CsaládCsaládi szerepek

Családot mozaikból

Deliága Éva gyermekpszichológus írása.

Mozaikcsaládban senki sem tervez élni. Az csak úgy alakul. Receptek, szabályok, még annyira sincsenek, mint egy „hagyományosabbnak” mondható családi életre.

 

„Megismerkedünk majd, összeházasodunk. Gyermekeink születnek. Élünk boldogan, míg meg nem halunk.”

Valószínűleg több kislány és kisfiú ábrándozik ilyesféleképpen a felnőttkoráról, kevesebb kislány gondol úgy a felnőttkori családi életére úgy, hogy:

„Megismerkedünk, összeházasodunk. Születik egy gyerekük. Összeveszünk, elválunk. Aztán én találkozom majd egy férfival, akinek már van két gyereke az előző házasságából, és félidőben nálunk lakik majd a közös gyerekünk. Te meg újra feleségül veszel majd valakit és születik a mi közös gyermekünknek még két féltestvére.”

Mozaikcsaládban senki sem tervez élni. Az csak úgy alakul. Receptek, szabályok, még annyira sincsenek, mint egy „hagyományosabbnak” mondható családi életre. Az ilyesmit nem tanítják az iskolában. Mit kezdjen az ember a párja gyerekeivel? Hogyan kezelje az együtt élő gyerekek közti harcokat? Hogyan ellensúlyozzon a korábbi és az új kapcsolatból született gyermekei között? Csupa talány, amire azért sem egyszerű válaszokat adni, mert nincs két egyforma mozaikcsalád.

Mi lényeges egy család jó működéséhez?

Hogy a családtagok egymást figyelemebe véve, szeretve, tisztelve tudjanak együtt élni. Hogy mindenki tudja, hol a helye, szerepe a családban. Hogy mindenki csak annyi terhet kapjon, amennyit elbír. Ugyanez a lényeg a mozaikcsaládoknál is. Annyiban komplikáltabb a helyzetük, hogy szerteágazóbb a családjuk.

Ebben a viszonylatban még fontosabb a kulturált kommunikáció.

Nézzünk két példán keresztül egy jól működő és egy megfeneklett családi dinamikát.

Pali új felesége Bea, jól fogadta, hogy a két nagy: a 10 éves Janka és a 12 éves Domi egy hétig náluk laknak, egy hétig az anyukájukkal. Palival vállalt közös gyermekük: Lujzi és ennek a családnak a részévé vált. Janka és Domi a másik héten anyukájukkal: Annával voltak, akinek új párja, a szintén elvált Gáspár 3 gyereket hozott  a kapcsolatukba. A 3 lány: Virág, Olívia és Johanna szintén egy hét itt-egy hét ott rendszerben éltek. A másik héten anyukájukkal, Katával voltak, aki új férjével: Ferivel (aki a kapcsolatba nem hozott gyereket) közös gyermeket vállalt, és nagy örömükre a 3 lány után megszületett Peti, az első fiúgyermek a családban. Összeszámolva: 6 felnőtt és 7 gyerek. Hm, nagy család!  Nézzük a nyereségeket: Janka és Domi imádták kistestvérüket: Lujzit, aki talán meg sem született volna, ha a szüleik együtt maradnak. Bea személyében egy extra támogató felnőttel gazdagodott az életük, a gyerekek szerették, és elfogadták őt, inkább hozzá fordultak, mint apjukhoz, ha a házi feladatban segítségre szorultak. Janka jó barátságba került főleg Virággal és Olíviával, akik korban hozzá közel álltak, Domi szívesen babusgatta Johannát, neki ő volt a kedvence. A 3 lánytestvér rajongva szerette Petit, kisöccsüket, és Kata első férje: Gáspár is jól kijött Kata második férjével: Ferivel. Mi kellett ehhez a családi idillhez?

Sok türelem, elfogadás és érzelmi intelligencia. Az eredeti párok szétmenése után 6-7 évvel tudott beállni ez a rendszer, és az összes benne szereplő felnőtt közreműködése kellett hozzá, hogy fenntartható legyen. Fontos szempont a gyerekek érdeke és a váltott gondoskodás, amit ebben az esetben a legjobbnak találtak ahhoz, hogy mindkét szülőjükkel egyenlő mértékben kapcsolatot tudjanak tartani a gyerekek. Ehhez is kell az az érzelmi intelligencia, hogy ne akarják a szülők szövetségesükként bevonni a gyereket a házastársukkal való harcba, és ne mondjanak rosszakat a másik félről a gyerek füle hallatára. Janka, Domi, Lujzi, Virág, Olívia, Johanna és Peti ebben a közegben tudtak egészséges gyerekekként fejlődni, a mozaikcsaládjukban, ahol a szülők válásának ellenére sikerült kiegyensúlyozott gyermekkort biztosítani számunkra.

A másik példa egy olyan mozaikcsaládról szól, mely a gyermekeket terhelő, feszült helyzetet eredményezett:

Ágnes és József házassága a második gyermekük megszületése után romlott meg. Mire a kis Ágoston 2 éves volt, már nem éltek együtt. A 6 éves Lotti, és a 2 éves Ágoston nem értették, hogy miért találkozhatnak apjukkal kevesebbet. A szülők játszmázásba kezdtek, Ágnes úgy érezte, József el akarja venni tőle a gyerekeket. A gyerekek feszült légkörben éltek. József 1 éven belül új párra talált, Szilvia szintén elvált volt, egy 8 éves kisfiúval: Vincével. Ágnes féltette saját gyerekeit Vincétől, aki néha vadabbul játszott, amit Lotti nem viselt jól. A két család viszonya feszült maradt. Ágnes új férje: László akadályozó tényezőnek érzékelte Józsefet, és az ő nevelését hibáztatta, ha fegyelmezési gondja volt a két kisgyerekkel. László előző házasságából volt egy nagyfia, a 15 éves Márk, de korábban annyira elmérgesedett a viszony a volt feleségével, hogy Márk nem szokott László új családjához járni, egyszer vagy kétszer találkozott csak Lottival és Ágostonnal. Ágnes azt élte meg, hogy József elhagyta őt és a gyerekeket, emiatt sértettséget, haragot őrzött magában és ha nem is tudatosan, de akadályozta, hogy József kapcsolatban tudjon maradni gyermekeivel. László pedig nem tudta igazán elfogadni Lottit és Ágostont, nagy sebeket ejtett rajta, saját fia, Márk elvesztése. Senki sem élt már tehát eredeti párjával, mégis sok indulat és feloldatlan feszültség mérgezte a családok életét, amit a gyerekek is jól érzékeltek. Lotti, Ágoston, Márk és Vince mind sérültek érzelmileg a szüleik közt feszülő indulatok miatt.

Egyik esetben jól tudott működni a mozaik család, a másik esetben kihívásokkal küzdöttek a szülők. A jó hír az, hogy nem csak egy érvényes családmodell lehetséges. Sokfélék vagyunk, sokszínű a világ! Ha úgy érzi elakadt saját, nem szabályoknak mondható családja életének egyengetésében, forduljon szakemberhez! Mozaikcsalád, nem egyenlő diszfunkcionális család!

Deliága Éva

2018 július 11.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás