"Dicsérni kell őket, ez nagyon fontos!"

Mi a célja a könyveteknek?

Zsuzsa: Ahogy már a címe is elárulja, nagyon pozitív dolog: egy bíztatás. Nincsenek rossz megoldások, bármi lehet jó. Az a legfontosabb, hogy a gyerekek önbizalmát növeljük.

Olyan feladatok is vannak a könyvben, amiket már 3-4 évesek is meg tudnak oldani, például „Hova bújtak az állatok?”. Az alkotásban fontos, hogy először megfigyeljük a dolgokat, ezt nem lehet elég korán elkezdeni. Vekerdy Tamás, aki a fülszöveget is írta, azt mondja, hogy nem minden gyereket kell fejleszteni. Legtöbbjük magától fejlődik, ha van rá idő és tér, inkább hagyni kell őket maguktól rajzolni, tapasztalni. Eközben dicsérni kell őket, ez nagyon fontos.

Zsófi: Hét hónapot dolgoztunk a könyvön megállás nélkül. Minden kézi munka benne. Mi találtuk ki a koncepciót, írtuk meg, mi rajzoltuk meg a grafikákat és minden egyes oldalhoz tervezünk tipográfiát. Ez a saját kézírásunk.

Több ez, mint kifestő, de nem mondanám mesekönyvnek sem. Akkor mi is ez?

Zsuzsa: Ez egy szabadkönyv. Ahogyan Vekerdy is írta - „Ha a macska fekete szőre túllóg a vonalon, az nem baj, mert attól lesz szőr!” A mese pedig a szülők vagy a gyerekek fejében születik majd meg hozzá.

Zsófi: Mindketten pedagógusok is vagyunk, táboroztattunk gyerekeket, rajzszakköröket is tartunk. Kifejezetten hátrányos anyagi helyzetű gyerekeknek is csináltunk tábort, ami nagyon hasznos tapasztalat volt. Az egyik alkalommal egy kisfiú megkérdezte, hogy „De tényleg mindent lehet csinálni?”

Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok szorongó gyerek van, akik el sem merik kezdeni a rajzolást. Mi nekik is szeretnénk segíteni abban, hogy felszabadíthassák az alkotóerejüket.

Milyen foglalkozásokat tartottatok?

Zsófi: Főleg rajzos, de sok háromdimenziós foglalkozást is. Egy olyan gyereket, aki nem szeret rajzolni, ezzel lehet rávenni, hogy alkosson. Például lefesthet egy fát zöldre, vagy egy épületet pirosra. A foglalkozások közben leteszteltük az ötleteinket ezeken a gyerekeken. Sokféle gyermeken kipróbáltuk, korosztályonként és különböző szociális helyzetűeken.

Hogyan alakultak ki a könyv jellegzetes karakterei?

Zsuzsa: Piackutatás alapján dolgoztunk, de kitaláltuk azt, hogy a piacon levőktől egy picit különböző, meseszerű könyvet fogunk kiadni. Lesznek karakterek, akik végigvonulnak a könyvön, akik sokfélék, mégis egy társaság.

Közben alakultak olyan feladatok is, amelyek pszichológiai tesztek is lehetnek. Például a bohócok, akiknek különböző arckifejezése van és az a kérdés, hogy mire gondolnak. Egy ilyen feladat közben a gyerek jobban ki tudja fejezni például az örömét vagy a szorongását, a szülőknek pedig egy visszajelzés lehet.

Zsófi: Meg akartuk könnyíteni a szülők dolgát ezekkel a figurákkal, hiszen a gyereket könnyebb rávenni arra, hogy rajzoljon, ha egy kis mesét kerekítenek mellé.  A gyerekek szeretik a kicsit félelmetesebb, nem tökéletes karaktereket. Nem kell mindig a rózsaszín cukiság. Az volt a cél, hogy kedves, de kiforrott figurák legyenek. Olyanok, mint az emberek. Van, hogy sírnak és szomorúak, vagy távolságtartóak is lehetnek.

A rajzpedagógiát is szeretnétek ezzel megreformálni?

Zsófi: Azok a pedagógusok, akik azt mondják, hogy „Ezt nem jól csinálod, mert elefántot nem így kell rajzolni!”, reméljük rájönnek, hogy elefántot nagyon sokféleképpen lehet rajzolni. Kérjük szépen, hogy a gyerekeket megfelelő hangsúllyal értékeljék a szülők és a tanárok is!

Zsuzsa: Én azt gondolom, hogy nem kell minden gyereket megtanítani rajzolni, az a lényeges, hogy a kreatív gondolkodás kifejlődjön bennük.

Mi volt az az erő, ami életre hívta ezt a könyvet?

Zsófi: Úgy látom, Magyarországon fontos lenne, hogy minél több gyereket minél több kiállításra elvigyen az iskola, így felnőtt korában nem fél majd bemenni egy tárlatra, nem lesz idegen tőle. Ehhez viszont kell az, hogy izgalmas dolgokat lássanak, és úgy tanuljanak rajzolni, hogy lekösse őket. Ezért éreztük, hogy erre a könyvre szükség van.

Zsuzsa: Mindkettőnknek vannak olyan szabad energiái, amit a képzőművészetben nem tudtunk kiélni. Nagy kihívás volt ez a könyv, mert gyökeresen eltér attól, amit eddig készítettünk. Szerencsére vissza tudtunk fogni a művészeti ambícióinkból.

Zsófi: Igen, és ezek a rajzok akkor lesznek készen, amikor egy gyerek kezelésbe veszi. Később szeretnénk egy rajzpályázatot is hirdetni, amire beküldhetik majd a legjobban sikerült odalpárt.

Nem csak gyerekeknek szól a könyv, ugye?

Zsófi: Ezt akár egy kamasz, vagy egy felnőtt is szórakoztatónak találhatja, ha elő tudja hívni a gyermekiségét. Rá is van írva a könyvre, hogy 5-99 éves korig ajánlott.

Zsuzsa: Megmutattuk barátainknak, és több oldalon rámutattak, hogy ezek a figurák akár ők is lehetnének.

Szeretnétek folytatást?

Zsófi: Lesz folytatás, mindenképpen. Már gondolkodunk rajta, hogy milyen szerepeket kapnak benne a karakterek.

A Mindenki tud rajzolni című könyv Facebook oldala itt található.