CsaládCsaládi szerepek

Szülővé válni

Az örökbefogadásról

Sok szülőpárnak nem adatik meg, hogy közös gyermekük szülessen, bárhogy vágynak is rá. Mások testvért szeretnének meglévő gyermekük mellé, és van, aki egyszerűen segíteni szeretne azoknak a gyerekeknek, akik nem tudják, milyen is családban élni.

Sokakban megfogalmazódik az örökbefogadás gondolata, ám nincsenek tisztában azzal, hol is kezdjék el. Amíg az örökbefogadó szülők kezükbe foghatják a hőn áhított gyermeket, többlépcsős hivatalos procedúrán kell keresztül menniük, a várakozás pedig gyakran éveket vehet igénybe. Hogy tisztábban láthassuk, milyen utat kell bejárniuk az örökbefogadó szülőknek, nézzük végig a lehetőségeket!

Az örökbefogadás fajtái

Kétféle örökbefogadást különböztetünk meg, a titkos és a nyílt örökbefogadást. Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülők ahhoz járulnak hozzá, hogy gyermeküket általuk nem ismert örökbefogadó szülők adoptálják. Ilyenkor egyik fél sem ismeri meg a másik adatait. Abban az esetben is titkos az örökbefogadás, ha a vérszerinti szülők meghaltak, vagy szülői felügyeleti jogukat a bíróság megszüntette, illetve, ha korábban a családjából kiemelt, átmeneti nevelésben részesített gyermeket a gyámhivatal örökbe fogadhatónak nyilvánította. Titkos örökbefogadás csak a megyei, illetve a budapesti Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálaton keresztül jöhet létre.

A nyílt örökbefogadásnál a vérszerinti szülő és az örökbefogadó szülő ismerik egymást, többször is találkoznak, de legalább egyszer mindenképpen, amikor közösen aláírják az örökbefogadásról szóló nyilatkozatot. Nyílt örökbefogadással csak civil szervezetek foglalkoznak, s az örökbe adni szándékozó és az örökbefogadó szülő is elvileg ezeken a szervezeteken keresztül érintkezik egymással. Jelenleg öt civil szervezet vállal közvetítést, amelyek országos hatáskörrel rendelkeznek: a Gólyahír Egyesület, a Fészek Egyesület, a Bölcső Alapítvány, az Alfa Szövetség, és az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület.

Az első lépés

Amikor a szülők döntésre jutnak, hogy gyermeket szeretnének örökbefogadni, legelőször a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz fordulhatnak, ahol bejelentik örökbefogadási szándékukat. Itt felveszik az adataikat, nyilatkoznak arról, hogy nyílt vagy titkos örökbefogadást szeretnének-e, meghatározhatják, milyen korú, nemű, milyen egészségi állapotú gyermeket szeretnének, milyen betegségeket tudnak elfogadni és melyeket nem, egy gyermeket vagy testvéreket szeretnének, sőt sokan megadják a kívánt szemszínt, hajszínt is. Ilyenkor a szülők még nem tudnak igazán megalapozottan nyilatkozni, a későbbiekben azonban változtathatnak preferenciáikon.

A szülőknek a bejelentkezésnél arra is kell figyelniük, hogy a törvény előírja, 45 év lehet a fiatalabb házastárs és a gyermek közötti legnagyobb, és 16 év a legkisebb korkülönbség. A nyílt örökbefogadást bonyolító civil szervezetek is szem előtt tartják a jogszabályt, ezért csak 40-42 éves korig fogadják a szülőket, hogy mire megkapják a gyermeket, ne lépjék túl az előírt korhatárt.

Szülők nagyító alatt

A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál az örökbefogadási szándékot bejelentők felkerülnek egy listára, sorszámot kapnak, és innentől kezdve sorban állnak a gyermekért. A szakszolgálat pedig egy két hónapig tartó alkalmassági vizsgálatsorozatot indít el, amely egy pszichológiai vizsgálatból, egy környezettanulmányból és egy felkészítő tanfolyamból áll. Kiegészítésként kérhet háziorvosi igazolást arról, hogy a szülő nem szenved olyan betegségben, amely akadályozná a gyermek egészséges személyiségfejlődését, szükségesnek tarthatja az állandó munkahely által kiállított kereseti kimutatást, illetve kérhet erkölcsi bizonyítványt is.

A pszichológiai vizsgálat elsősorban a szülők motivációit méri fel: miért is döntöttek az örökbefogadás mellett, a személyiségük, nevelési elképzeléseik előreláthatólag biztosítják-e a gyermek harmonikus fejlődését. Ugyanakkor a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat családgondozója egy környezettanulmány során az élet- és lakáskörülményeket, az anyagi hátteret térképezi fel, megnézi például, biztosítva van-e a törvény által előírt 6 nm lakószoba fejenként, mennyire gondozott, tisztán tartott a környezet. Sokan nem is értik, miért van erre szükség, hiszen más szülők is felnevelnek gyermekeket anélkül, hogy előtte rátermettségüket vagy anyagi helyzetüket megvizsgálnák. A „szülőségre” felkészítő szakemberek azonban indokoltnak látják ezt az elővigyázatosságot, véleményük szerint ezek a gyerekek különben is hátránnyal indulnak, hiszen elhagyták őket, ezért nem mindegy, milyen környezetbe kerülnek.

Újra át lehet gondolni

Akinél már lezajlott a pszichológiai vizsgálat, egy 21 órás, a törvény által kötelezően előírt felkészítő tanfolyamon kell részt vennie. Ez egy beszélgetős, nem oktatási jellegű tanfolyam, a döntési folyamat megkönnyítését, az örökbefogadás sikerességét szolgálja. Itt nemcsak a praktikus tudnivalókról, a törvényi szabályozásról vagy a titkos és nyílt örökbefogadás különbségéről kapnak tájékoztatást a szülők, hanem annak átgondolásában is segítenek a szakemberek, hogy milyen is a nekik való gyermek. Itt megfogalmazhatják előítéleteiket, félelmeiket is, ugyanakkor reális képet próbálnak nekik nyújtani a helyzet egyediségéből fakadó problémákról, nehézségekről. Olyan alapvető kérdések is felvetődnek, hogy meg kell-e a mondani a gyermeknek, hogy őt örökbe fogadták, illetve mikor és hogyan lehet erről beszélni, milyen egyedi kamaszkori problémák jelentkezhetnek az örökbefogadott gyerekeknél, jó-e megkeresni a vérszerinti szülőket, mit szól a környezet, a nagyszülők az örökbefogadáshoz, hogyan viszonyuljanak ehhez a szülők.

Több megyében a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat szervezi a tanfolyamokat, de nem minden megyében biztosítja az intézmény ezt a szolgáltatást. A szülők ezért gyakran fordulnak olyan civil szervezetekhez, melyek felkészítő tanfolyamok szervezésével foglalkoznak (például Ágacska Alapítvány), ahol nyílt és titkos örökbefogadásra is felkészítik a szülőket. (Ennél az alapítványnál a későbbiekben is segítséget kapnak, tanácsadásban részesítik őket, szülőklubot tartanak fönn, gyermek-pszichodráma csoportot, családterápiát, párterápiát, egyéni terápiát biztosítanak számukra, családi napokat szerveznek, stb.)

Hogyan tovább?

A felkészítő tanfolyam elvégzése után a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat az összes vizsgálati anyagot ún. javaslattétellel továbbítja a területileg illetékes Gyámhivatalnak, amely újra elvégez egy környezettanulmányt. Mindezek alapján hozza meg a döntést arról, hogy valaki alkalmas-e örökbefogadó szülőnek vagy sem. Határozatában – a beadott kérelemmel összhangban - konkrétan döntenie kell arról is, hogy az örökbefogadni szándékozó szülő hány és milyen életkorú gyermek örökbefogadására alkalmas, illetve alkalmas-e testvérek vagy egészségileg károsodott gyermek örökbefogadására. A Gyámhatóság határozatával már civil szervezethez is fordulhat a szülő, ahol a nyílt örökbefogadás kiközvetítését segítik.

És csak telnek az évek...

Változó, hogy kinek mennyit kell várnia a gyermekre. Egyrészt függ a lakóhelytől, hiszen az örökbefogadók várólistája az adott megyére vonatkozik. Vannak megyék, ahol a titkos örökbefogadást lebonyolító Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál egy egészséges újszülöttre 4-5 évet várnak az örökbefogadó szülők, más megyékben csak 3 évet. A civil szervezetek kórházi, védőnői kapcsolataikon keresztül hamarabb értesülnek az elhagyott, vagy örökbeadni szándékozott újszülött babákról, s ezért általában rövidebb határidővel tudják kiközvetíteni nyílt örökbefogadással a kisbabákat. Ám mostanában már ezeknél a szervezeteknél is hosszú sorok kígyóznak az újszülöttekért.

A kérelemben megadott feltételek is erőteljesen befolyásolják a várakozási időt, ezért érdemes jól átgondolni, mi az, amiben a szülők engedni tudnak. Az egészséges újszülöttekre nagy a túljelentkezés, hosszú évekre megnyújtva a várakozást, de ha nagyobb gyermeket is elfogadnak, akinek valamilyen fogyatékossága, vagy állandó betegsége van (például asztmás), jelentősen rövidebb lesz ez az időszak. Ugyanígy jóval hamarabb hazavihetik azok a szülők a gyerekeket, akik roma kisgyermeket is szívesen örökbefogadnak.

A gyermekvédelmi szakemberek hangsúlyozzák, hogy a gyermeknek keresnek szülőt, és nem a szülőnek gyermeket. A szülők pedig adományként élik meg, amikor végre „megtalálják egymást”, s hazavihetik a vágyott gyermeket. Sokan nyilatkoznak úgy, hogy a sok várakozás és küzdés után szoros összetartozás-érzést élnek meg, nem számít a vérségi kötelék hiánya. „Mi a gyermekünket a szívünkbe fogadtuk örökbe.”

2009 szeptember 15. Kereki Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás