Család

A liberális nevelés megbukott

A fenti kijelentést József István gyermekpszichológus tette a Kaposvárimami Egyesület családi és információs napján. A rendezvényen szó esett egyebek közt arról, hogy miről mesélnek a gyerekrajzok, mit is jelent a rajzmeditáció, s milyen stresszoldó hatása lehet az alkotásnak, a kreatív önkifejezésnek. De minket leginkább a szakember említett kijelentése érdekel, ezért "elkértük" a Somogyi Hírlap online szerkesztőségének a tudósítását.

– Mindenki agresszív, mi is azok voltunk, csak esetleg az még egy más világ volt – mondta József István. – Hogy egyre erőszakosabbak vagyunk, az összefüggésben van a rohanó világgal, a felnőttek esetében is divatosak lettek az erőszakos megoldási módok. Ám az erőszakot nem elfojtani kell, hanem egy a társadalom által kívánatos mederbe kell terelni, meg kell tanítani azt levezetni más tevékenységek útján. Olyan önérvényesítő magatartást kell tanítani a gyereknek, amiben nincsen benne, hogy letaposom a másikat. Ilyen lehet például a sport. Az a baj, hogy az agresszív viselkedésre szinte kivétel nélkül büntetéssel reagálunk, amivel megint a frusztrációt, az elfojtást növeljük, ám az ezt helyettesítő közös élmény hiányzik.

A pszichológus úgy látja, azért van sok problémás gyerek, mert manapság erősebbek a gyerekek, mint a szülők. – A szülők nem elég következetesek, a gyerekek tovább bírják, mert a szülők fáradtak, nincs energiájuk már a gyerekre – hívta föl a figyelmet. – Másrészt sokaknál működik egy túlzott óvó-védő mechanizmus, az apukák, nagyszülők nem bírják, ha sír a gyerek, beleszólnak a dolgokba, s akkor inkább ráhagyják a gyerekre a dolgot, csak ne sírjon! A kevés időnket inkább, a tévé, a net előtt töltjük, így hiányoznak az együttes élmények. Ha viszont sok helyre viszem magammal, azon túl, hogy rengeteget tanul a gyerek, közben bele tudok avatkozni a személyiségfejlődésébe. Ráadásul egy különleges helyzetet eredményez a sok válás: nagy hiba, ha nem azonos elveket követnek a volt házaspárok, az egyik szülő megengedőbb. Általában az anya szigorúbb, az apa engedékenyebb, ezáltal a szigorúbb szülő zsarolhatóvá válik, mert fél attól, hogy serdülő korban összepakol a gyerek és elmegy a másik szülőhöz.

József István szerint a liberális nevelés megbukott. – A gyerek azért olyan amilyen, mert mi nem jól csinálunk valamit – emelte ki a szakember. – Figyelembe kell venni, hogy a mai gyerek már nem a tegnap gyereke, ehhez kell alkalmazkodnia a szülőnek, ugyanakkor nem baj, ha határozott vagyok, ha meghatározom a kereteket. Ám ezek tág keretek legyenek, amiben ki tudja magát próbálni a gyerek, de a végén mégiscsak én mondom meg, hogy eddig és ne tovább! Ne akarjon a gyerek az asztalon ugrálni, ha én nem akarom! Nem lehet a gyerek és a felnőtt egyenrangú fél, a felnőtt mindig legyen domináns, persze megfelelő keretek között. Sok szeretettel, de mégiscsak határozottan kell őket a kívánatos irányba terelgetni, ha kell, büntetéssel, és persze sok-sok pozitív megerősítéssel. Ez utóbbi sajnos nagyon kikopott a magyar kultúrából. Pedig a megfelelő reagálás: mindig szeretlek, ha rosszat teszel, akkor is szeretlek, csak mérges vagyok rád. Ugye mennyivel jobb, ha jól csináltad?

Felső tagozat előtt ne!

„Nem akarom a jövőt megállítani, persze kell az internet, az okostelefon, a táblagép, de nehogy már órákon keresztül azt csináljon a gyerek, amit akar! Felső tagozat előtt nem kell telefon a gyereknek! Persze ideológiát mindig tudunk hozzá gyártani, miért is kellene neki, ám ez főként azért van, hogy mi biztonságban érezzük magunkat. Persze az is kérdés, hogy mire való a telefon? Játszótársnak? Ha képes vagyok a gyereknek másfajta, együttes játékélményt nyújtani, akkor a gyerek azt a közös élményt keresi majd.”

A cikk forrása

 

 

2015 november 10. Márkus Kata/ SONLINE

 
Kölöknet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 
2016 február 13.
Péter
Teljesen mindegy, minek hívjuk. Liberalizmus ide vagy oda, nem ez számít. A gyerek és a felnőtt SOHA ne legyen egyenlő! NE a felnőtt tisztelje a gyereket! Ilyen soha nem volt a történelemben, és ne is legyen! Mondom ezt úgy, hogy van egy imádott, alig másfél éves kisfiam, aki, amíg én vagyok az apja, tisztelni fogja a tanítóját és tanáràt, mert erre nevelem. Hamarabb kap maflást egy beírásért, mint hogy én ordítsak az igazgatójával, mert én is kaptam, mégsem haltam bele, és pszichopata sem lettem. Se apám, se anyám nem vette a bátorságot, hogy kétségbe vonja a tanáraim szakmaiságát, és szülői èrtekezleten verje a tamtamot a terror ellen. Nem az ő szakmájuk, nem szóltak bele. Ez egy jól működő rendszer volt, amíg volt. És bár nincs diplomám, mégis összeszedtem némi alapműveltséget. Ez az egész folyamat, ami most zajlik, és eredményeként egyre hitványabb fiatalok kerülnek ki az iskolából, az egész társadalom összeomlásához vezet.
2016 január 29.
FEKETE GYULA
Ide jutottunk ?! A valamikori erkölcsi neveléstöl valö undorodás ,mely még a
vllás(-okkal) is rokonságban volt,aztán átkeresztelkedett Marx-Leninizmusra,mostanság pedig Holliwoodizmus, amely még nem váltotta ki a teljes globális hányingert !? REMÉNYKEDJÜNK !!!
2015 november 28.
Károly
Kedves Cikkolvasók! Gondolom nem szerencsés használni egy történelmi fogalmat (amit Adam Smith határozott meg gazdaságúságról, társadalomról és kultúráról), de a kutató és a cikk írója a gyerekek neveletlenségéről és arcátlanságáról írt. Remélem egy szerény cikkel érthetővé válik milyen gondok vannak a "mélyben", amire a társadalmunk kb. 10 év után kezd fel figyelni. Nos lássuk ezt a cikket.

A gyerekek neveletlenségéről és arcátlanságáról ...

A tanári munka nem egyszerű, szerintem ez mindenki belátja. Legnagyobb hatással egy gyermek fejlődésére a szülők és az iskola van. Gondoljunk bele, hogy a tanároknak mekkora önuralomra van szükségük ahhoz, hogy hivatásukat méltón tudják végezni. Sajnos ez megfizetve nincs, így nehéz motiváló erőt találni. Következő levél írója (tanár) megosztja velünk mindennapi problémáját.
Túl nagy lett a „demokrácia”. A szülő nem neveli a gyermeket, a tanárnak meg már nem engedik, hogy neveljen.
Nem felháborodásomban írok, mivel tudom, hogy kívülről tényleg úgy néz ki, hogy a magyarországi iskolarendszer nem neveli meg a gyerekeket. Én is szenvedek a gyerekek neveletlenségétől.
Pedagógusként! Csak egy pillanatkép:
Reggel megérkezek az iskolába egyszerre a nagy bejárati ajtóhoz két 12 évessel. Ismernek, tudják ki vagyok, bár épp nem az ő osztályukban tanítok. Köszönésre nem tudtak koncentrálni, mert igen igyekeztek lépésüket megszaporázva, hogy kinyissák előttem az ajtót......és benyomakodjanak előttem mielőtt még túlságosan elfoglalnám a nyílást. Amikor megpróbáltam ecsetelni nekik mi az udvarias, helyes megoldási módja a helyzetnek, először hirtelen nem is hitték, hogy valóságos a kora reggeli tanmese. Miután felfogták, hogy ráadásul nekik szól, megrökönyödve bámultak rám, majd amikor ebből felocsúdtak egymásra mosolyogtak és otthagytak szó nélkül, aminek tulajdonképpen örültem, mert ha visszaszólnak az még jobban felborzolta volna az amúgy is megviselt pszichémet.

Tisztelettel kérnék módszertani tanácsot a magyar (nem pedagógus) állampolgároktól, mert én (mi) itt már kipróbáltuk a egyetemen tanult összeset. Néhány tanács, amit kérem, NE adjanak, mert hosszú évek óta próbálgatjuk és nem működik:
1. Lelkibeszéd
2. Jó példaadás
3. Leszidás
4. Újra beszélgetés róla osztályszinten
5. Segítség kérése szülőtől
6. Jó példa bemutatása (dramatizálás)
7. Újra leszidás
8. Beírás az ellenőrzőbe
9. Szülői értekezleten téma
10. Rossz magatartás jegy
11. Jobb belátásra bírás, kérés, megígértetés

.....még sorolhatnám ezeket elkezdvén az elejétől újra és újra végig csinálva. Kérem, ezeket se javasolják, mert már a legenyhébb büntetés is tilos. És most a büntetésekről és a szülői reakciókról. A szülők ezzel keresik meg az iskola igazgatóját:

1. Felállítás az osztály előtt és számonkérés.....MEGSZÉGYENÍTÉS!
2. Leszidás........LELKI TERROR!
3. Rendszeresen, kitartóan megkövetelés....MACERÁLOM, PIKKELEK RÁ!
4. Szünetben vagy órán kiállítani valahova büntetésből.....FIZIKAI TERROR és MEGSZÉGYENÍTÉS!
5. Többszöri beírás az ellenőrzőbe. NE MACERÁLJAM MÁR A SZÜLŐT, AZÉRT VAN AZ ISKOLA, HOGY MEGNVELJE!

Sorolhatnám még, de a vége mindnek ugyanaz. NEM VÁLTOZIK SEMMI. Glóriát kérek a fejem fölé X éve csinálom ezt és még nem őrültem bele, és nem pofoztam fel senkit. NEM azért mert nem köszön, vagy nem enged be az ajtón, vagy megtagadja a kérésemet és nem veszi fel a kabátot ami a folyosón hever a földön mondván, nem ő lökte le. Ja persze a szülő sem örül neki, ha ilyesmire kérem. Hiszen nem ő lökte le. A szemétről már ne is beszéljünk.....hát hiszen nem ő dobta el ..... hanem pl. azért, mert visszabeszél ...néhány néha ordítva a képembe.

Nem tetszenek elhinni? Remélem van pedagógus ismerősük tessék megkérdezni. Ha megtenném arra viszont lenne módszer, hogy engem megbüntessenek. Tehát megteszem amit tehetek és ennyi.

Kedves Állampolgárok, itt a szabadelvűség keserű pohara, kérem igyuk mindannyian örömmel, mi főztük. Hozzá kell tennem, hogy azért vannak még aranyos, jóravaló, udvarias, intelligens gyerekek is Magyarországon! Csak az nem olyan feltűnő.

Remélem a "szeptikusok" számára most már könnyebben emészthetővé válik (igaz nem szerencsés módon használt) XIX. századi fogalom. Ezenfelül abban is reménykedem, hogy teljesen világossá válik az a gondolatmenet, amit a kutató és író közölni szeretet volna. Elnézést kérek minden olyan Szülőtől és Felnőttől, akiknek ez az iromány sérti azon béli elképzelését a nevelésről, amiben hisz. De sajnos az oktatás súlyos problémákkal küzd és "a segítség kiáltásokra" senki nem figyel fel rá. Továbbá a 2010-es oktatási reform nem fog gyógyulást hozni "rövid távon", pedig most erre lenne szükség! Nem a hosszú távú tervekre.
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás