Friss adatokkal segítünk a megfelelo iskola kiválasztásában! Friss adatokkal segítünk a megfelelo iskola kiválasztásában! 
Éhségsztrájkol a gyerekem!
2 évesen bölcsödébe adtam a gyermekemet. Az első 2 hét szoktatási idő zökkenőmentes volt. Amikor végleg ott maradt egész napra, éhségsztrájkba kezdett. Ez 2 hétig tartott. Majd minden rendben volt az ezt követő hónapokban. Az éhség sztrájk csak a bölcsiben volt, mert itthon evett-ivott. 3 és fél héttel ezelőtt újra kezdte az étel és ital megtagadását. A bölcsiben nem fogadott el semmit, de az asztalhoz sem ült le. Gondoltam valami megijesztette az asztalnál. Esetleg felborított valamit, és leszidták. A gondozók szerint semmi nem történt.A gyerek nem akart mondani semmit, próbáltam faggatni, de nem ment. Próbáltam a lelkére beszélni, de nem ment. Majd a múlt hét szerdán ( másfél hete) már itthon is azt kiabálta, hogy nem akarok enni, nem akarok inni. Rémülten vettük tudomásul a tiltakozást. Próbáltunk türelmesen hozzáállni. Mesével próbáltam kihúzni belőle a fájdalma okát. Nem mondott semmit. Vasárnapig szinte folyadékot is alig vitt be, akkor már teljesen kétségbe estünk. Tovább próbáltam finoman a nyomozást. Végül magától annyit mondott: Vera néni bántja a fejem. Én megkérdeztem, hogyhogyan? Erre Ő azt válaszolta ökölbe szorított kézzel: Így kopogtatja afejemet! S a térdén meg is mutatta. Hétfőn már annyira kiürült a szervezete, hogy evett még ebédet is. Kedden csak ropit evett, és ivott kb. 1,5 l folyadékot. Természetesen amióta itthon vagyunk. Szerdán szintén csak folyadék és ropi volt, amit bevitt. Sem keksz sem csokoládé nem töri meg ezt a fájdalmat. Simán ellenáll minden finomságnak, amit nem tukmálunk, csak letesszük látható helyre. Azóta minden nap egy picivel talán többet eszik, de nem ül le afőétkezések idején. Nem eszik kanállal tányérból. Ő egy nagyon érzékeny fiú. Hogyan tudnék még segíteni neki? Kérem válaszoljon, minél hamarabb. Segítségét előre is köszönöm! >>
Túl szigorú lettem hozzá?
A segítégüket kérem 5 éves kislányommal kapcsolatban, aki jelenleg középső csoportos. 2,5 éves korában került be az óvodába, a beilleszkedés viszonylag gyorsan ment. Én nagyon korán visszamentem dolgozni, mikor ő másfél éves volt, és az ovikezdésig általában a dédimamája illetve a szüleim vigyáztak rá délutánonként! Már az első szülői értekezleten jelezték felém az óvónők, hogy gondok vannak vele. Nagyon félt minden idegen helyzettől, embertől. Hetente látogatta őket az óvoda orvosa és ő egyszerűen nem mert eléállni! Fejére húzta a takaróját és sírva elbújt a sarokba. Azt mondták, látszik rajta, hogy egy ember volt vele sokáig. Aztán változott a helyzet. Nagyon hamar feltalálta magát, az orvossal is megbarátkozott, sőt átesett a ló túloldalára. Irányító ember lett belőle, akinek nagyon nagy az akarata! Eleinte nagyon jól tudta irányítani a társait, de nehezen fogadta el a közösségi szabályokat! Most már sokszor a társai is ellenszegülnek neki. Sokszor ellenkezett az óvónőkkel, rosszul tűrte, ha valamit nem engedtek neki. Óvónője kérte, hogy legyünk vele szigorúak, ne engedjünk meg neki mindent, mert akkor ezt a rossz tulajdonságot csak erősítjük benne. Ez a probléma az elmúlt két évét végigkísérte és jelenleg már más baj is van vele. Úgy érzem, hogy talán túl szigorúak lettünk vele szemben és annyira akartuk, hogy jó gyerek legyen, hogy olyan elvárásaink voltak vele szemben amit még egy nagyobb gyerektől sem lehetne talán elvárni. Történt egyik nap, hogy kinevette az óvónőt, aki kérte a lányomat, hogy itthon számoljon be nekem róla. Kislányom persze hallgatott, én meg itthon semmit sem sejtettem a dologból. Kb az eset után másfél héttel kaptam egy levelet, amiben tájékoztattak a történtekről. Ugyanis a kislány azt mondta az oviban, hogy itthon elmondta nekem, hogy mit csinált, pedig ez nem volt igaz! Természetesen ez kiderült. Büntetése az oviban az volt, hogy az anyák napi műsorban elvették tőle a szerepet, amire pedig nagyon készült! (Nem is kapta vissza utólag sem!) Mikor én megtudtam, mi történt, teljesen kétségbe estem és beszéltem az óvónővel. Szerinte a kislány a könnyebb megoldást választotta: hazudott, mert így azt gondolta, hogy megússza a dolgot, mivel azért belül érezte, hogy bajt csinált. A társai is néha kirekesztették emiatt a játékból. Azt mondta nekem, hogy azért nem mondta el itthon, hogy mit tett, mert félt, hogy kikap érte! Ekkor ijedtem meg nagyon, és arra gondoltam, hogy talán az egészről mi, a szülei tehetünk. Félek büntetni is, mert attól tartok, hogy a büntetés csak erősíti benne az ellenszegülést és a makacsságot, viszont azt mégsem lehet hagyni, hogy ha rosszat tesz. Hol az arany középút?>>
Hisztizik, kiabál a kisfiam!
A kisfiam 5 éves ovis. A beszoktatás elég nehéz volt, több mint fél év telt el, mire hozzászokott az ovihoz és óvónőkhöz. Sajnos elég érzékeny gyerek. Az oviba járás még most is nehézkesen megy. Vegyes csoportba jár, sajnos vannak nagyobb gyerekek nála, akik erősebbek és nem mer velük barátkozni. Az óvónők a mozgás fejlődésében javasoltak még fejlődést, pedig sokat mozog a gyerek, és nevtanba tanácsolják. Itthon a dackorszakát éli, ha valami nem tetszik, hisztizik. Igaz, el kell mondanom, 18 hónapja megszületett a kisöccse, akit már elfogadott, de mindig veszekednek. Biztos ez is társult ahhoz, hogy már nem csak ő van a központban, de szinte mindent megad neki az ember, és igazából mostanában kicsit agresszívebb lett a viselkedése, kiabál, néha csúnya szavakat mond...stb., de csak itthon. Oviban viszont jó kisfió. Igaz, mostanában sokat hány, és nem tudjuk, mi válthatta ki. Óvónők nem látnak hibát, sem a pszichológus. Mit tegyek, kérem segitsenek! Egy elkeseredett anyuka >>
Iskolaérett?
Iskolaérettséggel kapcsolatban fordulnék Önökhöz. A lányom márciusban lesz hatéves, korának megfelelő képességekkel bír, sőt versek, mesék kitalálásában, szavalásában kimagasló. Érdeklődő, kíváncsi, sokat kérdez és láthatóan értelmezi is a dolgokat a maga módján, korának megfelelő módon. Nem is az értelmével van baj, hanem, ahogy az óvónők mondják, a lassúságával. Minden alapvető működéssel, evés, öltözés, vécézés rendkívül lassan halad. Úgy tűnik, nem tud koncentrálni, a gondolatai mindig elkalandoznak. Ezért vagy csak ül és mereng, vagy egyfolytában beszél, illetve kérdez. Minden érdekli a matematikáról, a mesékről, de „belefárad” egy zoknifelhúzásba. Aggódom, hogy ez a kíváncsiság, amit az iskolában tanulandó dolgok iránt érez, hamar szertefoszlik, ha valami rutinszerű, vagy egyszerűen csinálandó dologgal kerül majd szembe. Szereti ezeket a foglakoztató feladatokat, ám legtöbbször saját maga kitalálta feladatot old meg rajta. Tehát mondjuk a összekötőset kiszínezi, a különbségkeresőt elmeséli. Most azt mondhatják, hogy ezek a példák gyanúsan olyan viselkedést mutatnak, amik azt jelzik, hogy még nem érett a gyermekünk az iskolára, mégis a kiállása, ahogyan megfogalmazza a kifejezetten választékos szókincsével, szinte felnőttes logikával a saját és a körülötte lévő világot, ellent mond ennek. Kicsi kora óta minden fejlődési lépésben előrébb járt, de most egy ideje már ez a differencia áll fenn. A képzelete, képességei fejlődnek kora szerint, ám a gyakorlati dolgokban egyre jobban leszakad a társaitól. Mit rontottam el a nevelésében, mit tegyek most, honnan vegyek még több türelmet, van-e valami jó módszer?! Nekivághat-e így az iskolának, kérdezzek-e meg szakembert? >>
Visszaesett a szobatisztaságban!
Én a kislányomat egyedül nevelem születésétől fogva. Eddig mindenkinek úgy tűnt, hogy teljesen stabil , kiegyensúlyozott kislány. 2 éves korára magától szobatiszta lett, majd bölcsibe ment, és ott sem volt semmi baj. Kicsit visszahúzódó, de ha megbatátkozik az új környezettel, könnyen tanul, és jól el van az új társaságban. Két és fél éves kora körül elvettem a cumiját, amit persze előtte megbeszéltünk. Nagyon önnáló volt sokáig. Most egyre többször veszem észre, hogy elkezd nyafogni, hogy segítsek, mert nem tudja ezt vagy azt megcsinálni, szerintem kedve nincs hozzá, és ami nekem sokkal ijesztőbb, hogy egyre többször bepisil. A vizeletét vizsgálták, semmi fertőzésre utalót nem találtak benne. Amennyire lehet, sokat vagyok vele. Együtt járunk korizni, úszni, és lovagolni-hétköznap, és a hétvégéket is együtt töltjük. Viszonylag sokszor vannak nálunk vendékek-rokonok, barátok-amit mind a ketten nagyon várunk.Körülöttem semmmi változás nem volt, munkahelyem állandó, nem költöztünk, és párkapcsolatom sincsen. Nem született testvére. Mi lehet a bepisilés oka?Lehet, hogy túlterhelem? Mit kellene változtatni, hogy újra a régi kis önnáló lányomat visszakapjam? >>
Adjam iskolába?
Iskolaérettséggel kapcsolatban lenne kérdésem. A kislányom márciusban tölti be a 6 évet. Tudása alapján az óvónők egyértelműen azt mondják, hogy mindenképpen menjen iskolába. 100-ig már számol, sok betűt felismer, összeadásokat, kivonásokat tudja. Nagyon tanulékony, az iskolát várja is. Tényleg minden területen tökéletesen megfelel a korának, egyet kivéve, mindössze 103 cm, és 15 kg. Nem törékeny alkat, teljesen rendben van a mozgása is. Azt azért tudni kell, hogy én pontosan ilyen méretekkel rendelkeztem az ő korában, tehát genetikailag ilyen kicsi. Érdemes-e esetleg egy évet még az óvodában tartani? Mert magasabb nem sokkal lesz, viszont tartok attól, hogy kudarc érné, ha látná, hogy a társai mehetnek, ő meg nem, hiszen tényleg a legjobbak közé tartozik a csoportban. >>
