CsaládÉletszakaszok

Látás, hallás, tapintás - az első hónapok

Fejlődik a kisbaba 1.

A kisbaba fejlődése a legnagyobb csoda a szülők életében. De ha túl sokat sír, ha nem elég mozgékony, vagy éppen szaladni már szalad, de nem beszél, az aggódó anyák és apák azonnal bújni kezdik a szakkönyveket vagy az internetes oldalakat. Ilyenkor jól jön a pontos információ!

A szülők örömmel és izgalommal figyelik a kicsi fejlődését. Hogyan jelenik meg az arcán az első mosoly, mikor nyújtja ki apró kezeit először a csörgője felé, mikor ül fel, mikor adja ki az első hangokat, mikor teszi meg az első botladozó lépéseket. Előfordulhat, hogy észrevesznek olyan jeleket, amelyek aggodalmat váltanak ki belőlük, de már az is sokszor elbizonytalanítja őket, ha más hasonló korú gyerekek ügyesebbnek vagy érettebbnek bizonyulnak egyes helyzetekben.

Tudjuk, hogy minden kisbaba külön egyéniség. Eltérő szokásaik vannak, más a vérmérsékletük, fejlődésük egyéni, rájuk jellemző ütemben zajlik. Különbözőségük az alvási, evési szokásaikban, az aktivitásuk mértékében, biológiai funkcióik ritmikusságában, az érzelmi, hangulati, mozgásos, figyelmi reakcióikban egyaránt megnyilvánul. Ha ennek a figyelembe vételével, a szülők mégis nyugtalankodnak a gyerek megfelelő fejlődése miatt, jobb, ha szakemberrel konzultálnak kétségeikről.

A hallás fejlődése

A kisbaba már születésekor jól hall, bár hallása véglegesen körülbelül az első hónap végére fejlődik ki. Az első időszakban összerezzen a körülötte hirtelen megszólaló környezeti zajokra, egy ajtócsapódásra, a telefon csörgésére, mint ahogy a hangosabb emberi beszédhangra is megremeg, vagy viselkedésének megváltozásával reagál.

Első játékszerei közé tartozik a csörgő, amit, ha úgy szólaltatunk meg a közelében, hogy azt ne láthassa, megfigyelhetjük a reakcióit. Van, amikor csak pislog, vagy picit megmerevíti a testét. Máskor sírni kezd, de az is lehet, hogy éppen ezzel a hanggal tudjuk megnyugtatni.

Amikor beszélünk a kisbabánkhoz, eleinte csak egy pillanatig néz az arcunkra, majd később folyamatosan figyeli a szemünket vagy a szánkat. Körülbelül a fejlődés harmadik hónapjától már úgy fordul a hang felé, hogy szemével és fejével is behatárolja a zaj vagy a beszédhang forrását.

Később, hat hónapos kora táján, ha zenét hall, tevékenységét már rövid időre abbahagyja, s lassan az is megfigyelhető, hogy a különböző hanghordozásokra eltérően reagál: a mérges hangot hallva elcsendesedik és ijedt arcot vág vagy sírva fakad, barátságos hangot hallva elmosolyodik.
Nagyjából kilenc hónapos korára eljut oda, hogy már hosszabb ideig képes a beszélőre figyelni. Ez a korszak szinte kínálja, hogy egyszerű mondókák, dalok ismétlésével, a ritmus lüktető erejére építve használjuk ki fogékonyságát.

Figyeljünk fel, ha az első pár hét elteltével a gyermek nem mutatja jelét, hogy hangokat hallana, vagy ha a későbbiekben a fentiektől nagyobb eltérést találunk! Ajánlatos ilyenkor felkeresni a házi gyermekorvost, aki indokolt esetben szakorvosi vizsgálatra utalja a gyereket.

A látás fejlődése

A vizuális észlelés alapja az ép látás, ám ép látás mellett is előfordul, hogy a vizuális ingerek feldolgozása zavart szenved. Ezért is érdemes követnünk gyermekünk látási fejlődésének szakaszait, és segíteni őt a fejlődésben. A nyugodt, kellően éber kisbabával 30 cm-es távolságon belül már kezdettől fogva lehet szemkontaktust létesíteni. Kiváló alkalom erre a szoptatás, ahol az anya és a gyermek arca között annyi a távolság, amennyire egy újszülött is már elég jól ellát. A szemkontaktus felvétele nemcsak a látási magatartásról árulkodik, de a kapcsolatteremtés fontos lépcsőfoka is, nélkülözhetetlen a társas kapcsolatok megalapozásához.

Az első három hónapban megfigyelhetjük, hogyan fordítja a kisbaba a tárgyak felé a szemét, néhány másodpercig fókuszálva rájuk, majd hogyan követi a közelében lévő arcot, tárgyakat. Nagyon hasznos, ha különböző tárgyakat helyezünk el a látóterében, amelyeket nézegethet, ha felfüggesztett, mozgó játékot erősítünk az ágya fölé, ha érdekes mintájú anyagokat akasztunk a kiságya oldalára, színes kendőt vagy egy rajzolt arcot.

Nagyjából három hónapos korától már egyik tárgyról a másikra néz, fekvő helyzetben egy tárgyat hosszabban követ, illetve egyre kisebb tárgyakra képes fókuszálni. Féléves kora után követi a szobában mozgó embereket, egyéves kora környékén pedig már az apró tárgyakat is észreveszi.
Fokozottan ügyeljünk arra, ha három-négy hónapos korában még nem követi mindkét szemével a tárgyak mozgását, ha figyelmen kívül hagyja a gyermekek számára általában vonzó, színes dolgokat, ha nem képes minden irányba mozgatni a szemeit, vagy szemei „ugrálnak”, azokkal nem képes fókuszálni, illetve ha hosszú ideig folyamatosan kancsalít egyik vagy mindkét szemével. Ilyen esetekben forduljunk szakemberhez.

Szem-kéz koordináció, finommozgás

A finommotoros készségek alapja a pontos nyúlás, a fogás és a szándékos elengedés. Mindezekhez szükséges a megfelelő szem-kéz koordináció, tehát hogy a látás megfelelően irányítsa a kezek mozgását. A gyermek, ha megfelelően fókuszálni tud a tárgyakra és követni tudja őket a szemével, elősegíti annak a képességének a kialakulását, hogy kezét egy tárgy felé kinyújtsa, megfogja, s a játék során kezeivel manipulálni tudjon.

Kezdetben még kezeivel markolászik a kisbaba, ágyában fekve takaróját, vállunkon pihenve a ruhánkat, bőrünket gyűrögeti. Mérföldkő a nagymozgás és a finommozgás fejlődése szempontjából, amikor a mellkasa fölött, a test középvonalán összeteszi a két kezét. A szülők nem is gondolják, hogy amikor játékból a fejükkel a kisbabájuk mellkasát csiklandozzák, és a kicsi két kezét egymáshoz közelítve a fejüket megragadja, a testi kontaktus mellett még milyen fontos impulzusokat adnak neki a fejlődéshez.

Három hónapos korára a kisbaba kezeinek ökölben tartása oldódik, már nem csak ösztönösen markolja a tenyerébe tett ujjunkat, hanem képes megtartani a markába tett tárgyat is. Az ötödik hónaptól szándékosan és pontosan oda tud nyúlni az elé mutatott csörgőért, ekkor még mindkét kezét használja egyszerre. A hatodik hónap tájára egy nagyon fontos készség alakul ki, a megfogott játékot egyik kezéből át tudja venni a másikba, talán meg is lóbálja, és természetesen beveszi a szájába, ízlelgeti, tapasztalatokat gyűjt róla. Lassan rájön, hogy ha megrázza a csörgőjét, hangot tud vele kiadni, s ez az eredmény örömmel tölti el.

Nyolc hónapos kortól a baba hüvelykujja szembefordul a többi ujjával, egy kézzel már célirányosan tud nyúlni a játékáért, majd kilenc hónapos korára egyre apróbb tárgyakat is képes felvenni. A nyúlás és fogás mellett ekkortól kezdi gyakorolni az elengedést, aminek megtanulása ugyancsak fontos feltétele annak, hogy a tárgyakkal ügyesen tudjon manipulálni. Ilyenkor szívesen játsszák azt a gyerekek, hogy újra- és újra elengedik a kezükbe adott eszközöket, játékokat.

Ugyancsak kilenc hónapos kortól kezd a mutatóujj elkülönülni a többi ujjtól, egyre ügyesebbé válik a gyermek, próbál olyan játékokat is megszerezni, amelyek valamilyen tárolóban, dobozban, edényben vannak, összeütögeti, szétszedi őket, s nemcsak kiveszi, de vissza is teszi a tárgyakat a dobozba.

Egyéves korától már képes rá, hogy nagyon apró tárgyakat, a kenyérmorzsát, gabonapelyhet hüvelyk- és mutatóujjával csippentse fel. Figyeljünk fel rá, ha ezek a készségek két-három hónappal elmaradnak a várttól. Gyanúra adhat okot, ha a kéz, az ujjak nézegetése a 20. héten túl is gyakran előfordul, vagy ha feltűnően gyakrabban használja a baba az egyik kezét a másik ellenében, a korai dominancia problémát jelezhet.

2010 március 07. Kereki Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás