Család

Minden mindennel összefügg!

Családi forgatókönyvek

A családok nagy részében megfigyelhető, hogy esetenként évek óta ismétlődő, állandó párbeszédeket, eseménysorokat játszanak végig. Annak ellenére teszik ezt, hogy mindenki pontosan tudja a kérdéseket és a válaszokat, s hogy mi lesz az adott szituáció kimenetele...

Vajon mi tartja fenn ezeket a magatartásláncokat, miközben ismétlődésük a résztvevők számára kellemetlen?

Egy szülőpár a gyermek egyre erősödő, abbahagyhatatlan hisztije miatt fordult hozzánk.

Forgatókönyv: A szülők veszekednek – a gyerek hisztizni kezd – a szülők abbahagyják a veszekedést, a gyerekkel foglalkoznak – logikus, hogy a gyerek nem hagyja abba a hisztit, mert akkor a szülők újra elkezdenének egymással civakodni.

Egy másik esetben a pár kilátástalan, egyoldalú veszekedéseinek ismétlődése okozott problémát.

Forgatókönyv: a pár egyik tagja nagyon sok érzelmet zúdított a párjára, mert vigaszt, megértést szeretett volna –  a másik ettől megriadt és távolodni kezdett – az egyik, érzékelve párja távolodását, még jobban ostromolta érzelmi kirohanásaival – ettől a párja még jobban távolodott, stb.

Viselkedési láncok

Az egymással összefüggő családi szerepekből összefüggő folyamatok: úgynevezett viselkedési láncok, forgatókönyvek alakulnak ki, és rögzülnek. Tehát: amikor valaki EZT csinálja, arra a másik biztosan AZT reagálja – és így tovább...  Ezek a rögzült viselkedési minták, ahogyan a fenti példákban láttuk, a fejlődés, a változás akadályai lehetnek; a család nem megfelelő - diszfunkcionális - működését tarthatják fenn.

Ezeket a viselkedési láncokat mindenképpen meg kell szakítani, hiszen, ahogy eddig, ezután sem fognak eredményre vezetni. Amíg az éveken keresztül erőltetett, be nem vált mintát követik az érintettek, konzerválják a mindenki számára kellemetlen helyzetet.

Ha sikerül az únásig ismételt forgatókönyv rabságából kiszabadulni, esély nyílik a változásra. Hiszen mindaz, amirő eddig beszéltünk, érvényes lehet egy pozitív körforgásban is: az egyik fél több figyelmet gyakorol, több gesztust tesz, amitől a másik nyugodtabb, vidámabb lesz, és nagyobb biztonságban érzi magát. Ettől kevesebb lesz a számonkérés, egymás kontrollálása. Így mindketten felszabadultabbak lehetnek, a kapcsolatuk egyre bensőségesebbé válik, míg végül meg is szűnik a kontrollálás késztetése.

2008 április 22. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás