CsaládCsaládi szerepekSzülő

Apapblog - Maja naptár helyett öröknaptár

A Mikulás-csokik fogytával persze halványul a Mikulás-napnak a fénye is. Ez a halványulás nemcsak az idő múlásának köszönhető, hanem az advent kezdetével beköszöntő ünnep-hangulat szinte mindennapos jelenlétének. Az ünnepi időszak nálunk is az első adventi gyertyával kezdődik, de egészen január 17.—ig, pontosabban az azt követő vasárnapig eltart.

Az ünnepség-sorozat első részében – vagyis karácsonyig – az ajándékozás mindennapos. Ez annak az adventi naptártípusnak köszönhető, amelyben a napokhoz piciny csokikat tartalmazó ablakocskák tartoznak. A lányok ennek a naptártípusnak több példányát is be szokták gyűjteni: ez nekik nemcsak tőlünk, hanem, a régi hagyomány szerint a sógornőmtől is jár.

Feleségem az idén újított, a csokimérgezést és a csokicsömört elkerülendő, és elmésségében a maja naptárkészítőket is megszégyenítő öröknaptárt vett. Ezt textilkesztyűcskék füzére alkotja, amely kesztyűkön a napok megnevezése nem, csak a számuk szerepel, persze csak karácsonyig.
E kesztyűkből minden napra jut valami ajándék – a mitológiai bőségszarut felülmúló kifogyhatatlan bőségben. Pontosabban: e kesztyűkből is, hiszen, mint említettem: a hagyományos ablakos naptár csokis példányai továbbra is a lányok rendelkezésére állnak.

Nem bánnám, ha a napi adventi-naptár ajándék összegyűjtéséhez egy, a kertben elpotyogtatott húsvéti nyuszicsokik összegyűjtéséhez használt kosarakhoz hasonlónak a használatát rendszeresítenénk, amelybe a megmaradt mikulások is elférhetnének. Amíg nem lesz adventi-kosarunk a lakás legkülönbözőbb zugaiból újra és újra naptárajándékok és mikulások kerülnek elő.

Persze nem teljesen elfogyasztott állapotban. Lehet, a lányok örülnek is, én mindenesetre kevésbé. Az édességeket valami miatt nem a talpam alatt szeretem érezni. Az elmondottak szerint felbukkanó meglepetéseknek a feleségem sem örül.

A karácsonyi ajándékok csak ezután következnek majd. De az ajándék-füzér ekkor sem szakad meg, csak néhány napos lélegzetnyi szünetet vesz. 29.-én Zsófinak születésnapja van, ami ugye elképzelhetetlen ajándékok, torta és édesség nélkül. És ezzel sincs vége a sorozatnak. Jön a Befana.

Aztán kicsit hosszabb a szünet, majd hamarosan újabb szülinap jön: Blankáé. Az idei ünnepségsorozat nem lesz problémamentes. Az adventi koszorú körüli cirkuszon már túl vagyunk– az már megszokott – és a Mikulás körülit is megtapasztaltuk már – ez viszont újkeletű.

Az adventi koszorú mindig itthon készül. Blanka a fő tervező, a feleségem pedig a fő kivitelező. És a tervező sosincs megelégedve a végeredménnyel. Így volt ez az idén is, a komoly előkészületek ellenére. Az előkészületek komolyságát jól jelzi, hogy azok a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra való kivonulással kezdődtek. Ez egyébként egy vagyonba került, anélkül, hogy a téren végül koszorúravalót vagy ajándékot vettünk volna. Kürtős kalácsot persze ettünk - Blanka ehhez minden adventkor ragaszkodik, és feleségem egy puncsra is elcsábult. 

Az elkészült koszorú Blankának annyira nem tetszett, hogy a koszorúkészítés konyhai helyszínén a fenyőágakat földhöz csapkodta és jól megtaposta. Ezzel a tombolással persze kihozott a sodromból. Az esztétikai eredetű dühét ha valaki, akkor én igazán megértem, de mint kertész és természetvédő igazán felháborodtam. Az ágak annyiban voltak vétkesek, amennyiben nem akartak ajtókopogtatóvá hajolni, pontosabban olyan formájúvá, mint amilyent Blanka elképzelt.

A Mikulással is nagy problémáink akadtak. Tudniillik az, hogy Blanka szerint nem létezik. Ötödikén délután még minden rendben lévőnek látszott: kikészítettük a cipőket és a feleségem is időre hazaért. Meggyújtottuk az adventi koszorú vasárnap már felavatott gyertyáját, megvolt a koszorú körbetáncolása is. És Szarvas Karcsi Matyi nevezetű plüss rénszarvasnak az ablakba asztásáról sem feledkeztünk meg.

Sőt: a Legenda Aureából fel is olvastam a Szent Miklós életrajzot. De az a fránya Mikulás csak nem akart megérkezni. Végül elfújtuk a gyertyát, ami aztán szellőztetést tett szükségessé és a hideg levegő elől a kisszobába való visszahúzódást. Miután újra birtokba vehettük az egész lakást, Blanka rohant a bejárati ajtóhoz, ahol állítása szerint semmit se látott. Én sem, az anyja sem.

Öt perc múlva meg már igen. Mi is. És ez volt a baj! Mert ő korábban is látott valamit a csizmák körül, és csak bennünket akart tesztelni: vajon igazat mondunk-e , pontosabban igazat látunk-e. Hogy e dologból hogyan következik a Mikulás létének tagadása, azt csak Blanka tudja. Mindenesetre fejébe vette, hogy ezt Zsófinak is meg fogja mondani. Blankának a Mikulást sirató cirkuszának egyedül feleségem volt tanúja. Részletek után tessék nála érdeklődni. Miután kijöttek a zárt ajtók mögül feleségem szóvivők módjára csak a következőket közölte:

„Nem az a lényeg, hogy ki a Mikulás. Hanem az, hogy akit szeretnek, ahhoz elmegy a Mikulás, és ez a csoda.”

Raffay Endre

2012 december 21. Raffay Endre

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás