CsaládCsaládi szerepek

Édesek és mostohák

Nyaral az új család

A családi nyaralás a hagyományos, eredeti felállásban is rejthet fokozottabb konfliktushelyzeteket, nehézségeket, hiszen a hétköznapokban kialakult, jól bevált szokások nem alkalmazhatók. Hetekig éjjel- nappal együtt lenni, egymáshoz alkalmazkodni, egymás igényeit figyelembe véve, tartalmasan együtt szórakozni nem könnyű feladat. Hát még, ha a helyzetet tovább bonyolítja a válás után felbukkant új „apu” vagy „anyu” jelenléte...

A válás, hosszú, fájdalmas folyamat. A család minden tagja megszenvedi, nemcsak az, akit elhagynak, de az is, aki elhagyja a családot. A legkiszolgáltatottabbak azonban ebben a helyzetben a gyerekek. Nekik kell alkalmazkodniuk a mindkét szülő életformájában bekövetkezett változásokhoz, az új kapcsolatokhoz, a megváltozott életkörülményekhez.

Nyár lévén, most a válás utáni folyamat egyik legérzékenyebb szakasza okozhat gondot az új kapcsolatban élő szülőknek és gyermekeiknek: ez pedig az első közös nyaralás megszervezése és levezénylése.
Sokféle összetevője van annak, hogyan alakul a kísérlet: kudarcra van ítélve a kezdeményezés, vagy ígéretes kezdete lehet egy szükséges változásnak.

A válás okozta indulatok a szülők között rendszerint akkor élesednek ki ismét, amikor a volt házastársak egyike új társat talál, akivel együtt képzeli el a jövőt, így ebbe a gyermeket is be akarja avatni. Ha közös nyaralást is terveznek, gyakori, hogy a másik fél kétségbeesetten tiltakozik, hivatkozva a gyerek érdekeire: Még nincs itt az ideje, még túl kicsi hozzá, még nem biztos, hogy ez a végleges választás, rosszul fogja érezni magát, nem bír ki ennyi időt távol az otthonától, nem bírja az új családtagot, nem fogadta még el az új helyzetet stb.

Nagyon is érthető, ha túl közeli még a veszteség, hogy fájdalommal jár az a tudat, hogy a volt házastársunk más ember oldalán éli az életét, és ennek közös gyermekünk is részese, tanúja. Mégis fontos tudnunk, hogy ezek az aggályok, gondolatok, kifogások elsősorban és túlnyomórészt a mi érzéseink.

Mi érezzük azt, hogy ennek a helyzetnek az elfogadása nekünk még korai, mi reménykedünk abban, hogy az elvált párunk részéről ez nem stabil, végleges kapcsolat, nekünk fog hiányozni a gyermekünk, mi nem bírjuk az új társat... Azonban a mi érzéseink szépen áthelyeződnek gyermekeink lelkébe is. Ha mi aggódunk, ő is aggódni fog. Ha mi azt gondoljuk, hogy rosszul fogja érezni magát, ő „megteszi ezt a szívességet” tudattalanul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elsősorban a válás okoz sérüléseket a gyerekekben, hanem a módja.

Az érzelmileg lerendezetlen válás gyakori következménye, hogy a szülők gyermekeiken keresztül harcolnak, rájuk hivatkozva nehezítik vagy akadályozzák meg az új helyzet elfogadását, az új családba való beilleszkedést.

A gyermek, azonosulva az elhagyott szülővel, vagy újraegyesítésről fantáziálva, leleményes ötleteivel teszi lehetetlenné az új családtag helyzetét, amire kiváló alkalom az első közös nyaralás. Egyszerűen nem vesz tudomást az új partnerről, levegőnek nézi, vagy véletlenül régi, családi történeteket idéz fel, ahol minden tökéletes és harmonikus volt. Nincs semmihez kedve, minden ötletnek ellenáll, semmit sem fogad el, vagy épp ellenkezőleg: állandóan attól fél, hogy kimarad valamiből, mindenhol ott akar lenni, mindenről tudni akar.

Előfordul, hogy vegyes érzéseket él át. Bűntudat, harag, féltékenység, szeretet, ragaszkodás
keveredik egybe, maga sem tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel, hogy viselkedjen, érezheti-e egyáltalán jól magát. Azt hiszi, elárulja a távol levő szülőt, ha elfogadja ezt a helyzetet.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy megkönnyítsük a kényes helyzeteket, elkerüljük a buktatókat és lehetőséget teremtsünk egymásnak a közeledéshez, ismerkedéshez, közös pozitív élmények átéléséhez?

1. Nem mindegy a gyermek életkora. Ha még túl pici, hosszabb időre valóban nem lehet elszakítani az édesanyjától. 1-2 éves korig fontos a környezet, a személyi stabilitás.

2. Lényeges kérdés a szóban forgó szülővel való kapcsolat intenzitása. Egy szoros, rendszeres, bensőséges, gondozási feladatokat is magába foglaló kapcsolatban nagyobb esélye van annak, hogy a gyerek biztonságban, kellemesen fogja érezni magát az új pár jelenlétében is, mint ellenkező esetben, ahol szinte idegenek egymásnak.

3. Átmeneti, kialakulatlan kapcsolatba ne vonjuk be a gyerekünket, ne legyen átélője minden próbálkozásunknak. Tartós, komoly kapcsolatnál is fontos az előkészítés. Ne a nyaraláson találkozzanak először, hanem korábban, fokozatosan legyen módjuk egymást megismerni, megszokni.

4. Az új partner ne akarjon túl gyorsan barátkozni, szülőszerepet vinni. Várja meg a gyerek oldódását, közeledését. Ne legyen kötelező a szeretet, ugyanakkor állapodjunk meg az együttlét szabályaiban!

5. Mondjuk el gyerekünknek, hogy számunkra fontos a társunk, de az ő jó közérzete is. Hagyjuk kimondani a negatív érzéseket is!

6. A közös nyaralás alatt is adjunk lehetőséget arra, hogy kettesben legyünk gyerekünkkel, és teremtsük alkalmat arra, hogy ők ismerkedhessenek egymással. Ugyanakkor szeretettel, humorral, de határozottan szabjunk határt a kisajátítási próbálkozásainak.

7. Biztassuk, segítsük az otthon maradt szülővel való kapcsolattartásban, levélírásban, telefonálásban, apró ajándék vásárlásában.

8. Az otthon maradt szülő is sokat tehet gyermeke helyzetének megkönnyítésében. Feldolgozott válás esetén alkalmat teremthetnek a szülők, hogy megismerjék a másik új választottját. Ha a gyerek látja, hogy szülei nem ellenségek, elfogadják egymás partnereit, bűntudat nélkül tudnak ők is megbarátkozni a szokatlan helyzettel.

9. Az egyedül maradt szülő is próbálja kihasználni, hogy most több szabadideje van. Szervezzen barátaival programokat, vagy ő is utazzon el, lehetőségeihez mérten érezze jól magát. Nemcsak magának, de gyermekének is segítheti ezzel az új lelki egyensúly megteremtésének folyamatát.

Sok türelemre, szeretetre, empátiára van szükség, hogy mindenki megtalálja a helyét, szerepét. Legyünk reálisak, ne várjunk tökéletes, hibátlan, konfliktusok nélküli nyaralást. Ahogy a válás hosszú folyamat, úgy az új kapcsolatok, új család kialakulása sem megy egyik napról a másikra.

2009 július 09. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás