CsaládCsaládi szerepekSzülő

Apablog - Kolbászbaleset?

Végre itt a tavasz! Mehetnénk biciklizni, de nincs mivel. Pontosabban: nekem nincs mivel. Zsófi hiába mondogatja, hogy most már nem kell vinnem őt a kormányra szerelhető kisülésben, elég csak mellette bicikliznem, s néznem, amint ő a futóbiciklijével repeszt.

Igen, igen, nézni valóban nézhetném, de vele lépést tartani nem tudnék. Csak biciklivel. De, hát ellopták a bicikliket. Jó, mondja ő, majd ha visszahozzák, és mehetünk együtt. Vissza? A rendőrök? Vagy a tolvajok? Vagy ki az ördög? Nem –nincs többet biciklizés.

Blanka nem is bánja, talán a feleségem sem.

A múlt héten mindenesetre sétálni sem mehettünk Zsófival, mert megbetegedett. Annak ellenére, hogy oviban sem volt. Épp az Akadémia kutatóintézetébe indultam volna, amikor Zsófi láza hirtelen felszökött. Először „csak” 38.8-at mutatott a hőmérő. Erre riasztottam az anyját, majd a doktornőt is. Rohant egyik is, meg a másik is. Az Akadémián meg csak hümmögtek.

A nagy rohanásban egyébként a doktornő majdnem megjárta: épp az időben való megcsúszásáról beszélt, amikor függőfolyosónk vörös márványán megcsusszant, nem sok híja volt annak, hogy ölelő karjaimban kössön ki. Ennek nem csak a tűsarkú cipője volt az oka, hanem szomszédunknak a folyosóra kiakasztott füstölt kolbásza. A kolbász, a tavaszi időnek köszönhetően olvadozni kezdett, piros zsírtócsát eredményezve az amúgy vörös padlón. Ez a tócsa bizonyult csúszósnak.

A folyosóra kiakasztott kolbásszal a lányoknak mindenesetre kevesebb bajuk akadt. Sőt! A kolbász felé járva a füstölt szagot sosem mulasztották el élvezni. A belázasodás előtti napon Zsófi a megszokottnál is különösebb érdeklődést mutatott a kolbász iránt, már-már kenyeret adtam a kezébe, hogy azon fogja fel a lecsöppenő kolbász-levet.

A kolbász, gondolom sokadmagával, sokáig a padláson volt raktározva. Méghozzá valahol a liftakna táján. A nagyböjti időszakban mindenesetre a liftkabin megtelt füstölt kolbász-szaggal. Hetekig füstölt kolbász-szagban közlekedtünk le s fel.

A doktornő szerint Zsófi nem a kolbásztól lett beteg. Valóban nem a gyomra fájt, de köhögött. A láz a lázcsillapító beadása után is tovább emelkedett, méghozzá 40 fölé. Nem volt mit tenni, jött a hűtőfürdő. Azt hittem Zsófi tiltakozni fog, amint azt Blanka tette az ő korában hasonló esetben (no, neki ennyire magas láza talán sosem volt), de nem tette. Sőt: a végén még maradt is volna a kádban. A láz ellen a hideg borogatást is bevetettük Ennek kisebb sikere volt, mint a kádban való hűtőzésnek. Zsófi ki is fakadt, s azt kérdezte, hogy mindezt miért vele és miért nem Blankával csináljuk. A kúpnak pe3dig még kisebb sikere volt.

A láz szerencsére elmúlt, de jött helyette más. Hányás, kétszer is – de ez sem a kolbász miatt. Majd hasmenés – az antibiotikum miatt. No, a betegszabadság mindmáig tart.

Nem sok híja volt annak, hogy én is csatlakozzam. A múlt csütörtökön majdnem elment a hangom, előadás közben, a hallgatóim örömére. Végül én is orvosnál kötöttem ki, aki csak egy toroköblögetőt írt ki, azt is az olcsóbb fajtából. Így ezen a héten is mehettem Pécsre.

A jó időre való tekintettel Zsófi a teraszon lábadozik. Közben növényeket öntözünk. Nem tudom, mit szólnak ehhez az alattunk lakók. Zsófi sem tudja, így egyelőre nem izgatja magát s bátran túladagolja a locsolóvizet. A múlt héten a nagy leándereket is felébresztettem téli álmukból, s elővonszoltam őket a lépcsőházból, a kisebbek mozgatásában Zsófi is segített, csak másnap lett beteg. Régebben a növények le-fel való szállítását Blanka is szerette, de mostanában a növények nem érdeklik. Kivéve a snidling, amelyből három cserépnyivel nevelünk, mert azt meg lehet enni.

A rozmaringokat viszont sajnáljuk, nemcsak magunktól, de mástól is. Feleségem, ha a nagy bevásárlóüzletben rozmaringot lát, azonnal megveszi, hogy valaki ínyenctől megmentse. A babéromra viszont vigyáznom kell, azt sokszor szerette volna már megtépni.

Nagy élményben volt részünk a minap, vacsoraidőben. Blanka mindenkit kiküldött a konyhából (kiküldött? kizavart!) és nekiállt vacsorát készíteni, méghozzá saját recept alapján. Tészta készült paradicsomos mártással, sajttal. Amikor elkészült bemehettünk a konyhába, sőt meg is kóstolhattuk a készítményt. Ami igen finom volt! Percek alatt el is fogyott az egész.

Raffay Endre

2013 április 23. Raffay Endre

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás