai játék, játék tárgyakkal, szimbolikus játék, szerepjáték, szabálykövető játék) mind olyan képesség elsajátításához járulnak hozzá, ami a későbbiekben elengedhetetlenül fontos lesz. A gond akkor van, ha a koragyermekkori nevelést összetévesztjük a korai iskoláztatással.
Az óvodát nem szabad iskolásítani, ahogy az angolszász országokban teszik. Viszont érdemes lenne az iskolai kezdőszakaszt is játékosítani. Ha arra gondolunk, hogy a vezető IT cégek, így a Google és a magyar székhelyű Prezi is kreatív terekkel és játékkal inspirálja a munkavállalóit, a magyar iskola őskövületnek tűnik.
