CsaládCsaládi szerepekGyerek

Apablog - Ovisok és iskolások, meg a reggelek

Sokáig úgy tűnt, hogy Zsófi lányomat nehéz lesz az óvoda gondolatával megbarátkoztatni. Fejébe vette ugyanis, hogy ő bizony, ha már el kell járnia otthonról, akkor azonnal az iskolát választja és ott is a nővére osztályát. Lehet: Blanka óvodai „büntik” és sarokba állítások rémével ijesztgette meg?

A „bünti” szó létével és jelentésével mindenesetre valahonnan idejekorán tisztába került. Az áprilisi beiratkozáskor bejártuk az épületet, ahol a kicsi székek és asztalok, valamint a hasonlóan kicsi méretű mosdók azonnal megnyerték a tetszését, még inkább az udvarban kialakított játszótér. Ám ő továbbra is iskolába készülőnek mondta magát. Blanka bizonyítványosztásakor nagyon megtetszettek neki az iskolai előtér akváriumának halai, meg a „puhagumis” sportpálya is, annak ellenére, hogy kék lakkcipőjében labda után eredve azonnal elesett, egymás után kétszer is.

Nyáron megszerette a játszótereket, különösen a városligeti nagy csúszdásat. Az ovis játszótér felfedezését is tervbe vette, de miután felvilágosítottam, hogy oda csakis ovisok tehetik be a lábukat, elgondolkodott. Szeptember másodikán már nem lehetett otthon tartani – mindenképp oviba akart menni. Aznap csak a kapuig juthattunk el, bemenni nem tudtunk, hiszen vasárnap volt. Az utat mindenesetre lemértük: kaputól kapuig gyalog három perc (Zsófinak futva két perc negyven másodperc). A nulladik nappal tehát hamar és sírásmentesen végeztünk.

Az első ovis napról Blanka és én is, nem kis bánatunkra, lemaradtunk – Blankának iskolába kellett mennie, nekem is, intézeti és tanszéki értekezletekre. A második nap viszont fél kilenctől fél egyig ott ülhettem, pontosabban: gubbaszthattam lányom süni jele alatt a kispadon, meg egy másikon az ebédlő előterében - én bizony nem osztottam lányom lelkesedését a kisméretű bútordarabokat illetően. Az első hét ugyanis a beszoktatásé: maradhattak a szülők is.

Zsófi nem sokat törődött velem, inkább az óvónéni érdekelte: második napja ismerte csak, és az étterembe menet meg a tetőteraszra vonulva máris ott ügyeskedett körülötte, hogy kezét megfoghassa. Ez nehéz volt, mert az óvónénit sokan választották. Végül Zsófinak is jutott egy ujj. A tetőterasz is tetszett neki: ott mindenki kapott egy kismotort és száguldhattak eszetlenül körbe-körbe. S mindeközben szoros barátságot kötött a kis Adéllal.

Akire ez rá is fért: reggel tanúja voltam, hogy szegény igen sokáig sírt apukájának, hogy ne hagyja itt, vigye haza. Pedig ő már tavaly is ovis volt. Szerdán is én vittem Zsófit oviba, ahonnan hazaküldött, mondván, felesleges ott maradnom. A beszoktatás tehát két napot vett igénybe. Még az ebéd utáni alvásra is maradt volna, de ezt a lehetőséget a kezdőknek az ovi csak a második héttől biztosítja. Ez Zsófinak nem tetszett, amin csodálkoztam, hiszen a délutáni alvásról már jó régen leszokott. Valószínűleg más tervei voltak a délutáni ottalvással kapcsolatban. Gyanítom: előbb-utóbb alkalma lesz a terv kivitelezésére. Kíváncsian várom, hogy mit fognak majd hozzá szólni az óvónénik.

Minden csoda három napig tart. A mi ovis-csodánk is. Igaz, a negyedik napra nem Zsófi értékelte át az óvodai élményeit és döntött megint az iskola mellett, hanem megfázás tünetei miatt tartottuk itthon. Hiába edzettük immunrendszerét tengerparti nyaralással, a friss vírusoknak három napig tudott ellenállni. Pedig ezek iskolai rokonai régi ismerősei már – Blanka nővére révén.

Annak idején Blankát sem volt nehéz megbarátkoztatni (egyébként ugyanezzel) az óvodával. Ráadásul ő végignézhette az épület felépítését is, az első kapavágástól az utolsó simításokig. Úgy tűnhetett számára, hogy az új ovit kifejezetten neki építették.

A vírusok egyébként az ő óvodai életét is megkeserítették. Rögtön az elején még egy tüdőgyulladást is összeszedett, ami után alig mertük visszaereszteni a kis közösségbe. Annyira féltettük, hogy bármi járványveszély esetén itthon tartottuk. Nem is csodálkoztunk aztán azon, hogy jött a hivatalos figyelmeztetés: ne akadályozzuk gyermekünk rendszeres óvodai nevelését. Az iskolából ilyen papírt szerencsére még nem küldtek, Blanka ott megelégszik a félévenként szülői igazolással igénybe vehető három-három nappal.

Magával az iskolába járással nincs is baj, annál több az elindulással. Reggelenként az anyjuk alapos kioktatást kap a ruházkodás új alapelveiről, divatról és arról, hogyan kell nem tekintettel lenni a hőmérsékleti és más időjárási viszonyokra. És ő csak vasalja-vasalja és készíti elő az újabbnál újabb ruhadarabokat, de kevés sikerrel, amelyről a kioktatás egyre magasabbra kapcsolódó hangereje tudósít, nemcsak engem, de a szomszédokat is.

Akik a vita megoldását, pontosabban elmaradását – reggeli nyugalmuk helyreállítását –, minden bizonnyal az iskolai köpenyviselet bevezetésében látják. Ők persze nem sejtik, hogy köpeny és köpeny között is lehet heves vitákat kiváltó különbség, nem sejtik, hogy a köpeny alól kilátszódó ruhavégek „cikiségéről”, és az az alá felveendő ruharétegek számából és vastagságából kialakuló nézeteltérések is hangoskodást eredményeznek. A reggeli nyugalmuknak mindenképp vége. Természetesen Blanka is feldúltan távozik az iskolába. De az oda való megérkezéséről, a gyalog öt és fél perces út megtételéről tájékoztató telefonja mindig kellemes, a vitát feledtető hangú.

Az öltözködésben egyébként a kicsi is önfejű. Az ő esetében az nehezíti az öltöztetést, hogy nem bírja, ha bármiféle ruhadarab a bőréhez tapad, mindenféle varrás zavarja, a gumik szorítják, a szélek és kivágások idegesítik. A lábán sem tűr meg zoknit, de szandált sem, papucsról nem is beszélve. Legszívesebben meztelenül flangálna egész nap. Talán csak a kalapokkal van kibékülve, amelyekhez napszemüveget biggyeszt előszeretettel. Persze a gyűrűket és a nyakláncokat is szereti. Meg a karpereceket.

Én igazán nem tudom, hogy ezeket a leányzókat hogyan sikerül édesanyjuknak minden nap sikeresen, divatosan, az alkalmaknak és az évszakoknak megfelelően felöltöztetni. Az idei nyári kánikula mindenesetre sokat segített, hiszen szerencsére hosszan tartott.

Raffay Endre

2012 október 12. Raffay Endre

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2012 október 15.
 
:pppp
Kölöknet hozzászólás
aláírás