Testi változások

Az iskolakezdés idejére esik az első alakváltozás. A végtagok a törzshöz képest hosszabbak lesznek, az izmok erősebben kirajzolódnak. A pocak, s ezzel a babás alkat eltűnik, az arcvonások is változnak. Kihullanak az első tejfogak, megjelennek a maradandó fogak. A szervezet teherbíróbb lesz, megritkulnak betegségek. Az alakváltozás látványos jele, hogy a gyermek képes lesz megérinteni a fülét a fején átvetett kezével...

Ez a korszak a mozgásos játékok kora, ehhez a gyermek ereje és képessége is adott. A kar és a láb erősödésével a mozgásformák gazdagodnak, biztonságosabbá válnak; a gyermek olyasmit is meg tud tenni, amit addig nem mert. Ugyanakkor az idegrendszer érése miatt arra is képes, hogy mozgásigényének kielégítését későbbre halassza, ezért tudja végigülni a tanórákat. A nagymozgások mellett a kézzel végzett mozdulatok is finomodnak; ez az írás megtanulásának alapja.

Ebben a korban a gyermek izomereje egyre növekszik, szinte állandón mozogna. Fut, mászik, ugrál, csúszkál és persze verekszik. A mozgások lendületesek, hirtelenek, és néha bizony durvák. A mozgásszükséglettel együtt jár a cselekvésszükséglet is, de a tevékenységekben még nincs állandóság. Inkább ötletszerűen váltakoznak, újabb és újabb játékokba fognak, aztán hirtelen abbahagyják és másba kezdenek.

Kilenc-tízéves kortól érkezik el a sportolás kora; a mozgások szabályosabbak, eredményesebbek. Szinte minden sportot élvezettel űznek a gyerekek. A mozgás örömének, az erő megmutatásának szükséglete, a testi vetélkedés fiúknál, lányoknál egyaránt a fejlődés része. Ekkor már nem tapasztalható a hirtelen cselekvésváltás: kitartó, céltudatos mozgásra, tevékenységre képesek.

Képességek

A kisiskolás gyermeknek már nemcsak a rajz, a feladat befejezése, vagyis az „eredmény” okoz örömet, de egyre inkább az alkotás folyamata is. A feladatteljesítés öröméért nagyobb, kitartóbb erőfeszítésre is képes; tevékenységei egyre összetettebbé válnak.

Érdeklődése a külvilág felé fordul. Jó megfigyelővé válik, következtetési képessége fejlődik. Egyre inkább reális, a valósághoz közelítő képet alakít ki a külvilágról: felfedezi vagy legalábbis megsejti az ok-okozati összefüggéseket, így aztán kíváncsisága – a tudományos kérdések mellett – a születés problémájára és a nemiségre is kiterjed, zavarba ejtő kérdéseket téve fel a témával kapcsolatban.

A 6-12 évesek élvezik a hangokat, zörejeket, az élénk színeket, a hirtelen fényhatásokat. Óriási örömmel lármáznak, gyakran kiabálnak, hangoskodnak.

Ebben az időben sok mindent gyűjt a kisiskolás. Késztetést érez, hogy a dolgokat osztályozza, sorrendbe rakja, s ezzel jobban megismerje, „birtokba vegye” azokat.

Kapcsolatok

Az iskolakezdéssel egyidejűleg lazul a gyermek családi kötöttsége. A 6-7 évesek már tudatosan törekednek az önállóságra, a szülőktől, családtól való függőség csökkentésére. A következő években aztán a gyermek egyre inkább „leválik” a szüleiről (így nevezik a pszichológiában, amikor az ember azt veszi észre, hogy kisiskolás korú gyermeke szívesebben megy moziba a barátaival, mint a családjával). A gyermek igyekszik minél több gyermekcsoportnak a tagjává válni. A 6-7-évesek játékszükséglete a korábbi évekhez képest nem csökken, de a játék tartalma és módja megváltozik: a szerep- és szabályjátékokban élményeit, kapcsolatait teremti újjá, s közben megtanulja a szabályokhoz való alkalmazkodást. Sokszor annyira elmerülnek a csoportos játékban, hogy nem érzékelik az idő múlását, így ebben az életkorban sokan közülük pontatlanok.

Ezekkel a folyamatokkal megkezdődik a felnőttektől a kortársakhoz való átpártolás időszaka, ami a korszak vége felé teljesedik ki. A kisiskolás jobban érzi magát a barátai között, mivel ott egyenrangú lehet, nem nehezedik rá a felnőttek „nagysága”, s ez megfelelő közeget teremt számára az önérvényesítéséhez.. Versenyez az elismertségért; ekkor jelenik meg az érzelmileg erősen motivált kötelességtudat (ezért olvassák 11-12 éves korban nagy élvezettel a Pál utcai fiúk-at). A gyermek a barátok között tapasztalja meg, hogy véleményével, egyéniségével hat a társaira. A kortárscsoportok megerősítik benne a szabályokhoz való tudatos alkalmazkodás igényét, készségét.

Ezeket a fejlődési állomásokat a környezet elismerő, támogató magatartása segítheti, gazdagabbá teheti. Nagy élvezetet jelent a 6-12 éves gyermekkel való beszélgetés: a gondolkodásában bekövetkező változások nyomon követése, annak megfigyelése, hogyan válik egyre önállóbbá, hogyan lesz egyre „nagyobb”. Ugyanakkor – egyre ritkábban ugyan –, még igényli a testi kontaktust, néha még megpihen a szülei mellett, örömmel fogadja a simogatást, a puszit.

No persze csak ha senki más nem látja, mert az már olyan „ciki”.