CsaládTabuErőszak

Útmutató felnőtteknek

Foglalkozás a bántalmazott gyermekkel

Korábban már olvashattak arról, hogy mit tekintünk érzelmi elhanyagolásnak és bántalmazásnak.  Egy bántalmazás története azonban nem ér ott véget, hogy a problémát felismertük, a bántalmazót eltávolítottuk, vagy a gyermeket kimenekítettük a bántalmazó környezetből. Ott sem, amikor a szülőkkel szakember dolgozott, és megadta számukra a megfelelő segítséget.

A gyermekbántalmazás kezdetben pusztán a fizikai bántalmazásra korlátozódott, azóta azonban a lelki aspektust is figyelembe veszik a szakemberek. A gyermekbántalmazás a gyerekek testi fenyítése mellett minden olyan erőszakos akció, melynek során a gyereket elnyomják, korlátozzák, a gyermek gondozását, felügyeletét elhanyagolják, vagy a gyermek érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztetik.

Fontos, hogy a gyermeket is "feloldozzuk", bűntudatát megszüntessük, és segítsünk neki levezetni, kezelni a negatív érzelmeit (düh, harag, agresszió, csalódottság, szomorúság, szégyen, önmaga hibáztatása stb.). Helyre kell tennünk a fejében a történetet, hiszen az érzelmi elhanyagolás és bántalmazás súlyos, nagyon nehezen helyrehozható károkat okoz az ember fejlődésében. Minden ilyen esetben - a probléma súlyosságától függően - szociális munkás, pedagógus, pszichológus, pszichiáter foglalkozik a gyermekkel.

Vajon bírni fogjuk?

Sokszor a pedagógus az - akár az óvodában, akár az iskolában -, aki először találkozik a bántalmazott gyermekkel. A velük való foglalkozás igényel bizonyos speciális ismereteket, például az első beszélgetés nagyon fontos. Ahogy az is, hogy felismerjük, ha kényelmetlenül érezzük magunkat ebben a szituációban. Csupán azért, mert mi vagyunk az "osztályfőnökök", nem kell mindenképpen nekünk foglalkozni az esettel. A gyerekek megérzik, ha a felnőtt kényelmetlenül érzi magát, izgul, így csak tovább fokozódik benne a bűnösség érzése.

A kommunikáció és a tudás szerepe

Elengedhetetlen, hogy a gyermekkel foglalkozó felnőtt kommunikálni tudjon a gyermekkel. Ez viccesen hangozhat, de előfordul, hogy a gyermek elutasító, agresszív vagy túlzottan visszahúzódó, és ezt nem szabad magunkra venni. Más-más utat kell választanunk a különböző korosztályhoz. Ha kell, a földön ülve, sarat dagasztva kell beszélgetni vagy éppen babázni. Aki ilyen helyzetben nem mozog komfortosan, az inkább ne csináljon semmit, kérje szakember segítségét.

Fontos továbbá, hogy a gyermekkel foglalkozó ember bizonyos fejlődés-lélektani ismeretekkel is rendelkezzen, mert ez segít kiválasztani a gyermek korának megfelelő játékot és kommunikációs csatornát.

Miért éppen a gyász?

Általában célravezetők azok a reakciók, módszerek, melyeket a gyászolókkal is használnánk. Végtére is ezek a gyermekek elvesztettek valamit: az önbecsülésüket, a biztonságérzésüket, a bizalmukat, a kapcsolataikat és részben a gyerekkorukat. Hasonló reakciókat lehet náluk megfigyelni, mint azoknál a gyermekeknél, akik valamelyik szerettüket vesztették el.

Ellenérzések a felnőttben

Ha elkezdünk foglalkozni a gyermekkel, egyszerűen nem kerülhetjük meg a kényes témát: nem tehetjük meg, hogy azért, mert rosszul érint bennünket, túl nehéz hallgatni, nem beszélünk a bántalmazásról. A felszínes beszélgetés azt az érzést keltheti a gyermekben, hogy valami olyan szörnyűséges dolog történt vele, amiről még a felnőttek sem mernek beszélni.

Megtörténhet az is, hogy ellenérzést vált ki a gyermek a felnőttből, mert az egyszerűen nem érti, hogyhogy nem volt képes megvédeni magát, hiszen ez az ő felelőssége is. Ilyenkor általában az történik, hogy a felnőttnek olyannyira fáj azt tudatosítania, mi történt a gyermekkel, hogy empátia helyett indulattal reagál. Sokan nem fogadják el sem a bántalmazás tényét, sem a bántalmazott gyermeket.

Ha a felnőtt gyermekkorában maga is bántalmazott volt, szintén nehéz dolga van. Ha a problémája még feldolgozatlan, akkor a korábban elszenvedett trauma megakadályozza abban, hogy a jelenlegivel foglalkozzon. Ilyenkor jobban teszi, ha átadja az esetet kollégájának.

Ha azonban már feldolgozta, nincs akadálya a munkának; sőt, bármennyire is különösen hangzik, hasznosíthatja korábbi "tapasztalatait". Valószínűleg meg fogja érteni a gyermeket, tudja, mire kell nagyon odafigyelni, és hogyan érdemes reagálni.

Férfi vagy nő?

Érdemes arra is odafigyelni, hogy a segítő felnőtt férfi vagy nő legyen-e. Ha a gyermeket nő bántalmazta, érdemes férfit választani és fordítva. Később azonban kifejezetten hasznos lehet, ha ugyanolyan nemű foglalkozik vele, mint aki bántotta, mert megtanulhatja, hogy ennek a nemnek a képviselői sem mind durvák és erőszakosak.

Az érzelmi elhanyagolás és bántalmazás súlyos, nagyon nehezen helyrehozható károkat okoz az ember fejlődésében. Tanulságképpen álljon itt Ranschburg Jenő Mágia című gyermekverse, mely szemléletesen leírja azt a folyamatot, ami a bántalmazás során a gyermekben végbemegy.

„Emlékszem rá, egyszer megvert apu.
Mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon.
Mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra.
S titkos jelt a körökre.
Ne verjen meg többé soha.
És tűnjön el örökre.
Most nincs velünk. Elment.
Nagyon sok napja már.
S az oviban utálom azt, akit
Este az apja vár.
Anyu azt mondja itt hagyott.
De eljön, majd ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet.
Hisz én tüntettem el.”

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás