Élet a születés után

Az utóbbi évek kutatási eredményei szerint a csecsemők, születésük pillanatában, jóval többet tudnak a világról, mint amennyit korábban feltételeztünk. Előzetes tudásuk van a környezetről, az emberekről, a nyelvről, és velük született a tanulás képessége is.

Amit a néhány napos kisbaba már tud

Az újszülöttek úgy érkeznek a világra, hogy minden érzékszervük működik, de nem egyformán érett. A hangos zajokra összerezzennek, és a hangforrás irányát is érzékelik, ám bizonyos hangtartományokban még nem annyira kifinomult a hallásuk; eleinte a magas hangokra érzékenyebbek. Képesek megkülönböztetni az emberi hangokat más hangoktól, és az emberi hangot, különösen szeretteik hangját előnyben részesítik más hangokkal, neszekkel, zörejekkel szemben.

Az újszülöttek még rövidlátóak, de a különböző képek közül egyértelműen az emberi arcot követik a legnagyobb figyelemmel, és már kétnapos korukban felismerik édesanyjuk arcát. Az arcnak elsősorban a külső kontúrját figyelik, mint ahogy a tárgyaknak is az élei és a sarkai vonzzák a tekintetüket. A bonyolultabb, kontrasztosabb ábrákat hosszasabban szeretik nézegetni, mint az egyszerűbbeket. Kedvencük például a sakktábla vagy a céltábla.

Jól fejlett a szaglásuk. Nem csak megkülönböztetik az illatanyagokat, de preferenciákat is kialakítanak (például nyolcnapos korukban már édesanyjuk tejének illatát részesítik előnyben más anyák tejével szemben). Az ízérzékelésük szintén jó, és a felnőttekéhez hasonló jellegzetes arckifejezéseket vágnak a különböző ízek kóstolásánál. A bőrérintés, a hőmérséklet- és a testhelyzet változás érzékelésének képességét pedig az anyaméhen belüli időszak korai fázisából hozzák magukkal.

Mit tud a csecsemő az emberről?

Ahogy nő a baba, az anyák felfedezik, hogy az apróság utánozza őket. Ha az anya felhúzza a szemöldökét, a baba is ezt teszi, ha kinyújtja a nyelvét, gyermeke is ugyanígy cselekszik. Gyakorlatilag már az újszülött kisbaba is kész „utánzó tehetség”, ez pedig csak úgy lehet, hogy saját testérzetének egyes elemei öröklötten bele vannak „kódolva”, mozdulatait irányítani tudja, és testérzetét össze tudja kapcsolni a vele szemben megjelenő arc látványával. Vagyis burkoltan rendelkezik azzal a tudással, hogy neki is hasonló arca van, ami egyáltalán nem természetes dolog. Megfigyelhető, hogy a csecsemő arckifejezését, gesztusait, hangjait hajlamos spontánul a vele foglalkozó személy arckifejezéséhez, gesztusaihoz, hangjához igazítani. Így igazi szavak nélküli párbeszéd alakul ki közöttük, a baba szinte kinyilvánítja, hogy különleges kapcsolatot érez az őt „dajkáló” felnőttel.

Aztán egyre magabiztosabban olvas az arcunkban, és egyéves korára nemcsak azt érti meg az arckifejezésünkből, hogy örülünk vagy szomorkodunk, hanem azt is, hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő tárgyakhoz, tetszik vagy nem tetszik nekünk valami. Ezek a hatások segítik a kicsit a világban való eligazodásban. Ám ebben a korban azt is megtapasztalja, hogy a tárgyakhoz fűződő érzelmei, vágyai nem mindig találkoznak a tárgyat birtokló felnőtt szándékával, aki nem örül, ha ő a konnektort piszkálgatja, vagy magára keni a popsikenőcsöt.

Lassan elkezdi megérteni, hogy az emberek szándékai különböznek egymástól. Ebben a felfedezésben gyökereznek a dackorszak csírái. Ilyenkor egy tanulási folyamat szemtanúi és alanyai vagyunk. A gyermeket nagyjából kétéves korában (vagy sokszor ennél előbb) nem a konnektor érdekli igazán, hanem a mi reakciónk. Szeretné megérteni, hogyan működünk, hogyan viselkedünk, és ehhez neki muszáj konfliktushelyzeteket teremtenie. Ugyanakkor együttérzésre is képes már: ebben a korban az empátia megjelenésének lehetünk tanúi.

Mit tud a tárgyakról?

A kisbabák szeretik nézni a mozgó tárgyakat. Sőt képesek arra, hogy előre el tudják képzelni, hogy egy mozgó tárgy merre folytatja majd a mozgását, hol lesz a következő pillanatban, ha a látómezejükből pillanatnyilag el is tűnt. Az öthónapos csecsemőknél már működik a perspektivikus mélységészlelés, és a tárgyak távolságát már akkor érzik, amikor még kúszni sem tudnak. Gyakorlatilag tehát néhány hónaposan tudják, hogy a tárgyak egy háromdimenziós tér részei. Ellenben féléves korukban még nehéz megérteniük, hová lett az a játék, amit az előző pillanatban nézegettek, ha egy felnőtt letakarja egy kendővel. Ekkor az ő számára hopp, eltűnt a játék, már nem létezik. Kilenc hónaposan jutnak el odáig, hogy a kendőt levegyék a játékról. Tehát a tárgyak tér- és időbeli állandóságát tapasztalati úton kell elsajátítanunk; ez olyan ismeret, ami nincs belénk kódolva.
Mit tud és mit tanul meg a nyelvről?

Újabb kutatások szerint a nyelv egyes elemeinek ismerete a velünk született tudás része, a továbbiakat pedig megtanuljuk, mielőtt az első szavakat kimondanánk. Az újszülöttek az emberi beszédhangokra érzékenyek: el tudják különíteni a beszédet a nem beszédtől. Ez a képességük az emberi nyelvek elsajátításához elengedhetetlen. Kísérlettel igazolták, hogy egyes babák négynapos korukban már a körülöttük beszélt nyelvet részesítik előnyben az idegen nyelvekkel szemben.

Még érdekesebb az a kutatási eredmény, hogy újszülött korukban a babák a világon lévő összes nyelv hangkészletét képesek pontosan észlelni, tehát ilyenkor még bármilyen nyelven meg tudnak tanulni beszélni. Majd körülbelül hat-nyolc hónapos korban kezd leszűkülni a hangok észlelésének képessége az anyanyelv hangrendszerére. Például a japán csecsemők még hallják az ’r’ és az ’l’ közötti különbséget, ám a japán felnőttek erre már nem képesek; ők azonosnak hallják a két hangot.

Valószínűleg a szóról mint nyelvi egységről, illetve annak terjedelméről is hozott tudása van a kisbabának, hiszen másképp nem lehetne megmagyarázni, hogy az emberi beszédből, ebből a szakadatlan szófolyamból hogyan hall ki egységeket.

Kezdetben a babák sírással és testbeszéddel kommunikálnak. A harmadik hónap után gőgicsélni, gurgulázni kezdenek. Bár a kiadott ááá és óóó hangok még nem nyelvspecifikusak, kétségtelenül a közlés szándékával hangzanak el. Aztán később, nagyjából a hatodik hónap után kezdődik a gagyogás korszaka, amikor a baba jól formált szótagokat ismételget monoton, majd dallamos hangon (dadada, bababa). Ez a világon mindenhol, nyelvtől és kultúrától függetlenül így zajlik. (Amennyiben ez a szakasz nem következik be, a kicsi nyelvfejlődése zavart szenved.) Ám néhány hónap múlva a „nyelvi világpolgárság” szakasza véget ér, a baba alaphangját a környezetéhez igazítja, anyanyelve dallama, hangsúlyai köszönnek vissza gagyogásában, majd első szavaiban.

A kis matematikus

Úgy tűnik, hogy a számolás képessége is velünk születik. A kísérletek szerint azoknak a képességeknek egy része, amelyek a számfogalom kialakulásához, a számokkal való manipulációhoz szükségesek, genetikusan belénk vannak kódolva. Egy korábbi vizsgálatban azt a megfigyelést használták ki, hogy a kisbabák egy új látnivalót hosszabb ideig néznek, mint egy ismert látványt. Tárgyak különböző kombinációit mutatva, megfigyelték a gyerekek reakcióját. A vizsgálat tapasztalatai szerint az öt hónapos csecsemők már tudják, hogy 1+1=2, míg meglepődtek, ha eltérő eredményt tapasztaltak, azaz ha 1+1=1 vagy 1+1=3 tárgyat mutattak nekik. A legújabb magyar kutatások szerint a kisbabák képesek a mennyiségek között különbséget tenni, ha elég nagy az eltérés - vagyis ha az egyik csoportban legalább kétszer annyi tárgy van, mint a másikban.

: